Balatun () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságán, Bijeljina központjától légvonalban 15, közúton 17 km-re északkeletre, a Drina bal partján, a folyó torkolata közelében, 82-84 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-2-3
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb12771277Bosnyák00Horvát47Jugoszláv160Egyéb82Összesen13051286
Története A Balatun név eredete nagy valószínűséggel azonos a magyarországi Balaton etimológiájával, mely szláv Blatьnъ (mocsaras terület) főnévből származikZoltán András, Szláv–magyar nyelvi kapcsolatok a 11. században 39-40. o. Helytörténeti tanulmányok 2015. 11. szám. és a Száva és Drina összefolyása mellett elterülő mocsaras területről kapta a nevét. Ezt a területet máig gyakran elönti az árvíz is.
A közvetlenül a Száva folyó túloldalán, a szerémségi oldalon található racsai régi erőd és Racsa település közelsége minden bizonnyal befolyásolta az emberi életet ezen a területen. Innen indult a Drina völgyében haladó fontos út Bosznia és Szerbia felé, ezért Racsa már ősidőktől fogva fontos szávai átkelőhelynek és a kereskedelmi utak szintén kiemelkedő találkozóhelyének számított. A szerémségi oldalon fekvő Racsáról tudott, hogy már a római korban is lakott település volt. Első említése 1275-ben történt és a 16. században már városi rangot viselt. A 16. század második felében (1578) Racsa városában (kasabában) öt muszlim negyed volt 151 házzal, vaalmint egy nem muszlim negyed 37 házzal. Az itteni folyami átkelőből származó bevétel jelentős volt. 1658-ban a francia útiíró, M. Quiclet átutazott Racsán, és egy nagyon szép és nagy városként írja le, gyönyörű mecsetekkel.
A Száva boszniai oldala is sűrűn lakott volt már a török korban is. Az oszmán kormányzat általában messzi délről hozott ide vlach pásztorokat a terület fellendítésére. A zvorniki szandzsákbég Ivan vlach kenézt találta erre alkalmas személynek. Egy 1545-ös, a Portához írt levelében arról számolt be, hogy Ivan kenéz tíz, addig üresen és romosan álló falut épített újjá és népesített be, és hogy ez a kenéz gondoskodott a szultáni birtokról (emval-i padisah), és becsületességéről és bátorságáról volt ismert. Emiatt 500 akcse beratot kapott. Miután elvesztette beratját, Ivan kenéz 1546-ban értesítette erről a zvorniki szandzsákbeget, aki elrendelte, hogy azt adják vissza neki. A 17. század elején már Bijeljinai náhijében is nagyszámú települést és birtokot említenek a feljegyzések. A mai Semberija területén akkoriban birtokaik voltak Novi, Brčko és Racsa erődök parancsnokainak és legénységének is.
A Szent Liga háborújában a Semberija teljesen elnéptelenedett. Az 1739-es belgrádi béke megkötése után az új oszmán bégek, akik birtokokat kaptak Semberijában, elkezdték betelepíteni a szinte teljesen elnéptelenedett Semberiját délről hozott ortodox lakossággal, főként montenegrói és kelet-hercegovinai szerbekkel. A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Brodac községhez tartozó településen 184 háztartást, 967 ortodox szerb, 5 evangélikus és 1 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 72. o.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Nevezetességei A Szent Három Hierarcha tiszteletére szentelt ortodox plébániatemploma. A templom építése 2000-ben kezdődött. Az alapokat ugyanazon év június 11-én szentelte fel Vaszilje, Zvornik-Tuzla püspöke. Ugyanez a püspök szentelte fel a templomot 2008. augusztus 31-én. 2009 és 2012 között a templomot a belgrádi Vuk Lukić (oltár és kupola), a templom többi részét pedig a mitrovicai Aleksandar Čereković festette ki. A diófából faragott ikonosztáz Dragan Petrović műhelyében készült a belgrádi Višnjička Banjában. Az ikonosztázon található ikonokat a belgrádi Petar Bilić műhelyében festették élénk színekkel.
Bosanska Rača – római és középkori temető maradványai. A Száva partjától mintegy 70 méterre nyugatra ősi temető maradványait tárták fel. A lelőhely széle közelében középkori kerámiák töredékei, közepén pedig 1. – 2. századi római fibula és „S” alakú szláv fülbevaló került elő.
Vrbovače – a lelőhelyen újkőkori kőszekerce került elő.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései