Modran () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságának szélén, Bijeljina központjától légvonalban 9, közúton 12 km-re dél-délnyugatra, a Janja- (más néven Modran) folyó bal partján, 118-128 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-2 Főbb településrészei: Gornji, Srednji és Donji Modran, az ún. „mahalasokkal”: Bukova greda, Kozlučani és Lužani-Lugonje.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb14431175Bosnyák01Horvát22Jugoszláv400Egyéb1816Összesen15031194
Története A falu területén talált legrégibb régészeti leletek a népvándorlás idejéből származnak. Az összeomló Nyugat-Római Birodalom egyre kevésbé tudott ellenállni a keleti gótok, az alánok, a vandálok és a hunok támadásainak. Kétségtelen, hogy ebben az időszakban Semberija területei is szenvedtek. Tanúskodik erről az a nagy pénzlelet, melynek összsúlya mintegy 20 kg, és amelyet Modran faluban találtak. A pénzérmék a 4. századból származnak és valószínűleg egy menekülő római polgár rejtette el őket. A lelet utolsó példányai Gratianus római császár (375-383) uralkodásából származnak. Ez egyben az utolsó biztonságosan datált tárgyi emlék az ókorból a Semberija régióban.
A Semberija területét 1520 és 1529 között foglalta el az Oszmán Birodalom. Ekkor Semberija középkori lakosságának legnagyobb része elmenekült. Az 1533-as török összeírás szerint a Zvorniki szandzsákban, a Bijeljinai náhijében (járás) csak szétszórtan voltak települések. Ezek között említik Čukojevićit, ami a Modranhoz tartozó mai Hukovićinek felel meg.
A Szent Liga háborújában Čukojevići falu teljesen elpusztult, Semberija pedig elnéptelenedett – lakosság nélkül maradt. Az 1739-es belgrádi béke megkötése után az új oszmán bégek, akik birtokokat kaptak Semberijában, elkezdték betelepíteni a szinte teljesen elnéptelenedett Semberiját délről hozott ortodox lakossággal. Ezután montenegrói és kelet-hercegovinai szerbek építették újjá a falut az egykori Čukojevići alapjain. Jobbágyként és parasztként költöztek oda Gazi Mehmed Fidahić pasa, a Zvorniki szandzsák mutesarifjának (kormányzóhelyettes) birtokaira. A falut korábban az egykori bijeljinai bég családjáról nevezték el Čukojevićinek, amelynek birtokán a háború előtt állt. A család leghíresebb tagja Čukojević Alija bég volt, akit hősként említ a boszniai szpáhik 1711-es összeírása. A bég részt vett a Prut-folyó menti csatában, ahol az oszmán hadsereg összecsapott Nagy Péter cár vezette orosz hadsereggel. A csata az Oszmán Birodalom nagy győzelmével végződött, és Nagy Péter orosz cárt bojárjaival együtt foglyul ejtette Čengić Hasan bég és Čukojević Alija bég vezette oszmán sereg egy része. Modran falu mai nevét a rajta átfolyó Modran folyóról kapta. (A Modran folyót Janjának is nevezik.) Az 1864-es népszámlálás szerint a faluban 56 ház és 342 lakos volt.
A néphagyomány szerint az első telepesek, akik a mai falu helyén lévő Mehmed-bég Fidahić birtokra költöztek, „mindent sűrű erdővel és bozóttal borítottan találtak, úgyhogy a fáktól a szemmel nem lehetett látni”. A népmesék szerint a faluban 150 évvel ezelőtt mindössze 17 ház volt. A mai családok közül a legtöbb 6-7 generációval ezelőtt telepedett le a faluban. Az elsők között három testvér telepedett le, akik Mehmed bég hívására érkeztek Montenegróból, egyikük pap volt, a másik kettőt Teofilnek és Zarijének hívták. Tőlük származnak ma a faluban a Popadić, Teofilović, más néven Tolović és Zarić családok. Utánuk a Montenegróból érkező Gajićok, valamint a Kelet-Hercegovinából származó Miličićek jöttek. A Szent Iván napját ünneplő Mikanović család Hercegovinából költözött ide. Három testvér érkezett – Mikan Modranban, Perko Glogovacban és Andrija Pučilében telepedett le. A Szent Iván-napot ünneplő Kajmaković család Montenegróból, Pivából származott, ahol Vojinović volt a vezetéknevük, az Avramović család, akik Szent Iván-napot ünneplik, ahonnan a Cvjetinović család származik, és a Perišić család Montenegróból, Pivából származott, ahol szintén Vojinović volt a vezetéknevük. Összesen négy testvér érkezett, kettő Modranba, a harmadik Balatunba, a negyedik pedig Kozlukba. A Čubić család Montenegróból, a Durmitor melletti Koritból érkezett. A Szent Iván-napot ünneplő Gligić család egy bizonyos Gliga leszármazottja, aki négy fiával Hercegovinából költözött Modranba. Božo Modranban maradt, a második fiú Batkovićba ment, a harmadik Ljeskovacban telepedett le, a negyedik pedig Szerbiába menekült, miután megölt egy muszlimot a janjai vásáron. A Milović család Hercegovinából költözött ide. A Matković család Hercegovinából, Nevesinje környékéről származott, a Trifković család ugyancsak Hercegovinából származik. Modranban számos család telepedett le más semberijai faluból is, valamint a Majevicából, Északkelet-Boszniából és Szerbiából is jöttek, mindegyikük montenegrói gyökerekkel rendelkezik. Ezek a következő családok: a Trifković család Vitinicáról, a Marijanović család Suho Poljéból, a Miljević család Obriježáról, a Ristić család Priboj környékéről, a Mijatović család Szerbiából, a Cvjetinović család pedig Užice környékéről. Kozlučani Mahalát 1862-ben telepítették be, amikor Kozluka faluból szerbeket telepítettek le ide, hogy helyet csináljanak a Szerb Fejedelemségben található Sokol városából kiűzött muszlimoknak. Ezek a családok a következők: Cvjetinovići, Todorovići, Stevanovići, Tanackovići, Vasići és Ivanovići. Modranban több olyan család él, akik nem ismerik pontos származásukat, de tudják, hogy őseik Montenegróból és Hercegovinából vándoroltak be. A 20. század elejére Modranban 12 olyan ház volt, ahol bosnyák muszlimok éltek. 1903-ban minden muszlim Modranból Janjába költözött.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Bijeljinai járáshoz és Glogovac községhez tartozó Madran-Karaula településnek 17 háztartása és 89 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 85. o. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Janja községhez tartozó Modran-Karavlasi településen 22 háztartást, 101 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 72. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Oktatás „Meša Selimović” Általános Iskola
Nevezetességei Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt ortodox temploma. A 23,5x15,5 méteres templom építése 1997-ben kezdődött. A templom alapjait ugyanazon év augusztus 10-én szentelte fel Vaszilje Zvornik-Tuzla püspöke. A templom építése 2010-ben fejeződött be. A templomot Krizosztom, Zvornik-Tuzla püspöke szentelte fel 2015. augusztus 4-én. A hársfából készült ikonosztázt a janjai templom közelében található fafaragó műhelyben készítették. Az ikonosztázon található ikonokat a kikindai Borislav Živković festette, az oltárban található Szűz Mária ikonját a bijeljinai Branislav Šavija festette élénk színekkel.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései