A Pentium OverDrive egy mikroprocesszor marketing márkanév volt, melyet az Intel használt az 1990-es évek közepén értékesített különféle fogyasztói korszerűsítő / upgrade termékekre. A Pentium Overdrive processzorok korszerűsítési lehetőséget kínáltak az elavult alaplapokkal vagy processzorokkal rendelkező gépekhez. Eredetileg a 486-os alaplapokhoz, később néhány Pentium foglalathoz adták ki. Az Intel az 1990-es évek vége felé megszüntette ezt a márkát, mert nem volt vonzó a vállalati vásárlók számára, és visszavetette az új rendszerek értékesítését, mivel bizonytalanságot okozott a potenciális vásárlók körében.
486-os foglalatok
A Pentium OverDrive egy nagymértékben módosított, Pentium P54 mag, amelyet 0,6 mikrométeres technológiával gyártottak. Egy 486-kompatibilis sín-egységgel van felszerelve, érintkezőszáma megnövekedett, integrált hűtőbordával és ventilátorral rendelkezik, valamint L1 gyorsítótárral, ami kétszerese a szabályos P54C csipeken szereplő -nak. Mivel az adatsín gyakorlatilag 32 bites szélességűre csökkent, órajelenkénti teljesítménye sokkal alacsonyabb, mint egy „szabályos” Pentiumé, bár még mindig lényegesen gyorsabb a hasonló órajelű 486-osokhoz képest, a Pentium architekturális fejlesztéseinek, például a nagymértékben feljavított FPU-nak köszönhetően. Fel van szerelve egy integrált teljesítményszabályozóval is, mivel sok 486-os alaplap csak tápellátást biztosított.
A 63 MHz-es modell 1995 februárjában került kibocsátásra, és 25 MHz-es sínrendszereket támogatott. A sokkal gyorsabb 83 MHz-es változat, amely mind a 25 MHz-es (effektív 63 MHz), mind a 33 MHz-es sínrendszereket támogatta, jóval később, ugyanezen év szeptemberben jelent meg, 299 dolláros áron, tehát igen drága volt más frissítési alternatívákhoz, például az AMD 5x86 és a Cyrix Cx5x86 csipjein alapuló változatokhoz képest.
A processzor hűtőbordája fixen rögzített, a levehető ventilátormodul a tápfeszültséget a csipen lévő csatlakozókból kapja. A processzor figyeli a ventilátort és lecsökkenti az órajelet, ha a ventilátor nem működik, hogy megakadályozza a túlmelegedést és a károsodást. Ez az Intel modern processzoraiban található belső hőmérséklet-érzékelés és -védelem elődje.
Kompatibilitás és teljesítmény A fejlesztés során az Intel megváltoztatta a tervezési specifikációt, ami különböző kompatibilitási és teljesítménybeli problémákat okozott néhány korábban teljesen kompatibilis kártyán. Például a Packard Bell 450 alaplaphoz egy speciálisan tervezett adaptert (interposert) kellett beszerelni a processzor és az alaplap közé, hogy megfeleljen a megváltozott specifikációnak, aminek viszont volt egy szerencsétlen mellékhatása, ugyanis a megoldás megszüntette a hozzáférést az alaplapi 2. szintű gyorsítótárhoz, ami átlag alatti teljesítményt eredményezett. Ezen felül néhány régebbi csipkészlet nem támogatja a csip első szintű gyorsítótárának write-back / visszaírás funkcionalitását, ami szintén csökkenti a teljesítményt. A Socket 3 alaplapok többsége, különösen a későbbi, 1994 utáni VLB alaplapok és a legtöbb PCI alaplap, megfelelő támogatást nyújtanak a Pentium OverDrive számára, beleértve a második szintű gyorsítótár teljes mértékben funkcionális elérését, és sok korábbi alaplap is támogatja a processzort, változó szintű kompatibilitással és teljesítménnyel.
