María Orosa e Ylagan (1893. november 29. – 1945. február 13.) filippínó élelmiszer-technológus, gyógyszerész, humanitárius és háborús hős. Helyi élelmiszerekkel kísérletezett, a második világháború alatt kifejlesztette a szójabab alapú Soyalac italt, valamint a darak nevű, rizskorpából készült kekszet, mely B1-vitamin tartalma révén segített gyógyítani, illetve megelőzni a beri-beri betegséget. Tápláló találmányait a japán internálótáborokba is segített becsempészni, mellyel több ezer ember, köztük bebörtönzött amerikai katonák életét mentette meg. Neki tulajdonítják a banánketchup feltalálását is.

Orosa először gyógyszerészként végzett, majd újabb diplomát szerzett az élelmiszer-vegyészet területén. Ezt követően vegyész-asszisztensként dolgozott Washingtonban, mielőtt 1922-ben visszatért szülőföldjére, hogy az elharapózó alultápláltság ellen küzdjön. Többféle ételt is feltalált helyi alapanyagokból, melyekkel az importélelmiszerekre való hagyatkozást próbálta csökkenteni, önellátóvá tenni hazáját.

A második világháborúban, a Fülöp-szigetek japán inváziója során csatlakozott a gerillákhoz. Élete során több mint 700 receptet alkotott meg, de a helyi élelmiszer-tartósítás terén is jelentős eredményeket ért el.

Családja és tanulmányai Simplicio Agoncillo Orosa és Juliana Ylagan Orosa negyedik gyermekeként született Taalban. Első diplomáját a Fülöp-szigeteki Egyetemen szerezte, majd 1916-ban állami ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazott tanulni, a Washingtoni Egyetemen szerzett gyógyszerész- majd élelmiszeripari vegyészi diplomát. A nyarakat Alaszkában töltötte egy halkonzervgyárban, ahol elsajátította az élelmiszer-konzerválás alapjait.

Pályafutása

Orosa 1922-ben visszatért a Fülöp-szigetekre, annak ellenére, hogy állást ajánlott neki a washingtoni állam. Először a Centro Escolar Egyetemen kapott munkát, ahol háztartástant oktatott. Később az állami Tudományos Intézet élelmiszer-konzerváló osztályára került. 1926-tól számos országban (többek között Kínában, Japánban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Olaszországban), összesen több mint 50 konzervgyárat látogatott meg, hogy tanulmányozza a konzervkészítést. Miután hazatért, a konzerváló-osztály vezetőjévé nevezték ki, majd a háztartástan osztály vezetője lett. 1934-re már a Növényipari Intézet növényhasznosítási részlegének igazgatója volt.

Orosa azt szerette volna, ha a Fülöp-szigetek önellátóvá válik, és a családok saját kezükbe tudják venni az irányítást. Klubokat szervezett szerte a szigeteken, melyeknek 1924-re több mint tagja volt, a falusi asszonyokat csirketartásra, helyi termények konzerválására, egészséges ételek készítésére oktatta. Orosa átalakította a hagyományos palayok agyagedényt, hogy áramszünet esetén sütőként lehessen használni. Az amerikaiak által importált népszerű, de drága ketchup helyett banánból alkotott alternatívát, mely a mai napig közkedvelt szósz a Fülöp-szigeteken.

A második világháborúban létrehozta a szója alapú Soyalac italport, és a B-vitaminban gazdag darak (rizskorpa) port. Csatlakozott a gerillákhoz, ahol kapitányi rangot kapott, és a segítségükkel Soyalac- és darak-port csempészett be a japán hadifogolytáborokba és börtönökbe. A tápanyagban gazdag, porállagú élelmiszert kivájt bambuszrudakban juttatták be, ezzel több ezer amerikai katona és bebörtönzött gerilla életét mentették meg.

Halála és öröksége

Családja és barátai kérése ellenére Orosa nem volt hajlandó elhagyni a fővárost, amikor az amerikai és filippínó erők szembeszálltak a japán hadsereggel a manilai csatában, 1945-ben. Gerillakatonaként a posztján kívánt maradni. 1945. február 13-án az amerikai bombázások során egy repeszdarab találta el az irodájában. A Remedios Kórházat, ahová szállították, nem sokkal később szintén bombatalálat érte, ezúttal Orosa szívébe fúródott egy repesz, és azonnal megölte.

María Orosát az Amerikai Vöröskereszt posztumusz elismerésben részesítette humanitárius tevékenységéért. Unokahúga, Helen Orosa del Rosario 1970-ben könyvet jelentetett meg Maria Orosa: Her Life and Work címmel, melyben 700 recept is szerepelt. Batangas tartomány szobrot és táblát emelt a tiszteletére. Manilában utcát neveztek el róla, a Növényipari Intézetben pedig épületet. A Tudomány és Technolófia Intézetének 65. évfordulóján 18 másik tudóssal egyetemben emlékeztek meg róla. 1983. november 29-én a Nemzeti Történeti Intézet táblát helyezett el a a Növényipari Intézet kertjében. Születésének 100. évfordulójára bélyeg is készült a képmásával. Születésének 125. évfordulóját Taal városa is megünnepelte. 2019. november 29-én Google doodle-lel emlékeztek meg róla.

2020. február 8-án Orosa sírkövét megtalálták a Malate Katolikus Iskola területén, ahol korábban a Remedios Kórház állt. Maradványait a San Agustin Templom kriptájába szállították át 2025. február 13-án, a manilai csata 80. évfordulóján.

Megjelent kiadványok Preservation of Philippine foods (1926) Roselle recipes (1931) Rice bran: a health food and how to cook it (1932) Soy beans as a component of a balanced diet and how to prepare them (1932) Preserve the national culture in local food (1932) The Recipes of Maria Y. Orosa

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:1893-ban született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:Fülöp-szigetekiek Kategória:Nők Kategória:Gyógyszerészek Kategória:Élelmiszeripar