Gisèle Pelicot francia nő, akit férje, Dominique Pelicot 2011 és 2020 között számos alkalommal bedrogozott és megerőszakolt. Dominique emellett több tucat férfi számára is felajánlotta, akikkel egy honlapon keresztül tartotta a kapcsolatot, hogy erőszakolják meg eszméletlen állapotban lévő feleségét, többnyire a pár mazani otthonában. Az eseményeket nem érzékelő Gisèle maga csak utólagosan, 2020-ban szerzett tudomást a bántalmazásáról, amikor Dominique-ot letartóztatták, mert egy helyi bevásárlóközpontban nők szoknyája alá fényképezett, és a számítógépének rendőrségi átkutatása során az ő megerőszakolásáról készült képeket találtak.
Amikor Dominique-t és ötven másik férfit 2024-ben Avignonban súlyosbított nemi erőszak, nemi erőszak kísérlete és szexuális zaklatás miatt bíróság elé állítottak, Gisèle lemondott az anonimitáshoz és a zárt ajtók mögötti tárgyaláshoz való jogáról. 2024. decemberében az 51 vádlott közül 50-et, köztük Dominique-ot is bűnösnek találtak Gisèle megerőszakolásában, megerőszakolási kísérletében és szexuális zaklatásában. Az 51. férfit, akit nem vádoltak Gisèle megerőszakolásával, a saját felesége megerőszakolásáért ítélték el. Dominique a maximális, 20 éves börtönbüntetést kapta, míg a többi elítélt férfi 3-15 éves börtönbüntetést.
A per világszerte médiafigyelmet keltett. Gisèle bátorsága és elszántsága, hogy minden szexuális erőszak áldozatának nevében felszólaljon, nemzetközi támogatást és csodálatot váltott ki. Feminista ikonná vált, és szerepelt a BBC 2024-es 100 nő című műsorában, valamint a Financial Times 25 legbefolyásosabb nőjét felvonultató listáján. Gisèle-t a Bastille-napon (2025. július 14.) a Becsületrend lovagjává avatták.
Az ügy háttere Gisèle Pelicot 1952. december 7-én született a Nyugat-Németország déli részén található Villingen városában, ahol édesapja a francia hadseregben szolgált. Ötéves korában költözött Franciaországba. Édesanyja kilencéves korában meghalt rákban. 1971-ben ismerkedett meg leendő férjével, Dominique Pelicot-val. 1973 áprilisában házasodtak össze, és a párizsi agglomeráció több pontján is éltek. Házasságuk első éveiben fia, David és lánya, Caroline született; őket követte Florian, aki 1986-ban született.
Gisèle az állami áramszolgáltató vállalatnál dolgozott adminisztratív pozícióban. Dominique villanyszerelőként és ingatlanügynökként dolgozott. Emellett számos vállalkozást is alapított, amelyek végül csődbe mentek. Gisèle sikeresebb karrierje biztosította a család életszínvonalának fenntartását. Gisèle-nek az 1980-as évek közepén három évig viszonya volt egy házas kollégájával. 1990-ben Dominique-nak viszont viszonya volt, és több hónapra egy másik nőhöz költözött, mielőtt a pár kibékült és folytatta közös életüket.
Miután 2020-ban letartóztatták, Dominique-ot összefüggésbe hozták az 1990-es években nők elleni támadásokkal. Beismerte, hogy 1999-ben megtámadott egy fiatal ingatlanügynököt, de tagadta, hogy egy másik fiatal ingatlanügynököt 1991-ben megerőszakolt és meggyilkolt. 2001-ben Gisèle és Dominique elváltak, hogy megvédjék vagyonukat Dominique hitelezőitől, miután cégei csődbe mentek. Továbbra is együtt éltek, és 2007-ben újra összeházasodtak. 2010-ben Dominique-ot rajtakapták, amint nők szoknyája alá fotózott egy Párizs melletti bevásárlóközpontban, és 100 eurós bírságot fogadott el, hogy elkerülje a bírósági pert. Gisèlenek nem volt tudomása az esetről.
2013-ban, nyugdíjba vonulásuk után a Pelicot család Franciaország délkeleti részén, Mazanba költözött, ahol kerttel és úszómedencével rendelkező házat béreltek. Gisèle egy kórushoz csatlakozott, míg férje a teniszklubhoz csatlakozott, és sokat kerékpározott. A nyári szünetekben gyermekeik és unokáik is csatlakoztak hozzájuk.