A teljesítményt tekintve sok népszerű szintetikus teljesítményteszt (benchmark) kimutatta, hogy a Pentium OverDrive gyengébben teljesített több olcsóbb és magasabb órajelű riválisánál, bár valós teljesítménye (amennyiben képes volt optimálisan kihasználni az alaplapi gyorsítótárat) ettől eltérő lehetett: a lebegőpontos számításoktól függő vagy a Pentium architektúrára optimalizált programok (melyek egyre gyakoribbá váltak a kilencvenes évek közepétől) jelentős előnyökkel jártak a Pentium OverDrive, főleg a 83 MHz-es változat esetében. A processzor emellett teljes mértékben támogatta a kifejezetten Pentium architektúrára kódolt programokat és operációs rendszereket, mint például számos emulátort, multimédiás segédprogramokat, ill. később a Windows operációs rendszereket és játékokat; azonban az ilyen programok futtatásának előnye egy korlátozott alaplapi sínnel és órajellel rendelkező rendszeren megkérdőjelezhető.
Modellek PODP5V63 Bevezetés: 1995. február 3. 234 csatlakozó, P24T lábkiosztás 5 vagy 3,3 volt L1 gyorsítótár ( + ) 63 MHz, 25 MHz-es előoldali sínnel (25 × 2,5)
PODP5V83 Bevezetés: 1995. szeptember 234 csatlakozó, P24T lábkiosztás 5 vagy 3,3 volt L1 gyorsítótár ( + ) 83 MHz, 33 MHz-es elsődleges sínnel (front side bus) (33 × 2,5)
Néhány 63-as CPU modell (alkatrészszámuk 109X4405H6J05) 235 helyett 234 csatlakozóval (tűvel) rendelkezik. Egyes CPU-knál a tűt levágták (Pin A4), másoknál a tű teljesen hiányzik és a tok burkolata fedi a helyét.
Pentium foglalatok
none|thumb|160px|Pentium Overdrive Socket 4 foglalathoz ventilátor nélkülnone|thumb|160px|Pentium Overdrive a Socket 4 számára, 120 / 133 MHz none|thumb|160px|Pentium Overdrive MMX ventilátor nélkül none|thumb|160px|Pentium Overdrive MMX, 166 MHz Az eredeti Socket 4 Pentium csipek magasabb feszültségen (5 V) működtek, mint a későbbi modellek. Nem széles körben ismert, de az Intel valóban kiadott egy OverDrive csipet ezen foglalatokhoz is, amelyben egy belső 2-szeres órajel-szorzót alkalmazott arra, hogy „120 / 133-as” géppé változtassa azokat.
PODP5V120: 120 MHz, 60 MHz-es sín PODP5V133: 133 MHz, 66 MHz-es sín vagy 120 MHz, 60 MHz-es sín
Megjelentek a Pentium 75, 90 és 100 OverDrive processzorok is (Socket 5, ) melyek 125, 150 és 166 MHz-en futnak (2,5-es órajel-szorzóval). A 125-ös egy furcsaság, mert az Intel nem adott ki Pentium 125-öst önálló processzorként.
PODP3V125: 125 MHz, 50 MHz-es sín PODP3V150: 150 MHz, 60 MHz-es sín PODP3V166: 166 MHz, 66 MHz-es sín
Ezeket a Pentium OverDrive MMX váltotta fel, amely a Pentium 120 – 200 MHz-et is frissítette a gyorsabb MMX technológiájú verzióra.
