Amajlije

Amajlije () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságán, Bijeljina központjától légvonalban és közúton 3 km-re kelet-délkeletre, a Drina bal partján, 92-94 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-2 A falu a következő részekre oszlik: Bair, Buk, Bukeš, Dubajica, Sarija és Vitaja.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb10661098Bosnyák41Horvát44Jugoszláv311Egyéb527Összesen11101131

Története A település területéről származó legrégibb lelet egy vaskori drachma pénzérme, mely a Semberia kulturális integrációjáról a tágabb pannoniai La Tène-kultúrával, valamint intenzív kereskedelmi kapcsolatokról is beszél. A térségben több római kori lelőhely is található, melyek az itteni társadalmi élet folyamatosságáról szólnak. Amajlija térségében is találtak római téglákat, római pénzérméket és töredékes bronzszobrokat is. A romanizáció intenzitását néhány olyan lelet, művészeti és kultikus emlék is bizonyítja, amelyek tükrözik e terület római kori szellemi kultúráját. Sajnos ezek a leletek nagyon ritkák, és eddig csak néhányat találtak. Éppen Amajlije faluban került elő egy kis, mindössze 13 cm magas szobrocska, amely egy férfit (talán kocsist vagy kormányost) ábrázol, aki a napi munkáját végezte. A figura képzett kézműves munkája, nagyon pontosan és realisztikusan kidolgozott, és minden valószínűség szerint máshonnan származó importot képvisel. Egy másik törött szobrocska, amelynek töredékét (kezét) megtalálták, valószínűleg ugyanahhoz a kultúrkörhöz tartozott, szintén Amajlijében került elő. Van egy, a Drina partjáról előkerült lelet – egy pecsét, amelynek a felső része emberi fej formájú, groteszk kifejezéssel, mandulavágású szemekkel pupillákkal és apró fülekkel valószínűleg a helyi mesterre utal, akinek a művészi képzettség hiányát határozott tehetség és realizmusérzék egészíti ki..

Ezen a területen 16. század folyamán stabilizálódtak a politikai és gazdasági viszonyok, amelynek köszönhetően számos település alakult ki. Közülük említik: Tvrdkovac, Popovi vagy Zvonaš Selište, Goisal Selište (ma Gojsovac) vagy Krčevac vagy Vrljačka, Kuzovrat, Tomaševac (a közelben), Dunjevac (Gunjevac - ma helynév a Janjától Amajlijéig terjedő részen, hely a régi térképeken), Otobara, Triješnica (Marjevacka, Trijeca) Marići, Ruhotina Donja és Gornja, Brodac, Obrova vagy Obrovac és Crnjelovo településeket.

A mai falu az oszmán uralom alatt jött létre. A Szent Liga háborújában ugyanis a Semberija teljesen elnéptelenedett. Az 1739-es belgrádi béke megkötése után az új oszmán bégek, akik birtokokat kaptak Semberijában, elkezdték betelepíteni a szinte teljesen elnéptelenedett Semberiját délről hozott ortodox lakossággal, főként montenegrói és kelet-hercegovinai szerbekkel. A néphagyomány szerint „mindez erdő volt, és a trebinjei udut népe lakta”. A hagyomány szerint Amajlijében a legrégebbi család a Crnogorčevići. Milan Crnogorčević, más néven Glavonja 1750 körül költözött ide. Négy fia született: Ćirka, Mirko, Marko és Đurko. Jelenleg 53 Crnogorčević-ház található Amajlijében. Egy másik hagyomány szerint a Crnogorčevićek három testvértől származnak: Dikétől, Milivojtól és Jeftától, másik három testvértől pedig a Stanojlović, Gavrilović és Savić családok. Minden Crnogorčević Szent Iván napját ünnepli. A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Bijeljinai járáshoz és Dvorovi községhez tartozó településnek 58 háztartása és 336 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 85. o. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Bijeljina községhez tartozó településen 114 háztartást, 602 ortodox, 7 római katolikus, 4 evangélikus és 3 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 72. o.

A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.

A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.

Nevezetességei A Szentháromság tiszteletére szentelt ortodox plébániatemploma. A templom építése 1997-ben kezdődött Ljubiša Škorić építész tervei alapján. A templom alapjait 1998. május 3-án Vaszilje, Zvornik-Tuzla püspöke szentelte fel. A templom építése 2002-ben fejeződött be, és ugyanazon év június 15-én Vaszilje püspök szentelte fel a templomot. A templomot 2014 novemberétől a bijeljinai Branislav Šavija festette ki. Az ikonosztázt a kragujevaci Tomislav Živanović diakónus készítette, az ikonosztázon lévő ikonokat pedig a Šipovo melletti janjai Vojkan Mitrić festette meg.

Jegyzetek

Források

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:A Bijeljinai régió települései