A bántalmazás és annak felfedezése Amíg a pár még a párizsi régióban élt, Gisèle-nek Temesta (lorazepam) nevű benzodiazepint írtak fel. Dominique kihasználta Gisèle elkábított állapotát, és alvása közben megerőszakolta. Saját orvosától kapott altatókat kezdett adni Gisèle ételéhez és italához, hogy elvesztse az eszméletét. Ezután meghívta az interneten vele kapcsolatba lépő férfiakat, hogy megerőszakolják Gisèle-t, miközben el van kábítva. Dominique az első ilyen jellegű nemi erőszakról 2011 júliusában készített feljegyzést, amikor a pár még a Párizs közelében lévő Villiers-sur-Marne -ban élt; az erőszaktevőt soha nem azonosították.
Gisèle a gyógyszerek miatt emlékezet-kieséseket élt át; aggódott, hogy Alzheimer-kórja vagy agydaganata lehet, de a tesztjei negatívak lettek. Felébredt benne a gyanú, és egy alkalommal megkérdezte a férjétől, hogy bedrogozza-e, de elfogadta, hogy férje tagadta a vádat. Nem tudott arról, hogy rendszeresen bedrogozzák és megerőszakolják.
Miután férjét 2020 szeptemberében letartóztatták egy helyi bevásárlóközpontban, mert nők szoknyája alá fotózott, a rendőrség a házaspár otthonából lefoglalt számítógépes eszközökön olyan képeket fedezett fel, amelyeken az eszméletlen Gisèle-t megerőszakolja a férje és tucatnyi másik férfi. Gisèle így emlékezett vissza 2020. november 2-ára, amikor behívták őket a rendőrségre, és képeket mutattak neki a bántalmazásról: „Minden összeomlott, minden, amit 50 évig építettem”. Dominique-ot őrizetbe vették. Szeptemberi letartóztatása és november 2-i őrizetbe vétele között továbbra is buzdított férfiakat Gisèle megerőszakolására.
Dominique letartóztatását követően Gisèle elköltözött a családi házból és elindította a válópert; volt férjét csak 2024. szeptemberében, a tárgyalásán látta újra. A válást közvetlenül a tárgyalás előtt véglegesítették.
A tárgyalás Dominique és 50 másik, a számítógépen lévő képek alapján azonosított férfi pere 2024. szeptemberében kezdődött Avignonban. Nemi erőszak áldozataként Gisèle-nek joga volt az anonimitáshoz és a zárt ajtók mögötti tárgyaláshoz, de lemondott a névtelenséghez való jogáról, és ragaszkodott a nyilvános tárgyaláshoz, hogy felhívja a figyelmet a kábítószerrel elősegített nemi erőszakra, és hogy elősegítse, hogy más szexuális bűncselekmények áldozatai is merjenek megszólalni. Sikeresen visszautasította a bíró kezdeti döntését, amely a megerőszakolásáról készült videók bemutatásakor kizárta a nyilvánosságot a tárgyalásról. „A szégyen az övék” – mondta a megerőszakolással vádolt férfiakra utalva. „Szerencsés vagyok, hogy rendelkezésemre állnak a bizonyítékok. Rendelkezem a bizonyítékokkal, ami nagyon ritka. Tehát [mindezen] át kell esnem, hogy kiálljak az összes áldozat mellett” – mondta a videókkal kapcsolatban. Amikor bátornak nevezték, azt mondta: „Azt mondom, hogy ez nem bátorság, hanem akarat és elszántság a társadalom megváltoztatására.”
Gisèle a bíróságon azt vallotta, hogy házasságával kapcsolatos illúziói szertefoszlottak, amikor 2020. novemberében a rendőrség bemutatta neki a Dominique számítógépéről származó képeket, amelyeken megerőszakolták. Mielőtt látta volna a képeket „szuper pasiként” jellemezte a férjét a nyomozóknak. Úgy gondolta, hogy a házasságuk erős a hullámvölgyei ellenére. A bíróságon azt mondta, hogy boldog volt a házasságban. A keresztkérdések során ezt mondta: „A barátaink azt mondogatták, hogy mi vagyunk a tökéletes pár. És én azt hittem, együtt töltjük majd a napjainkat, egész életünkben.” Dominique beismerte, hogy nemi erőszakot követett el, és azt mondta, hogy a többi vádlott is – akiknek többsége tagadta a nemi erőszakot – szintén nemi erőszakot követett el. Azt mondta, szereti Gisèle-t, és a bocsánatát kérte.
2024. december 19-én Dominique-ot súlyos nemi erőszak vádjában elítélték, és a maximálisan kiszabható 20 éves börtönbüntetést kapta. A fennmaradó 50 vádlott közül 49-et bűnösnek találtak súlyos nemi erőszak, nemi erőszak kísérlete vagy Gisèle elleni szexuális zaklatás elkövetésében, és 3 és 15 év közötti börtönbüntetésre ítélték őket. Egy férfit bűnösnek találtak abban, hogy Dominique-kal közösen elkábította és megerőszakolta saját feleségét, de nem vádolták meg Gisèle elleni bűncselekmény elkövetésével. Az elítéltek közül tizenhét fellebbezett, bár tizenhatan 2025. júniusáig visszavonták fellebbezésüket. Dominique nem volt a tizenhét fellebbező között. Ügyvédje azt mondta, nem akarja Gisèle-t újabb megpróbáltatásnak alávetni, és nem kockáztatja meg a további vádakat és a hosszabb börtönbüntetést.
Gisèle a tárgyalás után, december 19-én nyilatkozva kijelentette:„Amikor szeptember 2-án elkezdtem a tárgyalást, azt akartam, hogy a társadalom lássa, mi történik valójában, és ezt a döntésemet soha nem bántam meg. Most már hiszek abban, hogy képesek vagyunk közösen egy olyan jövőt teremteni, amelyben mindenki – nők és férfiak – harmóniában, tiszteletben és kölcsönös megértésben élhet együtt.”Gisèle-t a tárgyaláson Antoine Camus és Stéphane Babonneau ügyvédek képviselték. Camus-t egy ismerőse mutatta be Gisèle-nek, és mivel Camus polgári, nem pedig büntetőjogi hátterű volt, megkérte Babonneau-t, egy büntetőjogászt, hogy csatlakozzon hozzá. A két ügyvéd Gisèle lányát és két menyét is képviselte is, akik polgári felek voltak jelen az ügyben, mivel Dominique illegális fényképeket készített róluk. 2025. márciusában Camus és Babonneau a Spanyol Ügyvédi Kamarától egy egyenlőségért járó díjat kapott.
A tárgyalást követően Gérald Darmanin igazságügyminiszter vizsgálatot rendelt el a rendőrség mulasztása miatt, amiért nem reagált azokra az információkra, amelyek megkímélhették volna Gisèle-t a szenvedéseitől. Amikor Dominique-ot 2010-ben először tartóztatták le nők szoknya alá fényképezése miatt, DNS-mintát vettek tőle, és bár összevetették azt egy 1999-es nemi erőszak kísérletének helyszínéről származó mintával, de az egyezést nem vizsgálták ki. A jelenlegi ügyben azt is vizsgálják, hogy hogyan veszett el egy 1991-es nemi erőszak és gyilkosság helyszínéről vett DNS-minta.
2025. október 5-én Gisèle visszatért a nîmes-i bíróságra, hogy részt vegyen egy a nemi erőszak miatti ítélete ellen fellebbező férfi újratárgyalásán. A fellebbezés sikertelen volt, és a fellebbező büntetését kilencről tíz év börtönbüntetésre emelték. Vallomása során Gisèle beszélt arról, hogy az eredeti tárgyalás óta elidegenedett lányától, Caroline Dariantól, aki azzal vádolta apját, hogy bántalmazta őt, és azzal vádolta az anyját, hogy nem támogatta őt. Gisèle azt mondta, reméli, hogy kibékülnek a lányával. Azt is mondta, hogy nem akarja, hogy feminista ikonként tekintsenek rá, és támogatását ajánlotta fel a nemi erőszak más áldozatainak, mondván, hogy nem kell szégyellniük azt, amit velük tettek.
Elismerés és a Pelicot-ügy hatásai Gisèle döntése, hogy feladja a névtelenségét és nyilvános tárgyalást tart, valamint méltóságteljes viselkedése a tárgyalás során széles körű nyilvános támogatást eredményezett számára. Minden nap tapsvihar közepette hagyta el a bíróságot, képmása utcai művészeti alkotásokon jelent meg, és őt támogató szlogeneket ragasztottak a bíróság falaira. Támogató leveleket kapott a világ minden tájáról, köztük egyet Kamilla brit királynőtől is. Egy ausztrál szervezet, az Ausztrál Idősebb Nők Hálózata, amely az idősebb nők elleni szexuális zaklatásokra hívja fel a figyelmet, egy őslakos nők által készített sálat küldött Gisèle-nek, amelyet gyakran viselt a tárgyalásokon. Ügyvédjén keresztül elmondta, hogy meghatotta az ajándék és az a kapcsolat, amely világszerte egyesíti a nőket az ellenük irányuló erőszak elleni fellépésben. Támogatására tüntetéseket tartottak, és feminista ikonná vált.
Az ítélet kihirdetése után a támogatók megköszönték Gisèle bátorságát, és ünnepelték a most már volt férjére kiszabott ítéletet. Emmanuel Macron francia elnök megköszönte Gisèle „méltóságát és bátorságát”, és külföldi vezetők, köztük Olaf Scholz német kancellár és Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök is köszöntötték őt az X-en. December 20-án, az ítélet másnapján Gisèle Európa-szerte újságok címlapjain jelent meg. Ugyanezen a napon Catherine Mayer brit újságíró petíciót indított, amelyben azt javasolta, hogy Gisèle-t jelöljék Nobel-békedíjra.