Az efik vallás a Nigéria déli részén élő efikek hiedelmein alapul. A vallási hiedelmek nem logikus ortodoxiává rendszerezettek, hanem különböző fogalmakból állnak, mint például a legfőbb isten iránti tisztelet, az őskultusz, tisztító rituálék és temetési szertartások.Az efikek számára hagyományos hitrendszerük alapja az, hogy tiszteletet mutatnak Isten iránt azáltal, hogy elkerülik a bűnöket, mint például a házasságtörés, a gyilkosság, a lopás, a hamis tanúskodás és a munkavégzés Istennek szentelt napon. Ezenkívül fontos az ősök és a természetfeletti erők tisztelete is. Az efikek egy Abaszi vagy Abaszi Ibom néven ismert legfőbb istenben hisznek. Az isten nevének más változatai is megtalálhatók az alsó-Cross River régiójában: Obasze, Ovasze és Obasszi Nszi. A legfőbb lényben való hit mellett az efikek hisznek a víz szellemeiben vagy istenségeiben is, akiket Ndem néven ismernek. A Ndem egyes számú alakja Idem, de a Ndemet egyetlen istenségként vagy istenségek sokaságaként is tisztelik.Aye, Efiong U. (1991), A learner's dictionary of the Efik Language, Volume 1, Ibadan: Evans Brothers Ltd.
Abaszi tisztelete Az efik nép egy Abaszi nevű istenben hisz, akiről úgy tartják, hogy az égen lakik, ő az élet és a halál forrása. Abaszi Ibom néven is ismert, ahol a hozzáadott „Ibom” szó nagyságot jelent. Olyan írók, mint James Walker és Hugh Goldie atya tanúsítják, hogy az „Ibom” szót csak két dologra alkalmazzák, a tengerre (Inyañ) és a főistenre.Hugh Goldie (1862). Dictionary of the Efik Language, in two parts. I-Efik and English. II-English and Efik. Glassgow: Dunn and Wright. A kereszténység elterjedése előtt Abaszi legfontosabb ünnepe az Akwa Ederi nap volt, amely a hét egyik napja volt.Ekpo Nta Amaku (1948), Edikot Ŋwed Mbuk 1, London: Thomas Nelson and Sons. Simmons Donald szerint
Az efikek soha nem kezdtek háborút és nem vívtak csatát a „Calabar vasárnapon”, ahogyan a napot a korai európai kereskedők nevezték. Abaszi kultuszának központja az Isu Abaszi volt, amelyet így írnak le:
A Ndem-ek tisztelete
Az efikek erősen hisznek a ndem-ekben, amelyről úgy tartják, hogy az ősi Calabar különböző területeit uralja. Úgy tartják, hogy a ndem-ek különféle víztestekben, például patakokban, öblökben és folyókban élnek. A vízistenségekbe vetett hit főként az efikek szubszaharai afrikai földrajzi elhelyezkedésének eredménye. Aye szerint:
Az istenek csoportosulását együttesen Ndem Efiknek nevezik. Úgy tartják róluk, hogy híveiket gazdagsággal, gyermekáldással és szerencsével jutalmazzák. A Ndem Efikekkel való kapcsolat eredményeként született gyermekeket Nditọ Ndem-nek nevezik, de gyakran a nevük is „Ndem” lesz. Akak szerint
A különböző Ndem-eknek gyakran vannak papjaik és papnőik, akik áldozatot hoznak nekik. A Ndem papokat és papnőket Awa Ndem-nek nevezik, a főpap vagy főpapnő megnevezése Oku Ndem.Eyo Okon Akak (1982), Efiks of Old Calabar: Culture and Superstitions, vol. III, Calabar: Akak & Sons. Az Iboku Efik törzsében a Ndem-ek tisztelete gyakran az Eyọ Ema klánhoz kapcsolódik, amely nemzetség területe magában foglalja Otung-ot Creek Townban és Cobham városát. bélyegkép|Iban Ndem A helyet, ahol a hívők imádkoznak és áldozatot mutatnak be a Ndem-eknek, Iszo Ndem-nek nevezik. Úgy tartják, hogy ez az a terület, ahol az istenség lakozik. Ilyen terület lehet szárazföldön, erdőben vagy vízen. A Ndemnek hozott áldozatokat vagy felajánlásokat általában egy speciálisan szőtt kosárban (efik nyelven: ekete) helyezik el.Olayinka Margaret Savage (1985). The Efik Political System: The Effervescence of Traditional Offices (PhD). Manchester egyetem. A kosár tartalma általában olajpálma gyümölcs, pálmamag, főtt banán darabok, pépesített jamgyökér darabok és egy bizonyos, kisméretű sügér. A különböző ndem törzseknek egyedi tárgyaik vannak, amelyek kiegészítik a nekik bemutatott felajánlásokat. Savage szerint:
Az Asari Anyandónak bemutatott áldozat kellékei egy kecske, csirke, tojás, bor, valamint fehér, sárga és piros kréta. Egyéb áldozati tárgyak között szerepel a tojás, fehér tollú baromfi, fehér kecske, tehenek és teknősök. A gyarmati korszak előtt néha emberáldozatokat mutattak be a Ndem-nek, de ez a gyakorlat a keresztény hittérítők érkezésével fokozatosan háttérbe szorult.
Ünnepségek és szertartások A hagyományos efik vallás szerint ha a földet nem tisztítják meg, akkor szerencsétlenség fogja sújtani az embereket. Ezért az efikek több tisztító szertartást is alkalmaztak régebben (ritkán még napjainkban is), hogy megnyugtassák őseiket és áldást hozzanak a földre. Bizonyos esetekben, amikor valaki attól tart, hogy szerencsétlenség veszi körül otthonát, vagy Isten áldását szeretné kérni otthonára, szimbolikus cselekményeket hajt végre, hogy megtisztítsa házát és Isten áldását hozza a családjára.
Ndọk bélyegkép|Kalabárban az emberek elkészítik Júdás karikatúráit, és nagypénteken délben megkorbácsolják. A Ndọk egy kétévente megrendezett megtisztulási fesztivál volt, amelyet december környékén tartottak. A fesztivál célja az volt, hogy elűzzék a gonosz szellemeket az Efikek területeiről. Az ünnepség kezdete előtt több ház ajtaja elé durva, nabikim néven ismert szobrokat állítottak fel. A Nabikim-eket olyan állatok képmására faragták, mint tehén, elefánt, oroszlán, krokodil és más állatok. Ezeket a stilizált szobrokat botokból és fűből készítették, majd ruhába öltöztették. Hutchinson konzul így írja le őket:
A nabikim szobrokat azért készítik el, hogy a gonosz szellemek a fesztivál előtt beköltözzenek. Az ünnepség éjszakáján az emberek nagy zajt csapnak, ágyúlövések, dobok, harangok. A kereszténység elterjedésével a zaj már a gonosz szellemek mellett a sátán elűzésére szolgál. Reggelre a Nabikim-eket a folyóba dobják. Hope Waddell szerint A Ndọk fesztivál később átalakult az újév előtti Ubin Uszua ünnepséggé, de a Nabikim-eket nem erre az ünnepségre készítik, hanem az mbre judas (Júdás-játék) számára, amelyet nagypénteken tartanak. A fiatalok ekkor a Nabikim-bábokat az utcákra teszik, és délben botokkal elkezdik verni őket, miközben azt kiabálják: „Júdás megölte Krisztust”.
Ankọ Ebekpa Ez egy tisztító rituálé, amelyet általában háború után végeztek a katasztrófa elhárítása érdekében. Az Ankọ társaság végezte a szertartást, amely csak férfiakból állt. A rituálét a kiontott vér miatt végezték, és különböző háborús gyógyszereket (efik nyelven: Ibọk Ekọñ) használtak, mint például Ibọk ata, Ukpup és Itop. Varázslatellenes talizmánokat is használtak, mint például Okpata, Nyom-Itim és Ekpinọn. A háborús gyógyszereket a föld szellemi energiáját szennyezőnek tartották. A tisztító szertartást azért végezték, hogy semlegesítsék azok hatását a földre. A táncot éjfélkor végezték. A szertartás alatt azok, akik nem voltak a csoport tagjai, nem léphettek a területre.
A rituálét egy város megtisztítására is használták, ha Mbiamon keresztül haláleset történt. Ha valaki vízkórban, tuberkulózisban vagy elefantiázisban halt meg, a temetést az Ankọ társaság felügyelte, a holttestet egy szőnyegbe tekerték, és éjfélkor temették el. Ha egy anya terhesség vagy szülés közben meghalt, és a magzatot nem távolították el, szintén a társaság felügyelte a temetését. A temetés után a társaság visszatért a közösségbe a szertartási tárgyaival a halott házába, ahol doboltak, énekeltek és a tisztító eszközöket minden szobába bevitték. A ház tetőjébe lyukat vágtak, hogy a gonosz dolgok távozhassanak, majd minden szobába védő gyógyszert szórtak. A rituálé alatt az otthonban található ételt és vizet kidobták. Az efikek úgy vélik, hogy a rituálé olyan erős, hogy ha egy be nem avatott személy megnézné, megbetegedne és meghalna. Ezért az apa beavatja fiát a társaságba, hogy elkerülje a veszélyt.
