bélyegkép|Bradshaw illusztrált kézikönyve Belgiumba utazóknak, 1856 bélyegkép|Bradshaw kontinentális vasúti kalauza, 1891 bélyegkép|Bradshaw kézikönyve Nagy-Britannia és Írország turistáinak, 1882 Bradshaw útikalauza a Bradshaw's egy vasúti menetrendekből és útikalauzokból álló sorozat volt, amelyet W. J. Adams, majd később Henry Blacklock adott ki, mindketten Londonban. Nevét az alapító George Bradshaw-ról kapta, aki 1839 októberében készítette el első menetrendjét. Bár 1853-ban elhunyt, a nevét viselő (és általában csak ennek kapcsán emlegetett) kiadványok köre a 19. század második felében és a 20. század elején folyamatosan bővült, és különböző időpontokban lefedte a Kontinentális Európát, Indiát, Ausztráliát és Új-Zélandot, valamint a Közel-Kelet egyes részeit. Az útikalauzok 1961 májusáig jelentek meg, amikor is a brit útikalauz utolsó havi kiadása elkészült. A brit és kontinentális útikalauzokra Michael Portillo műsorvezető számos televíziós sorozatában sokat hivatkozott.
Korai története Bradshaw neve már ismert volt a Bradshaw's Maps of Inland Navigation (Bradshaw belvízi hajózási térképei) kiadójaként, amely Lancashire és Yorkshire csatornáit részletesen bemutatta, amikor 1839. október 19-én, nem sokkal a vasút bevezetése után, manchesteri cége kiadta a világ első vasúti menetrendgyűjteményét. A vászonkötésű könyv címe Bradshaw's Railway Time Tables and Assistant to Railway Travelling volt, és hat pennybe került. 1840-ben a címe Bradshaw's Railway Companionra változott, az árat pedig egy shillingre emelték. Alkalmanként új kötet jelent meg, és időről időre kiegészítés tartotta ezt naprakészen. Az eredeti Bradshaw-kiadványok a szabványosított vasúti idő 1840. novemberi korlátozott bevezetése, majd annak standard idővé való fejlesztése előtt jelentek meg. A kísérő térkép, amely Angliában és Walesben az összes üzemben lévő (és néhány „folyamatban lévő”) vonalat ábrázolja, a világ első nemzeti vasúti térképeként szerepel. alt=Cover from the third issue of Bradshaw's Railway Companion from 1839|bélyegkép|Borító a Bradshaw's Railway Companion 1839-es harmadik számából 1841 decemberében londoni ügynöke, William Jones Adams javaslatára Bradshaw az eredeti hat pennyre csökkentette az árat, és havonta elkezdte kiadni az útmutatókat Bradshaw havi vasúti útmutatója címmel. Sok vasúttársaság elégedetlen volt Bradshaw menetrendjével, de Bradshaw ezt meg tudta kerülni azzal, hogy vasúti részvényes lett, és a társaságok közgyűlésein is képviselte az álláspontját. Hamarosan a könyv, az ismerős sárga borítóban, szinonimává vált kiadójával: a viktoriánusok és az edwardiak számára egyaránt a vasúti menetrend „egy Bradshaw” volt, függetlenül attól, hogy melyik vasúttársaság adta ki, vagy hogy Bradshaw felelős volt-e az elkészítéséért vagy sem. alt=Timetable for York, Scarborough, Pickering & Whitby. Timetable shows times for both weekdays and Sundays, distances in miles, and fares.|balra|bélyegkép|300px|Menetrend az 1850-es Bradshaw-ból Az 1841-es nyolcoldalas kiadás 1845-re 32 oldalra, 1898-ra pedig 946 oldalra nőtt, és most már térképeket, illusztrációkat és leírásokat is tartalmazott a vasút által kiszolgált városok főbb jellemzőiről és történelmi épületeiről. 1845 áprilisában a kiadás száma 40-ről 141-re ugrott: a kiadó azt állította, hogy ez egy ártatlan hiba volt, bár egyesek kereskedelmi fogásként is felvetették, ahol több hirdetési bevételt lehetett generálni azzal, hogy a kiadványt régebbinek tüntették fel, mint amilyen valójában volt. Bármi is volt a változás oka, a számozás 141-ről folytatódott.
Amikor 1865-ben Punch méltatta Bradshaw publikációit, kijelentette, hogy „ritkán fordul elő, hogy az emberi gigantikus intellektust hasznosabb munkára fordítják”. Végre rendet tettek abban a káoszban, amelyet mintegy 150 vasúttársaság okozott, amelyek sínei átszelték az országot, és amelyek nagyrészt koordinálatlan hálózata gyorsan bővült. Bradshaw aprólékosan feljegyezte az összes változást, és ez a kézikönyv a vasúti utazás szabványos kézikönyvévé vált egészen a 20. századig.
1918-ra Bradshaw kalauzának ára két shillingre, 1937-re pedig fél koronára emelkedett (2023-as 10 angol font).
További története bélyegkép|George Bradshaw portréja, Richard Evans, 1841 Menetrendjei 1923-tól váltak érdektelenebbé, amikor több mint 100 fennmaradt vállalatot „csoportosítottak” a Nagy Négyesbe. Ez a változás drámaian csökkentette a vállalatok által készített egyedi menetrendek körét és számát. Ekkor már sokkal kevesebb, jelentős összeállítást tettek közzé, amelyek együttesen lefedték volna az egész országot.
1923 és 1939 között a Nagy Négyes közül három átadta menetrendkészítését a Bradshaw kiadójának, a Henry Blacklock & Co.-nak, így a hivatalos vállalati menetrendek nagy része a Bradshaw vonatkozó oldalainak újranyomtatása lett. Csak a Great Western Railway őrizte meg saját formátumát.
A két világháború között a „Bradshaw-nak” ige becsmérlő kifejezés volt a Királyi Légierőnél, a rosszul navigáló pilótákat jelölve vele, ami talán azzal volt összefüggésben, hogy a vasúti síneket követve tájékozódók képtelenek voltak jól repülni.
Amikor a vasutakat 1948-ban államosították, a hat Brit Vasúti Régió közül öt követte a vállalatok példáját, és a Blacklockot használták menetrendkönyveik elkészítéséhez, de a gyártást végül más kiadókhoz helyezték át. Ez a változás jelentősen csökkenthette a Blacklock bevételeit. Bradshaw útikalauzának egyes részeit 1955-től kezdték átírni az újabb Brit Vasutak stílusába, de a teljes kötet modernizálása soha nem fejeződött be. 1961-re a Bradshaw 12 shilling 6 pennybe (62½ penny) került, a teljes BR Regional menetrend pedig 6 shillingért (30 penny) volt megvásárolható.
A következmény elkerülhetetlen volt, és az utolsó kiadás, az 1521. szám, 1961 májusában jelent meg. A Railway Magazine címen abban a hónapban Charles E. Lee búcsúcikket közölt.
Bradshaw különféle útmutatóinak újranyomtatásai készültek.
Irodalmi hivatkozások A 19. század végi és a 20. század eleji regényírók gyakran utalnak egy szereplő „Bradshaw”-jára. Dickens „A portréfestő története” (1861) és „Lirriperné szállása” (1863) című novelláiban utal rá, Trollope pedig a „Tudta, hogy igaza van” (1869) című novellájában. Jules Verne Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regényében Phileas Fogg egy Bradshaw-t hord magánál. W. Somerset Maugham „A könyvestáska” című regényében a narrátor kijelenti: „Inkább elolvasnám a Hadsereg és Haditengerészet áruházainak katalógusát vagy a Bradshaw kalauzát, mint semmit, és valóban sok kellemes órát töltöttem mindkét művel.”
A krimiírókat lenyűgözték a vonatok és a menetrendek, különösen új alibiforrásként. Ilyen például Ronald Knox Lépések a zsilipnél (1928) című műve és Freeman Wills Crofts regényei. Sir Arthur Conan Doyle említi őket Sherlock Holmes A félelem völgye című történetében: „Bradshaw szókincse ideges és tömör, de korlátozott.” Egy másik Sherlock Holmes-történet, a „Rézbükkösök kalandja”; Lewis Carroll hosszú költeménye, a Fantazmagória; és Bram Stoker Drakulája, amely megemlíti, hogy Drakula gróf egy „Angol Bradshaw-kalauzát” olvas fel angliai útjának tervezése részeként. Az 1866-os Cox és doboz című vígoperában a következő párbeszéd zajlik le:
DOBOZ: Olvasta már az e havi Bradshaw-t, uram? COX: Nem, uram. A feleségem nem engedte.
Agatha Christie Halál a felhők között (1935) című regényében is található erre utalás: „Mr. Clancy, a detektívtörténetek írója… előhúzott egy kontinentális Bradshaw-t az esőkabátja zsebéből… hogy bonyolult alibit állítson össze.” Bradshaw-t A titkos ellenfél című regényében is megemlíti. Daphne du Maurier Rebecca (1938) című regényében a második Mrs. de Winter megjegyzi, hogy „Vannak, akiknek bűnük Bradshaw-kat olvasni. Számtalan utazást terveznek országszerte, hogy szórakozásból összekapcsolják a lehetetlen kapcsolatokat.” (2. fejezet). Egy másik utalás Erskine Childers A homok rejtélye (1903) című művének fülszövegében található: „…egy rendkívüli könyv, Bradshaw, akihez megszokásból nyúlnak, még akkor is, amikor a legkevésbé van rá szükség, ahogy az emberek puskákat és botokat simogatnak az uborkaszezonban.”
