Anita Marie Pointer, Grammy-díjas amerikai énekesnő, dalszerző. Leginkább a The Pointer Sisters vokálegyüttes alapítótagjaként ismert. Társszerzője és énekesnője volt a „Fairytale” című slágerüknek, amely 1975-ben megszerezte nekik első Grammy-díjukat. Számos más slágerükben is ő volt az énekesnő, többek között a „Yes We Can Can”, a „Fire”, a „Slow Hand” és az „I'm So Excited” című dalokban.
Pályafutása
Anita Pointer 1948. január 23-án született a kaliforniai Oaklandben hatgyermekes családba negyedikként. Szülei Arkansasban születtek. Ennek eredményeként családjuk szinte évente autóval utazott Kaliforniából Arkansasba meglátogatni nagyszüleit. Anita édesanyja megengedte neki, hogy nagyszüleinél maradjon, és ötödik osztályba járjon a McRae Általános Iskolába. Altszaxofonon játszott a gimnázium zenekarának tagjaként.
1969-ben otthagyta titkárnői állását, hogy csatlakozzon húgaihoz, Bonnie-hoz és June-hoz, és megalapították a The Pointer Sisters együttest. Nővérük, Ruth, 1972-ben csatlakozott hozzájuk. A Pointer nővérek 1973-ban szereztek hírnevet, amikor Anita elénekelte a „Yes We Can Can” című dalt, amely a 11. helyet érte el a Billboard Hot 100-as listán. 1974-ben a „Fairytale” sláger lett a country zenei slágerlistákon, és lehetővé tette a Pointer Sisters számára, hogy első fekete női együttesként fellépjenek a Grand Ole Opry-ban. A Pointer és nővére, Bonnie által írt „Fairytale” megszerezte a első Grammy-díjukat a legjobb country csapat előadásáért járó díjat, és 1975-ben Grammy-jelölést kapott az év legjobb country dala kategóriában.
Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején a Pointer Sisters egyre nagyobb sikereket ért el. Anita számos slágerük énekese volt, köztük a „Fire” (1978) és a „Slow Hand” (1981), amelyek a 2. helyre kerültek a Billboard poplistáján. Más slágerekben vokalistaként énekelt. Nővére, June énekelte a „Jump (For My Love)”-ot, amely 1985-ben Grammy-díjat nyert.
1973-85 között 13 top 20-as popslágerük volt az Egyesült Államokban.
1986-ban a nővérek a slágerlistákon sikert arattak a country szupersztárral, Earl Thomas Conley-val a „Too Many Times” című dallal, amely a country lista 2. helyét érte el.
Anita 1987-ben kiadta első szólóalbumát, a „Love for What It Is”-t.
1994-ben Anita Pointer és nővérei csillagot kaptak a Hollywood Walk of Fame-on. 1998-ban Anitát beiktatták az arkansasi Fekete Hírességek Csarnokába is. Kemoterápiás kezelését követő egészségügyi problémái miatt kilépett a Pointer Sistersből.
2020. februárjában kiadta a „Fairytale: The Pointer Sisters' Family Story” című könyvet, amelyet testvérével, Fritz Pointerrel közösen írt. A könyv a Pointer család eredetét és történetét, valamint azt mutatja be, hogyan találták magukat fiatal fekete nőkként a San Francisco-öböl környékén az 1960-as évek végén zajló polgárjogi és fekete hatalom mozgalom idején. Leírja a karrierjük során tapasztalt nehézségeket és sikereket, és megosztja slágerlistás történeteiket. A könyvben a családtagok megosztják a Pointer család történetével kapcsolatos emlékeiket is − beleértve Bonnie-t is, aki 2020-ban hunyt el.
Diszkográfia
Albumok 1985: We Are the World 1986: Fire: The Very Best of the Pointer Sisters 1987: Love for What It Is (Expanded Edition)
The Pointer Sisters albumok The Pointer Sisters (1973) That's a Plenty (1974) Steppin' (1975) Having a Party (1977) Energy (1978) Priority (1979) Special Things (1980) Black and White (1981) So Excited! (1982) Break Out (1983) Contact (1985) Hot Together (1986) Serious Slammin' (1988) Right Rhythm (1990) Only Sisters Can Do That (1993) The Pointer Sisters Favorites (2008)
Díjak Grammy-díjak: 1975, 1985
Jegyzetek
Források https://thepointersisters.com/index.html https://thepointersisters.com/remembering-anita.html https://encyclopediaofarkansas.net/entries/anita-pointer-4022/
Kategória:Amerikai énekesnők Kategória:1984-ben született személyek Kategória:2022-ben elhunyt személyek Kategória:Afroamerikaiak