Takács Imre közgazdász, agrárpolitikus, agrártörténész és akadémiai kutató, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa, aki jelentős szerepet játszott a magyar mezőgazdasági közigazgatásban, az agrártörténeti kutatásokban és kiadványok szerkesztésében.

Élete 1920-ban érettségizett a szolnoki állami főgimnáziumban, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem közgazdaságtudományi karán folytatta tanulmányait. 1925-ben közgazdaságtudományi, 1926-ban doktori oklevelet szerzett. Tanulmányai idején diákok oktatásából és jegyzetírásból fedezte megélhetését. 1925 és 1931 között a közgazdaságtudományi kar tanszékén tanszéki gyakornok és tanársegéd volt. 1932/33-ban állami ösztöndíjjal a berlini tudományegyetemen folytatott agrárpolitikai és földművelésügyi közigazgatási tanulmányokat. 1940-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági és állatorvosi karán. 1943-ban az Országos Gyakorlati Közigazgatási Vizsgabizottság, valamint az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézeti Szakvizsgabizottság tagja lett. 1933 és 1947 között a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, különböző beosztásokban, többek között segédfogalmazóként, fogalmazóként, segédtitkárként, titkárként, osztálytanácsosként és miniszteri tanácsosként. 1947-ben az Agrártudományi Egyetem tanácsának egyhangú jelölése alapján nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a mezőgazdasági közigazgatásjogi és közigazgatástani tanszék vezetőjévé a budapesti karon. Az 1947/48-as tanévben a kétéves nappali munkástanfolyam tanulmányi bizottságának elnöke volt, amely a továbbtanulni kívánó parasztfiatalokat segítette.

1949-ben ideiglenesen nyugdíjazták, majd 1951-ben „osztályidegen” besorolás miatt feleségével együtt Hajdú-Bihar megyei Esztár községbe kitelepítették. A kitelepítés feloldása után Vecsésen éltek, 1956-ban térhettek vissza Budapestre, ahol csak albérletben laktak. 1955 és 1969 között a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban tudományos kutatóként dolgozott, majd 1969 és 1994 között nyugalmazott tudományos főmunkatársként folytatta agrártörténeti kutatásait. 1973 és 1980 között a múzeum évkönyvének szerkesztője volt, 1970 és 1986 között pedig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre budapesti csoportjának elnökeként tevékenykedett. Munkacsoport élén sajtó alá rendezte és szerkesztette a nyolckötetes A magyar mezőgazdasági szakirodalom könyvészete (Bibliographia litterarum Hungáriáé Oeconomicarum Ruralium) IV–VIII. kötetét (1955–1968), részt vett A földművelésügyi szakigazgatás története 1867–1948 című kötet megírásában (1970), és 1989-ben a Magyarország földművelésügyi közigazgatása az Osztrák-Magyar Monarchia korában 1867–1918 című könyv kiadásában.

Takács több mint 100 tanulmányt és cikket publikált agrárpolitikai, közigazgatási, közgazdasági és agrártörténeti témákban, főként a Magyar Gazdák Szemléje, a Magyar Közigazgatás, a Köztelek és a Mezőgazdasági Munkatudomány folyóiratokban. 1939-ben elnyerte a Darányi Ignác Agrártudományos Társaság jeligés pályázatának első díját. Rendes tagja volt a Szent István Akadémiának és választmányi tagja a Darányi Ignác Agrártudományos Társaságnak. 1976-ban a Közgazdaságtudományi Egyetem jubileumi aranydiplomával, 1986-ban gyémántdiplomával, 1991-ben vasdiplomával ismerte el szakmai munkáját. 1992-ben az MTA állam- és jogtudományi kandidátusa címet kapta.

Jegyzetek

Források

Mártha Zsuzsanna: Prof. Dr. Takács Imre (1902-1995) In:

Kategória:1902-ben született személyek Kategória:1995-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar gazdaságtörténészek Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:A Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársai Kategória:Sárváriak