Windsor egy kanadai város Ontario tartomány déli részén, egyben Kanada legdélebben elhelyezkedő városa. A város ipari, kereskedelmi és oktatási központ, Kanada autóipari központjaként ismert, a kaszinója miatt pedig látogatott úticél.
A Detroit folyó bal (déli) partján és a St. Clair-tó déli partján fekszik. Detroit közvetlen Windsor szomszédságában, a folyó túlpartján terül el. A hely a legforgalmasabb szárazföldi határátkelő az Amerikai Egyesült Államok és Kanada között.
A világon számos települést neveztek el Windsornak, még Kanadában is van két másik Windsor nevű település. A Quebec tartományban lévő főleg francia nyelvű kisváros Montréaltól keletre, Sherbrooke város szomszédságában található. A másik Új-Skócia tartományban, Halifaxtól északra van.
Népesség A város lakossága 229660 fő (2021-ben). A népességen belül az ország két hivatalos nyelvére figyelemmel a nyelvi megoszlás szerint 201295 személy angol nyelven beszélt, 390-en csak franciául, míg 19260-an mindkét nyelven. Azok száma, akik egyik hivatalos nyelvet sem beszélték 6435 volt. A magyar anyanyelvűek száma 720 volt, akik közül 235 fő otthonában is a magyar nyelvet használta. A város lakosaiból 415-en születtek Magyarországon.
Az állampolgárság tekintetében 226465 lakosból 201165 fő volt kanadai állampolgár, míg 25305-en nem rendelkeztek kanadai állampolgársággal. Etnikai szempontból 226460 főnyi népességből 150455 fehér, 21360 arab, 16135 dél-ázsiai, 13275 fekete, 6825 kínai, 3975 nyugat-ázsiai, 3720 délkelet-ázsiai, 3500 latin-amerikai, 3205 filippínó, 430 koreai, 120 japán lakosa volt.
A városban a lakóingatlanok vonatkozásában a családi házas részek dominálnak (56625 családi ház, 4370 ikerház, 6205 sorház, 3960 lakás duplexben, 23000 társasházi lakás többszintes épületben).
A város lakossága a vonzáskörzettel együtt már több mint 300 ezer fő (2021-ben 306519). A Windsor Metropolitán Terület (CMA) lakossága, amely magában foglalja Amherstburg, LaSalle, Lakeshore, Essex, Kingsville, Tecumseh és Leamington településeket 422 630 főt tett ki. Ez Kanada 14. legnagyobb nagyvárosi területe.
Időjárás Windsor éghajlata félkontinentális, a nyári hónapok melegek, a tél hideg, havas és szeles. Egész évben részben felhős az idő. A meleg évszak 3,7 hónapig tart, május 27-től szeptember 18-ig, a hideg évszak 3,3 hónapig tart, december 2-tól március 10-ig. A hó november 24-től április 8-ig terjedő időszakban eshet.
A város a Nagy-tavak térségében található, a Huron-tótól délre, az Erie-tótól északra. Ez hatással van az éghajlatára is, mivel a tavak vize biztosítja, hogy Windsorban az időjárás télen enyhébb, nyáron hűvösebb, mint egyébként lenne. A Windsor-Essex régió ugyanazon a szélességi körön fekszik, mint Észak-Kalifornia. Az átlagos hőmérséklet az év 223 napján 10°C feletti. A tavak a nyári páratartalomra is hatással vannak. Ontario legmelegebb éghajlatú városa, azonban a telek még így is fagyosak. Windsorban évente körülbelül 53 napon van 1 cm feletti hómennyiség.