G. K. Chesterton Az ember, aki csütörtök volt című művében a főszereplő, Gabriel Syme, a rend költőjeként dicséri Bradshaw-t: „Nem, vegyétek a puszta verses és prózai könyveiteket; hadd olvassak fel egy órarendet, büszke könnyekkel. Vegyétek a Byronotokat, aki az emberi vereségeknek állít emléket; adjátok nekem Bradshaw-t, aki a győzelmeinek állít emléket. Add nekem Bradshaw-t, mondom!” Max Beerbohm Zuleika Dobson (1911) című, oxfordi egyetemistákról szóló szatirikus fantáziájában egy Bradshaw szerepel az ellenállhatatlan Zuleika „könyvtárának” két könyve egyikeként.
Anthony Trollope Bradshaw-ra utal a Barchester Towers és a The Warden című művekben.
Jerome K. Jerome 1891-es regényében, a Zarándoknaplóban van egy kitérő, amelynek címe Egy hűséges Bradshaw. Ez a rész egy komikus esetet ír le, amelyben a szerző mindig hibázik, amikor elavult útikalauzokra hivatkozik.
A Terry Pratchett által írt Korongvilág regényben, a „Raising Steam”-ben Moist Von Lipwig találkozik egy Georgina Bradshaw nevű nővel, aki ezt követően útikalauzokat kezd írni az Ankh-Morpork és a Sto Lat Hygienic Railway vasúti célállomásairól.
Bradshaw kontinentális vasúti kalauza 1847 júniusában jelent meg Bradshaw Kontinentális Vasúti Útikalauzának első száma, amely a kontinentális vasutak menetrendjét tartalmazta. A kiadvány több mint 1000 oldalasra nőtt, beleértve a menetrendeket, az útikönyvet és a szállodajegyzéket. 1914-ben, az első világháború kitörésekor megszűnt a kiadása. A két világháború közötti években rövid időre feltámasztották, utolsó kiadása 1939-ben jelent meg.
Az 1913-as kiadást 2012 szeptemberében újra publikálták. Michael Portillo bemutatta a Nagy Kontinentális Vasúti Utazások című utazási dokumentumfilm-sorozatot, amellyel egyben az 1913-as kiadás centenáriumát is megünnepelte.
Bradshaw és más nyomtatott menetrendek ma 2007 decemberében a Middleton Press kihasználta a Network Rail azon hajlandóságát, hogy harmadik kiadóknak biztosítsa a National Rail menetrendjének papír alapú változatainak nyomtatási jogát. A Network Rail megszüntette a hivatalos nyomtatott példányokat a PDF- kiadások javára, amelyek ingyenesen letölthetők voltak.
Bradshaw emlékére a Middleton Press menetrendjeit Bradshaw-Mitchell Rail Times néven jegyezte. A Network Rail grafikájából reprodukált, azonos méretben konkurens kiadást a TSO ad ki, míg a Middleton Press verzióiban a lapméret csak körülbelül 70%-os az oldalszám csökkentése végett. Egy harmadik kiadó, a UK Rail Timetables. Az Indian Railways fő menetrendje továbbra is Newman Indian Bradshaw néven fut.
Bradshaw listája földrajzi lefedettség szerint
Brit-szigetek Menetrendek Bradshaw 1839-es menetrendje Bradshaw havi vasúti és gőzhajózási kalauza Nagy-Britanniára és Írországra, 1844: május – 30. szám Bradshaw havi vasúti és gőzhajózási kalauza Nagy-Britanniára és Írországra, 1845: július – 144. szám Bradshaw havi vasúti és gőzhajózási kalauza Nagy-Britanniára és Írországra, 1846: június – 155. szám Bradshaw havi vasúti és gőzhajózási kalauza Nagy-Britanniára és Írországra, 1847: március – 164. szám Bradshaw általános vasúti és gőzhajózási kalauza Nagy-Britanniára és Írországra, 1855: február – 259. szám Bradshaw általános vasúti és gőzhajózási kalauza Nagy-Britanniára és Írországra, 1855: augusztus – 265. szám Bradshaw általános vasúti és gőzhajózási kalauza Nagy-Britanniára és Írországra, 1857: július – 288. szám Bradshaw általános vasúti és gőzhajózási kalauza Nagy-Britanniára és Írországra, 1858: január – 294. szám Bradshaw általános vasúti és gőzhajózási kalauza Nagy-Britanniára és Írországra, 1858: augusztus – 301. szám Bradshaw általános vasúti és gőzhajózási kalauza Nagy-Britanniára és Írországra, 1859: január – 306. szám Bradshaw általános vasúti és gőzhajózási kalauza Nagy-Britanniára és Írországra, 1859: július – 312. szám