Ekpa Ez egy titokzatos tánc, amelyet kizárólag idős nők adnak elő az obongok koronázási szertartása előtt. A tánc célja a társadalom megtisztítása a gonosztól és a betegségektől, valamint a béke és a termékenység biztosítása. Meztelenül, éjszaka adják elő, távol a kíváncsi tekintetektől. Az idősebb nők általi előadás kizárólag abból a régi hiedelemből ered, hogy a menopauzán túli idős nőket aszexuálisnak tekintették a hagyományos efik társadalomban.
Vallási gyakorlatok
Boráldozat Az efikeknél minden fontos társadalmi esemény, amely egy adott nép területén történik, az ősöknek való áldozatot és imádkozást igényel. Az esemény lehet esküvő, nagykorúsági ünnepség, névadó ünnepség, bármilyen előmeneteli ünnepség, üdvözlő vagy búcsúztató ceremónia stb. Lehet falusi, városi, kormányzati, iskolai, klub-, társadalmi vagy akár egyházi szintű esemény is. Ez a legidősebb férfi feladata a gyülekezetben, aki az efikek hagyományos ruházatát kell viselje, azaz egy a csípőre tekert, a földig érő ágyékkötőt és egy inget. Ha az említett férfi más ruhát visel, akkor a nadrágja elé egy darab kendőt vagy zsebkendőt kell tűznie. Ez pótolja az ágyékkötőt. A múltban az áldozáshoz használt ital a pálmabor volt (efik nyelven: emịn efịk).
Imák Az imákat az istenekhez, az ősökhöz vagy természetfeletti erőkhöz intézik. Richard Burton az efikek imádkozási módszerét a farizeusokéhoz hasonlította. Bár az imák néha mágikus erőkhöz, például Ibọkhoz és Mbiamhoz is intézhetők, az efikek általában inkább rábeszélik, meggyőzik vagy vitatkoznak velük, mintsem imádkoznak hozzájuk. Az ember egyedül vagy csoportban is imádkozhat. Amikor egy csoport imádkozik, egy személy mondja az imát, míg a többiek csendben maradnak. Az imádkozás gyakran jár együtt áldozati ital felöntésével vagy áldozatok bemutatásával, például kecske vagy csirke levágásával.
Áldozatok Az áldozat fontos része az efik vallási hiedelmeknek. Az áldozatok lehetnek ételek, állatok és régebben emberek is. Az utóbbi a keresztény misszionáriusok érkezésével, az 1878-as, az emberáldozatokat eltörlő szerződéssel és az Ekpe társaság törvényeinek kihirdetésével elavulttá vált. Az egyéb áldozati formáktól eltérően a Ndem-eknek különleges ételeket is fel lehet ajánlani áldozatul. Az egyik ilyen különleges étel az Iwewe: főtt jamgyökérből készül, amelyet kevés pálmaolajjal összetörnek és kanállal kevergetnek. Állati áldozatként kecskéket, csirkéket, teheneket és kosokat is feláldozhatnak. Az áldozatok során különösen nagyra értékelik a fehér állatokat, például a fehér kecskéket, fehér csirkéket és fehér teheneket. Az emberáldozatok léteztek, de nem voltak túl gyakoriak. Az iboku-i efikek korábban szükség esetén egy albínó lányt áldoztak fel a Papagáj-szigeten az Udom inyañ istennek. Hutchinson konzul szerint:
Papság A ndem-eknek számos hűséges követője volt, és papság is létezett, akik az áldozatok bemutatásáért feleltek. A papok testületének élén álló főpap címe edidem. Az edidem volt Ndem Efik (az istenek csoportja) vezetője. Az Edidem trónja eredetileg egyszerre volt a papi és a világi hatalom jelképe, és Atai Iboku leszármazottainak kiváltsága volt. Az utolsó király, aki ilyen hatalmat gyakorolt, Eyọ Ema volt, aki a 15. században élt. Míg az Iboku Efik Creek Town-ban élt, Eyọ Ema átadta a trón politikai feladatait Efiom Ekpónak, és átvette a papi feladatokat, így kizárólag az Oku Ndem Efik (az Efik istenségek papja) lett. Amikor az efik klánok szétváltak és különböző településekre költöztek, az Oku Ndem Efiket több szövegben is „Kalabar királyának” vagy „Kalabar királyának” tekintették. A rabszolgaság eltörlése előtt az efikek „Etia ke isọñ” üdvözléssel köszöntötték az edidemeket, míg a rabszolgák leszármazottai
Az Oku Ndem Efik hetente áldozatot mutatott be a Ndemnek, amely kecskékből, baromfiból és teknősökből állhatott. Amikor éhínség fenyegetett, vagy a hajók nem jöttek időben Kalabar-ba, a főpap szólt, hogy áldozatot kell bemutatni, hogy szerencséjük jobbra forduljon. Hackett szerint
1970-71-ben az Edidem trónja újjáéledt.
Temetési szertartások