A legrövidebb nap december 21., amikor 9 óra 5 perc időtartamban van nappali fény; a leghosszabb nap június 20., akkor 15 óra 17 perc a nappali fény. +Havi átlagos időjárási adatokHónapnapi max hőmérséklet (°C)napi min. hőmérséklet (°C)esős napok átlagos száma havas napok átlagos száma hó átlaga (cm)január -1 -86125február1 -7694március6 -2971április1331220május2191200június25151100július28171000augusztus27171100szeptember23121100október1661100november811140december2 -58103
Története A Detroit folyó menti területeken az európaiak megérkezése előtt indián törzsek éltek. 1640-től francia felfedezők, majd szőrmekereskedők látogatták a folyó menti helyet. Az első ismert európai, Jolliet 1669-ben tett a környéken utazást. 1701-ben Antoine de la Mothe Cadillac és katonái kitűzték a fleur-de-lis (liliomvirág) zászlót és kikiáltották a területet Franciaországnak. Itt hozták létre az első európaiak általi települést Windsor-Detroit térségében. Cadillac meghívta az őslakos népek csoportjait, például a huronokat (Wyandot), hogy hozzanak létre falvakat a környéken. A jezsuiták 1728-ban egy missziót is létrehoztak. 1767-ben létrejött a Nagyboldogasszony-plébánia, amely mind a huron megtérőket, mind az egyre növekvő számú francia gyarmatosítókat kiszolgálta. 1760 előtt még a franciák irányították a településeket, de a franciákat és őslakos szövetségeseiket a britek legyőzték a hétéves háborúban. A katonai bázison kitűzött francia zászlót az Union Jack váltotta fel. 1790-ben a McKee szerződés értelmében a britek megszerezték a mai délnyugat-Ontario területének tulajdonjogát. A földért cserébe a britek 1200 font összegben, értékes árukat adtak a Chippewa (Ojibwe), Odawa, Potawatomi és Huron-Wendat indián törzseknek. A nyugati körzetet 1792-ben nevezték el (amely Essex, Kent és Suffolk megyéket foglalta magában), és 1800-ra 6 településre osztották: Rochester, Mersea, Gosfield, Maidstone, Sandwich és Malden. Sandwich település magában foglalta a mai Windsor városát és környékét. A Detroit folyó északi oldalán fekvő területet a britek 1796-ban átengedték az Egyesült Államoknak a Jay-szerződés feltételei alapján. A szerződés alapján azok, akik brit alattvalók kívántak maradni, tizenkét hónapjuk volt arra, hogy a folyó déli oldalára költözzenek. A folyó déli oldalán fekvő Sandwich lett Felső-Kanada nyugati körzetének (Ontario) törvényhozási székhelye. Megépült a bírósági épület, a börtön, a Szent János anglikán templom, egy iskola és egy nyilvános gyülekezeti ház.
Sandwich először prémkereskedelmi állomás volt, majd a britek 1797-ben megalapították a települést, ami adminisztratív központ lett, majd bírósági székhelyévé vált. Az Egyesült Államok 1812-ben megszállta Felső-Kanadát. Hull tábornok a François Baby House-t (amely építés alatt állt) használta főhadiszállásaként. A brit és amerikai csapatok között több összecsapás is történt, végül 1814-ben kötöttek békét. A terület a briteké maradt, Sandwich városát újjáépítették. A Brit Birodalomban a rabszolgaságot 1834-ben eltörölték, emiatt fekete menekültek kezdtek érkezni a Detroit folyó túlpartjáról, akik Sandwich Townban léptek a szabad földre.
Detroitból 1836-ban rendszeres kompjárat indult. A vasútvonal Windsor-ig 1854-ben került megépítésre, ami az ország többi városaival összeköttetést biztosított. Az amerikai és kanadai vasúti nyomtáv nem volt azonos, csak az 1860-as években szabványosították. Ez lehetővé tett a hatalmas kompok működését, amelyek egész vonatokat tudtak szállítani át a folyón. Ekkorra Windsor a környező mezőgazdasági területek szolgáltató központjává is vált. A város tovább fejlődött, malmok, lószerszámboltok, kocsmák, újságkiadók és szállodák épültek. Sandwich kereskedelmi központtá vált, 1858-ban pedig városi rangot kapott. A legközelebbi szomszédos település Windsor volt, amelyet 1854-ben jegyeztek be (faluként). A vasút előtt Sandwich lakossága nagyobb volt, mint Windsoré, de ettől kezdve az újonnan érkezők már Windsor környékén kezdtek letelepedni. 1864-ben kénforrást fedeztek fel, majd megnyitott az előkelő fürdőház. Észak-Amerika minden részéből érkeztek vendégek, a növekvő turisztikai ágazat kiszolgálására szállodák épültek. A környéken sólelőhelyeket is felfedeztek, majd 1893-ban kezdődött a bányászat. A Windsor Salt (étkezési só) a mai napig gyártott kanadai termék.
A vasúti kompokat felváltotta az 1910-ben elkészült vasúti alagút a folyó alatt. Kanada és az Egyesült Államok közötti összeköttetés szempontjából kiemelt jelentőségű volt az 1929-ben megnyitott híd, a Detroit folyó feletti Ambassador Bridge. Azonban ekkor kezdődött a gazdasági világválság, ami következtében nehézipari és gyártási munkahelyek ezrei szűntek meg, minden harmadik embere munkanélküli lett. A második világháborúba alatt Windsor számos gyára éjjel-nappal működött, fegyvereket gyártottak.