PODPMT60X150: 150 MHz maximális órajellel, 60 MHz-es sínnel (2,5× órajel-szorzó) PODPMT66X166: 166 MHz maximális órajellel, 66 MHz-es sínnel (2,5× órajel-szorzó) PODPMT60X180: 180 MHz maximális órajellel, 60 MHz-es sínnel (3,0× órajel-szorzó) PODPMT66X200: 200 MHz maximális órajellel, 66 MHz-es sínnel (3,0× órajel-szorzó)
Socket 8
1998-ban jelent meg a Pentium II OverDrive (alkatrészszáma PODP66X333), korszerűsítési módot kínálva a Pentium Pro tulajdonosoknak. Egy Socket 8-kompatibilis modulban párosít egy flip-chip tokozású Pentium II Deschutes magot a Pentium II Xeonból átvett teljes sebességű L2 gyorsítótár-csippel, ez így egyben egy 300 vagy 333 MHz-es processzort eredményez, amely 60 vagy 66 MHz-es elsődleges sínnel (front side bus) működhet. Ez a kombináció egyesítette a Pentium II és a Pentium II Xeon néhány vonzó aspektusát is: MMX támogatás, javított 16 bites teljesítmény és teljes sebességű L2 gyorsítótár. Ezt a konfigurációt reprodukálta később a „Dixon” mobil Pentium II mag, teljes sebességű lapkára integrált gyorsítótárral, valamint a „Coppermine” és „Tualatin” Pentium III magok, ugyanúgy lapkára integrált teljes sebességű gyorsítótár alkalmazásával.
Ez a frissítés egy- és kétprocesszoros Socket 8 rendszerekben használható. Nem támogatja a négy- (sem a hat)processzoros Socket 8-as rendszereket, mivel nincs meg benne a négyutas vagy magasabb szintű többprocesszoros feldolgozás támogatása, azonban a négyprocesszoros Socket 8-as rendszerekben két foglalatban működhet, a 3. és 4. CPU eltávolításával. Nem hivatalosan négy és hat processzoros Socket 8-as rendszerekben is használható. Ez azok után derült ki, hogy néhány felhasználók frissítette velük ALR 6x6 rendszereit.
A csipek egyik fő felhasználási területe az Intel ASCI Red szuperszámítógépe volt, mely a Sandia Nemzeti Laboratóriumban volt telepítve. Ez volt az első számítógép, amely 1996 végén átlépte a teraFLOPS-os teljesítményhatárt, és eredetileg (kezdeti változatában) mindegyik számítási csomópontjában két 200 MHz-es Pentium Pro processzort tartalmazott (összesen 9298 különálló processzorral rendelkezett). 1999-ben az ASCI Red mind a 4510 csomópontjában a Pentium Pro processzorpárokat két 333 MHz-es Pentium II OverDrive processzorra (speciálisan csomagolt Pentium II Xeon processzorokra) frissítették, az 1. és 2. szintű gyorsítótárakat is megnövelték. Ezzel a gép a frissítés után átlépte a két teraFLOPS értéket, miközben továbbra is megtartotta a világ leggyorsabb számítógépének pozícióját a TOP500 listán és ezt a pozíciót az 1997-es első teljes körű működése óta egészen 2000 végéig tartotta, amikor az IBM ASCI White, a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium szuperszámítógépe megelőzte. Az ASCI Red tehát működése hátralévő részében továbbra is kettős Pentium II OverDrive CPU-kat használt, míg végül 2006-ban kivonták a forgalomból.
Az Intel „család/modell/stepping” sémájában a Pentium II OverDrive CPU a 6. család, 3. modell. Annak ellenére, hogy a Deschutes magon alapul, Pentium II Klamath modellként azonosítja magát a CPUID paranccsal lekérdezve. Amint azt az Intel Pentium II processzorfrissítési dokumentációjában írja: „bár a processzor CPUID-je 163xh, egy CPUID 065xh típusú Pentium II processzormagot használ.” Jegyzetek
Fordítás
Források További információk Intel Pentium OverDrive (Archive.org) Pentium OverDrive képek Former Intel Pentium OverDrive támogatási oldal 2013 októberi Intel Pentium OverDrive támogatási oldal (Archive.org) Kapcsolódó szócikkek Intel 80486 OverDrive RapidCAD
Kategória:Intel x86 mikroprocesszorok
Kategória:Koprocesszorok
Kategória:Mikroprocesszorok