A Plasmodium falciparum egy egysejtű protozoa az emberekben, valamint a Plasmodium génusz legveszélyesebb faja, amely maláriát okoz az emberekben. A parazita egy nőstény Anopheles szúnyog csípésével terjed, és a betegség legveszélyesebb formáját, a falciparum maláriát okozza, ezért az emberek legveszélyesebb parazitájának tekintik. A maláriával összefüggő halálesetek szinte mindegyikét a P. falciparum okozza, és az ilyen esetek 95%-a Afrikában fordul elő. A szubszaharai Afrikában az esetek közel 100%-át a P. falciparum okozta, míg a legtöbb más régióban, ahol a malária endémiás, más, kevésbé virulens fajok dominálnak. 2022-ben világszerte mintegy 249 millió maláriás esetet regisztráltak, amelyek becslések szerint 608 000 halálesetet okoztak, akiknek 80 százaléka 5 éves vagy fiatalabb volt.
Jellemzői A P. falciparum a vörösvértestekben fejlődik, ahol leggyakrabban a fiatal trofozoita, vagyis gyűrűs forma látható: ez vékony, gyűrű alakú, benne sejtmaggal, és gyakran több is előfordul egyetlen eritrocitában. Az érettebb trofozoiták és schizonták ritkán jelennek meg a perifériás vérben, mert a fertőzött sejtek a kapillárisok falához tapadnak, de ha mégis láthatók, többmagvú schizonták és hemozoin pigment jellemzi őket. A gametociták jellegzetesen hosszúkás, banán alakú sejtek – ez a faj egyik legfontosabb diagnosztikus jele. A nőstény (makrogametocita) sötétebb, a hím (mikrogametocita) világosabb, és ezek az alakok néhány nappal a fertőzés után jelennek meg, majd a szúnyog veszi fel őket.
Elterjedése A malária világszerte több mint 90 országban endémiás, és a népesség mintegy 40%-át érinti. Az esetek túlnyomó része a szubszaharai Afrikában fordul elő: 2018-ban a globális maláriateher 85%-át tizenkilenc afrikai ország és India adta, 2020-ban pedig a WHO afrikai régiójában jelentették a maláriás esetek 95–96%-át. A legsúlyosabb megbetegedést okozó faj a Plasmodium falciparum, amely az afrikai régióban az esetek 99,7%-áért felelős, de Délkelet-Ázsiában, a Mediterráneum keleti térségében és a Csendes-óceán nyugati részén is elterjedt. A terjedést kedvezően befolyásolják a magas páratartalom (≈90%), a 16–36 °C közötti hőmérséklet, valamint a sekély, időszakos tenyészőhelyek. A maláriaveszély nagyobb vidéki, mint városi környezetben, bár az utóbbi években a városi terjedés egyre jelentősebb, részben az Anopheles stephensi városi terjeszkedése miatt. Az urbanizáció, a jobb lakhatás és az állattartás változásai csökkentik a fertőzés kockázatát.
Életciklusa A maláriafertőzés akkor kezdődik, amikor a szúnyog sporozoitákat juttat az emberbe, amelyek a májsejtekben szaporodnak, majd merozoitákként a vérbe kerülve megfertőzik a vörösvértesteket. Itt zajlik az ivartalan ciklus: a merozoitákból gyűrűs formák, majd schizontok lesznek, a sejtek szétesése pedig lázrohamokat okoz. A paraziták egy része nem ivartalanul folytatja, hanem gametocitává alakul. A gametociták fejlődése öt stádiumban történik, melyek közül csak az érett, V. stádiumú, félhold alakú gametociták jelennek meg a vérben és képesek a szúnyog fertilizációjára. A szúnyogban a gametociták ivarsejtekké alakulnak, megtermékenyülnek, oocisztát hoznak létre, majd sporozoiták képződnek, amelyek a nyálmirigyekbe jutva újra fertőzővé teszik a rovarokat. A gametocitaképződést számos tényező befolyásolja (magas parazitaszám, stressz, gazdasejtek, szérumfaktorok, gyógyszerek), amelyek célja a parazita túlélésének és továbbadásának növelése.
Tünetei A malária lappangási ideje eltérő, itt nincsenek tünetek, mert a parazita a májban szaporodik. Amikor a kórokozó a vérbe jut, a következő tünetek jelentkeznek: fejfájás, fáradtság, izomfájdalom, hidegrázás, hőemelkedés, hányinger és izzadás, és ezek könnyen összetéveszthetők más fertőzésekkel. A betegségre jellemzőek a ciklikus lázrohamok, amelyek a fertőzött vörösvértestek szétesésével függnek össze: először erős hidegrázás, majd magas láz, végül bőséges izzadás jelentkezik. A ciklus mindegyik Plasmodium faj esetében változik. A súlyos malária, főleg a P. falciparum miatt, életveszélyes szövődményeket okozhat: agyi érintettséget (zavartság, görcs, kóma), veseelégtelenséget, légzési nehézséget, sárgaságot, sokkot, súlyos vérszegénységet és alacsony vércukorszintet. Ennek hátterében a fertőzött vörösvértestek érfalhoz tapadása és keringészavar áll.
Kezelése A malária kezelésének alapja, hogy a beteg milyen Plasmodium-fajjal fertőződött, mennyire súlyos a betegség, és hogy a fertőzés gyógyszerrezisztens területről származik-e. A szövődménymentes maláriát legtöbbször artemizinin-alapú kombinált terápiával (ACT) kezelik, amely ma a P. falciparum fertőzés első választása. A nem falciparum fajok is kezelhetők ACT-vel vagy chloroquinnal, ha a törzs érzékeny rá. A súlyos malária sürgős kórházi ellátást igényel, ahol az intravénás artesunate a legfontosabb és leghatékonyabb kezelés. Ha ez nem elérhető, intravénás kinin adható. A kezelés mellett intenzív támogatásra is szükség van: folyadékterápia, a vércukorszint és a légzés folyamatos ellenőrzése, valamint szükség esetén vérátömlesztés. Amint a beteg állapota engedi, szájon át adható ACT-re térnek át.
Források Stephen M Rich, Fabian H Leendertz, Guang Xu, Matthew LeBreton, Cyrille F Djoko, Makoah N Aminake, Eric E Takang, Joseph L D Diffo, Brian L Pike, Benjamin M Rosenthal, Pierre Formenty, Christophe Boesch, Francisco J Ayala, Nathan D Wolfe (2009), The origin of malignant malaria World Health Organization (2022), World malaria report World Health Organization (2021), World malaria report E.A.Ashley, N.J White (2014), The duration of Plasmodium falciparum infections T.Bousema, C.Drakeley (2011), Epidemiology and Infectivity of Plsamodium falciparum and Plasmodium vivax Gametocytes in Relation to Malaria Control and Elimination L.Zekar, T.Sharman (2023), Plasmodium falciparum Malaria A.A.Escalante, A.S.Cepada, M.A.Pacheco (2022), Why Plasmodium vivax and Plasmodium falciparum are so different? A tale of two caldes and their species diversities R.W.Snow (2015), Global malaria eradication and the importance of Plasmodium falciparum epidemiology in Africa
Kategória:Malária Kategória:Protozoon-betegségek