A háború utáni közel három évtizednyi időszak a jólétről szólt. Az emberek új otthonokba költöztek, azonban ez azzal is járt, hogy egyre több régi épület állt üresen. 1963-ban új bírósági épületet nyitottak Windsor belvárosában, de a sandwichi bírósági épület üresen maradt. A Sandwich városrész gyors hanyatlásnak indult, az 1980-as évek elejére szomorú volt a helyzete. Egy összefogás eredményeképpen számos történelmileg jelentős épületet, köztük a Duff-Baby kastélyt, a Mackenzie Hallt és a Sandwich postahivatalt helyreállították. A Sandwich Heritage Conservation District (Sandwich Örökségvédelmi Kerület) 2012-ben került létrehozásra.
A városrészek összevonása A települést az emberek „Ferry”-nek nevezték el, majd Richmondnak hívták, 1836-ban nevezték át Windsorra, az angliai Berkshire-ben található Windsor kastély után. Keletebbre állt Walkerville (1890-ben jegyezték be városként) és a Ford City (későbbi neve East Windsor, 1913-ban jegyezték be). Walkerville-t 1858-ban Hiram Walker lepárló-üzemeltető vállalkozó alapította, mint vállalati várost, szeszfőzdével, boltokkal és lakóházakkal. A Ford City a windsori a Ford Motor Company of Canada üzem fejlesztéséhez kötődött. A lakossága 1928-ban már 16 000 fő volt.
A gazdasági világválsás hatására a tartományi parlament az önkormányzati működés racionalizálása érdekében 1935-ben Windsorhoz csatolta Sandwich, East Windsor és Walkerville városait. Riverside elsősorban egy lakónegyed volt Windsortól keletre. Korábban Sandwich East Township része volt, de attól különvált és 1921-ben város lett belőle. Ojibway városát 1913-ban alapították, Canadian Steel Corporation acélipari vállalat "cégvárosának" szánták. A projekt azonban anyagi okok miatt soha nem fejlődött ki teljesen. A területén helyezkedik el az Ojibway Park és az Ojibway Prairie tartományi természetvédelmi terület. Az 1966-ban Riverside, Ojibway települések részeit is Windsor-hoz csatolták.
Windsor 1998-ban jogilag elkülönült Essex megyétől és önálló várossá vált. A város jelenlegi határa 2003-ban alakult ki, amikor Tecumseh városától újabb földterületek került át Windsorhoz.
Gazdasága, infrastruktúra A város kereskedelmi és ipari központ. A szolgáltató szektorban több nagy bevásárlóközpont, és szálloda is van. A Windsor Regionális Kórház a térség fő egészségügyi intézménye, 4 300 alkalmazottal, 599 orvossal.
A COVID-19 járványt követően Windsorban jelentős építkezési fellendülés történt, amihez hozzájárult az új bevándorlók száma, a távmunka lehetősége és az, hogy itt a Toronto környéki Greater Golden Horseshoe régióhoz képest alacsonyabbak a lakhatási költségek. A munkanélküliségi ráta azonban magasabb mint Kanada más helyein (2025 szeptemberében 10,4%)
Ipar Windsor Kanada autóiparának központja és egy feltörekvő zöldenergia-gyártó központ. A hagyományos gyártási tevékenység mellett vannak könnyűipari és fejlett technológiát igénylő termelési, logisztikai szektor is. Az autógyártás meghatározta a város fejlődését. A Ford Motor Company of Canada vállalat 1904-ben kezdte az autógyártást. A 20. században a Ford, a General Motors, a Chrysler és több azóta megszűnt autógyártó cég és alkatrészgyár volt jelen. A General Motors 90 év jelenlét után 2010-ben bezárta windsori gyárát, de a Chrysler és a Ford továbbra is folytatta a gyártást. A gyártási tevékenység továbbra is a helyi gazdaság egyik alapja. A gyártás területei közé tartoznak a gépjárművek és alkatrészek, műanyagok, gumi, élelmiszerek és italok, gyógyászati és gyógyszerkészítmények, só, ipari gépek, valamint egyéb vas- és acéltermékek is. A 2020-as években több mint 90 autó- és alkatrészgyártó működött a város és környékén. Az élelmiszer- és italipar nagy része helyben termesztett mezőgazdasági termékek feldolgozásából áll. Windsor legismertebb lepárlója a Hiram Walker & Sons, J.P. Wiser whisky gyártója.
A nagy munkáltatók a város gyártó- és kereskedelmi egységeibe csoportosulnak. A délkeleti Tecumseh városából átkerült területek egy új ipari és kereskedelmi fejlesztési terület kialakításához vezetnek.
Nagyobb foglalkoztató cégek