Banjica () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Majevica-hegység keleti szélén, Bijeljina központjától légvonalban 16, közúton 20 km-re délnyugatra, a Tavna-folyó mentén, 180-390 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-1

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb400280Bosnyák00Horvát00Jugoszláv00Egyéb61Összesen406281

Története Bár maga a település csak a török uralom idején jött léte, legrégibb épülete a tavnai ortodox kolostor a hagyomány szerint ennél sokkal régebbi. A kolostort először 1548-ban említik, azonban a néphagyomány eredetét a Nemanjić-dinasztia, Dragutin István király és fiainak korára (14. század eleje) vezeti vissza, aki abban az időben e vidéket uralta. Azonban ezeket az állításokat a Dragutin István idejében Boszniában épült kolostorokról egyes történészek cáfolják. Szerintük az Ozren, Lomnica, Gostović és Tavna kolostorokat is a csak 16. században építették, miután az oszmánok megérkeztek erre a területre. A Tavna kolostor az oszmán uralom alatt elpusztult, de egy hajdú vezetésével újjáépítették. A néphagyomány az újjáépítést Starina Novaknak, a 16. század második felében élt hajduk harambasájának és testvérének, Radivojnak tulajdonítja. A kolostortemplomot valószínűleg a 17. század elején festették freskókkal, mivel a freskók szerény maradványai nagyon emlékeztetnek a Žitomislić és az Ozren kolostorok 1608 és 1609 között festett freskóira.

Az első szerb felkelés (1804-1813) alatt Tavna apátja Jefto (Jeftimije) Pljeco volt, egy rátermett és népszerű ember. Amikor Szerbiában kitört a felkelés, sok bosnyák is csatlakozott hozzá a régióból. Amikor a törökök legyőzték a lázadókat, a boszniai lázadók visszatértek a régiójukba, de mivel nem engedték haza őket, a közeli erdőkben rejtőztek el, és törvényen kívüliként védték a népet a török elnyomástól. Amikor ezek a törvényen kívüliek megtudták, hogy egy bizonyos Kitovnica nevű adószedő telepedett meg a tavnai kolostorban, és nagy adót szed be a lakosságtól, valamint zaklatja és kínozza a szegényeket, egy csapat megtámadta a kolostort, és megölte az összes adószedőt, Kitovnica vezetésével. Ezután a környező falvakból érkező törökök megtámadták a kolostort, kifosztották és felgyújtották. A szerzetesek elmenekültek. Ez 1807-ben történt. Csak Szerbia újbóli felszabadítása után tért vissza Jefto apát, és 1814-ben építette újjá kolostorát. Az építő Toma Milosavljević volt. A tavnai kolostor azonban hamarosan újabb károkat szenvedett, amikor Oszmán pasa kifosztotta. Ekkor azonban a szerzetesek nem hagyták el a kolostort, hanem azonnal megkezdték a felújítását. A bosznia-hercegovinai felkelés (1874 és 1875) során a heves harcok után egy csapat felkelő a kolostorba menekült és otthagyta sebesültjeit. A törökök, miután erről tudomást szereztek, megtámadták a kolostort, lemészárolták a sebesülteket és kifosztották a kolostort.

1864-ben a falunak 34 háza és 212 lakosa volt. A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Beloševac községhez tartozó településnek 45 háztartása és 245 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 100. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz és Tavna községhez tartozó településen 85 háztartást, 463 ortodox és 3 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 144. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1941 júliusában az usztasák szétkergették és internálták a szerzeteseket. A kolostort többször bombázás érte, majd 1943-ban, amikor egy partizánkórház menekült a kolostorba, az usztasa hadsereg felgyújtotta a kolostort. Ekkor a könyvtár és a régi írások teljesen megsemmisültek, míg a templom némileg megmaradt. Az egyetlen halálos áldozat Zdravko Jovačinović volt, akit az usztasák a kolostor kapujánál lőttek le.

A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.

Nevezetességei 250px|bélyegkép|jobbra|A kolostor templomának belső tere A falu déli részén áll a Tavna-kolostor a szerb ortodox egyház női kolostora, mely a 16. században épült. Temploma nagyon hasonlít a folyó túloldalán, Szerbiában található tronošai templomhoz. A tronošai templom 1559-ben épült, és erős építészeti hasonlóságokat mutat a tavnai templommal. 1995-ben Mirko Babić régész cikket publikált a bijeljinai „Srpska vila” című folyóiratban a tavnai kolostortemplomban végzett ásatások eredményeiről. Ezek voltak az első régészeti ásatások a templomban, amelyeket 1994 júliusában végeztek. A régészeti ásatások során két keresztirányú alapot találtak a templomban, amire Babić régészeti megfigyeléseiben azt állítja, hogy a kolostortemplom építésének három szakasza volt. Az első szakasz valószínűleg a 14. századból, a második és a 16. századból, a harmadik pedig 1884-ből származik, amikor a templom harangtornyát építették. Babić szerint az első szakaszban a templomnak apszisa volt, és a bejárati fal a mai hajó közepén helyezkedett el. A második szakaszban épült a mai narthex, a harmadikban pedig a harangtorony.Бабић, Мирко: “О ископавањима у манастиру Тавни код Бијељине" 1995. 153-159. old. Stílusbeli jellemzőit tekintve a tavnai templom az egyhajós templomok típusába tartozik, kupolával, téglalap alakú kórusokkal az alsó kupolatér északi és déli falai mentén, valamint a hosszanti falaknak támaszkodó megerősítő ívekkel, amelyek kívülről kereszt alakú, belülről pedig háromhajós szerkezet megjelenését kölcsönözik neki. A templom kelet-nyugati tájolású, hosszúkás, téglalap alakú alaprajzú, a főbejárat a nyugati, az apszis pedig a keleti oldalon található. A templom narthexből, hajóból és oltártérből áll. A narthex terét eredetileg egy fal választotta el a hajótól, amelynek középső részén a főbejárati ajtó helyezkedett el. Ezt követően a falat lebontották, oldalsó részeit a kupola alatti pilaszterek mélységéig meghagyva, és azokra egy ívet építettek. A belső teret újabb keletű falfestmények díszítik. A kupolában, a templom legmagasabb pontjaként, amely egyben a Mennyei Egyház szimbolikáját is hordozza, Krisztus Pantokrátor (a Mindenható) komoly alakja látható. Krisztus Pantokrátor alatt nyolc ószövetségi próféta látható Isten Igéjének hírnökeiként: Szent Illés próféta, Szent Mózes próféta, Szent Áron próféta, Szent Elizeus próféta, Szent Dávid próféta, Szent Sámuel próféta, Szent Zakariás próféta és Szent Dániel próféta. Építészeti, de ikonográfiai értelemben is egy másik kiemelkedő hely az apszis kupolája, amelyben a bizánci mintának megfelelően Szűz Mária képe található, összekötő kapocsként a Mennyei és a Földi Egyház között.

Jegyzetek

Források

Fordítás

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:A Bijeljinai régió települései