Ruhotina () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Majevica-hegység lábánál, a Semberija síkságának szélén, Bijeljina központjától légvonalban 13, közúton 18 km-re délre, a Brezovica mentén, 110-143 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-2
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb394275Bosnyák00Horvát01Jugoszláv140Egyéb381Összesen446277
Története A bolgárok a 9. század elején elfoglalták a Drina jobb partja mentén fekvő egész Drinamentét (Podrinje), de 1180-ban a Drina jobb partján fekvő Alsó-Drinamente magyar uralom alá került, míg Janja környéke a Magyar Királyság része volt. A település középkori előzményéről beszélnek a falu földrajzi nevei, melyek egykori itteni erősségről (Gradine) és a ferences barátokról (Prancije) mesélnek. A magyarok jelenlétét ezen a területen a Janja közelében található ruhotinai „Santa Maria in Campo” kolostor helye is megerősíti, amelyről először 1514-ben tesznek említést, és amelynek falait a janjai templom építésekor bontották le, és 1515-ben beépítették a templom alapjaiba. A szerbek először 1268-ban próbáltak meg délről a Drina jobb partján fekvő Alsó-Drinamentéhez érkezni és kiszorítani a magyarokat, amikor Uroš szerb király sereggel bevonult Macsóba, de vereséget szenvedett és a csatában elfogták. 1284-ben V. István magyar király lánya, Katalin kezével a Macsói bánságot Dragutin István szerb király kapta meg a magyaroktól. Dragutin király halála után testvére, Milutin elfoglalta az egész Drinamentét, ezzel háborút szítva a magyarokkal, de 1319-ben Károly Róbert serege legyőzte, és visszaállította a magyar uralmat. A mai napig fennmaradt a nép körében az a vélekedés, hogy a térség eredeti lakói magyarok voltak, akik az oszmán hódítások elől menekültek vissza a Magyar Királyságba.
Zvornik, Srebrenica és az egész Ozora 1460-as meghódítása után 121-ben az oszmánok elfoglalták Teočakot, Ugljevikot és Srebreniket a magyaroktól, Bijeljinát 1529-ben, a mai Janja területét pedig minden bizonnyal valamivel Bijeljina elfoglalása előtt szállták meg. Bijeljina elfoglalása és a bijeljinai kádiluk létrehozása után a szultán 1580-as rendeletével Bijeljinát kasabává nyilvánították, és itt helyezték el a három náhije (Bijeljina, Koraj és Teočak) kádilukjának bírói székhelyét. Ez azt jelenti, hogy a korábban meghódított Janja regionálisan Zvornikhoz kapcsolódott, azaz az 1482-ben alapított Zvorniki szandzsák része lett. Adem Handžić azonban a Tuzla és környéke a 16. században című könyvében sehol sem említi Janját, míg néhány környező falut, például Glavičicét és Ruhotinát igen.
A török hódítás során kiürült területre az oszmán kormányzat általában messzi délről hozott vlach pásztorokat, hogy fellendítsék a terület gazdaságát. A zvorniki szandzsákbég Ivan vlach kenézt találta erre alkalmas személynek. Egy 1545-ös, a Portához írt levelében arról számolt be, hogy Ivan tíz, addig üresen és romosan álló falut újjáélesztett és benépesített. Ezek között található Ruhotina Donja és Ruhotina Gornja település is, melyek már szerepelnek az 1548-as összeírásban.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Janja községhez tartozó településen 38 háztartást, 225 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 72. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Nevezetességei Szent István diakónus tiszteletére szentelt ortodox temploma. A templom méretei 10x6 méter. A templom és a csarnok építése 2016-ban kezdődött. A templom felszentelését Fotija, Zvornik-Tuzla püspöke végezte Szent Lucian vértanú napján, 2018. június 16-án. A templom festési munkálatai folynak, melyet a loznicai Živorad Ilić mester végez.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései