A Rákospalotai Növényolajgyár egy magyar ipari üzem volt Budapest XV. kerületében.
Története
A Rákospalotai Növényolajgyár története a 19. század elejéig nyúlik vissza: a település ipari múltjának egyik meghatározó létesítménye volt, és hosszú időn keresztül a kerület gazdasági életének központját jelentette. A gyár elődje az Olajipari Társaság Rt. volt, amely 1871-től működött, anyavállalata pedig a bécsi Delindustrie A.G. volt. Az üzem korábban malomként indult: a Szilas-patak partján álló Felsőmalmot már a 18. század végén újjáépítették, majd a 19. század elején rövid ideig posztógyárként is működött. 1840-től azonban az olajos magvak feldolgozása vált fő tevékenységgé, amely a későbbi gyár profilját alapozta meg.
A 19. század végén a gyár jelentős fejlődésnek indult: 1871-től repceolajat, gépzsírt és illóolajokat állítottak elő, és az iparvágány révén a vasúti szállítás is megoldottá vált. 1910-re a gyár több épületből állt, mintegy száz szakmunkást foglalkoztatott, évente hatvanezer tonna olajos magot dolgozott fel, termékei pedig nemcsak belföldre, hanem külföldre, elsősorban Ausztriába és keleti országokba is eljutottak. 1925-ben a Hutter Szappangyár Olajipari Rt. felvásárolta a rákospalotai üzemet, majd 1930-tól Hutter és Lever Rt. néven működött tovább. A következő évtizedekben a gyár fokozatosan bővítette tevékenységét és termékpalettáját: 1930-ban beolvasztotta az Elida Szappangyárat, 1932-ben a Tisztaság Mosószergyárat, 1936-ban pedig a Flóra Gyertya- és Szappangyárat. A bővítések eredményeként a vállalat egyre több termékcsoportban vált meghatározóvá, és 1940-re már 673 munkást foglalkoztatott több telephelyén. Ebben az időszakban a gyár a helyi gazdaság egyik legnagyobb munkaadója volt, és jelentős szerepet játszott a vidéki és fővárosi piacok ellátásában.
Az 1948-as államosítás után az üzem 1950-ben kapta meg jelenlegi nevét, és továbbra is a növényolaj-termelésre koncentrált. 1958-ban az Újpesti Növényolajgyár integrálásra került a rákospalotai telepbe, ám az 1960-as évek közepén a gyártást fokozatosan leállították, és a gépeket leszerelték. Az államosított gyár a margarin- és olajtermékek előállításában az országos ellátás jelentős részét biztosította, miközben a helyi lakosság számára is munkahelyet biztosított, különösen a mezőgazdaságból kiszorult parasztoknak. A rendszerváltás után a gyár többszöri tulajdonosváltáson ment keresztül: az olajfeldolgozást a Cereol Rt., a margarin- és mosószergyártást az Unilever vette át. 1996-ra az Unilever összefoglalta a hazai termelést, és a rákospalotai gyárban végleg lezárták a termelést, amelyet külföldi üzemekbe telepítettek át. A gyár végső bezárásáig, 2006-ig a rákospalotai ipari térség egyik meghatározó szereplője maradt, és története hosszú időre befolyásolta a kerület gazdasági és társadalmi életét.
A fentebb említett, és mai is létező iparvágány Rákospalota-Újpest vasútállomásról indul, majd egy ideig a Budapest–Vácrátót–Vác-vasútvonallal párhuzamosan halad, végül keletre kanyarodik, egy hídon áthalad a Szilas-patak fölött és a Károlyi Sándor utat keresztezve halad be az üzembe.
Jegyzetek
Források
További irodalom Perczel Anna: A XV. kerület építészeti öröksége. 2012. Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből. Szerk.: dr. Czoma László. Budapest, 1974.
Kapcsolódó szócikkek Budapesti gyárak listája
Kategória:Budapest XV. kerülete Kategória:Magyarországi technikatörténet