Francis Egerton, Bridgewater 3. hercege az általa építtetett Bridgewater-csatorna névadója, az első ipari forradalom egyik korai, meghatározó szereplője volt. Második fiúként nem remélhette apja címének megöröklését, miután megtörtént, egy szerelmi csalódás fordította birtoka gazdaságának megreformálásához. Üzleti sikerességéhez különleges jellem társult, utód nélkül halt meg, vele a Bridgewater cím kihalt, a Bridgewater grófja cím távoli rokonához került. Még ma is gyakran a „Csatornák Hercege“-ként említik.
Származás Az Egerton család normann eredetű nemzetség, amely a középkorban még „de Malpas” néven szerepelt Cheshire-ben. A név akkor változott Egertonra, amikor az ősük, William fordulóján örökségként megkapta az Egerton uradalmat. A korszak birtoknév szerinti nemesi gyakorlatának megfelelően a család ettől kezdve a birtok nevét használta. A nemzetségből a késő középkor során három jelentős oldalág vált ki: a főági Bridgewater-vonal, a Grey-Egerton ág és az Egerton of Tatton ág. A Bridgewater-ág felemelkedése Thomas Egertonnal kezdődött.
A Bridgewater ág
Thomas Egerton, Brackley vikomtja
Thomas Egerton (1540–1617) a Tudor–Stuart-kor egyik legjelentősebb jogásza és államférfija volt. Főügyészként, majd főbíróként szolgált, végül 1603-ban lordkancellárrá nevezték ki. Több mint tíz éven át vezette az angol igazságszolgáltatást és a kormányzati jogi munkát. Pályafutása alatt kulcsszerepet játszott I. Erzsébet és I. Jakab politikájának formálásában, különösen a prerogatív bíróságokA prerogatív bíróságok olyan, a király különleges jogkörein alapuló angol törvényszékek voltak, amelyek nem a közönséges eljárási szabályai szerint működtek. Ide tartoztak többek között a politikai és közrend elleni ügyekben ítélkező Star Chamber, az egyházi fegyelem ügyeit tárgyaló High Commission, valamint a nagy értékű hagyatékokat kezelő Prerogative Court of Canterbury. Ezek a bíróságok gyorsabb, rugalmasabb eljárást alkalmaztak, esküdtszék nélkül, és a királyi hatalom fontos eszközeinek számítottak, míg a polgárháború idején – önkényességük miatt – felszámolták őket. megerősítésében. Második felesége, Elizabeth Stanley révén jutott hozzá a Worsley-birtokhoz és a birtok alatt fekvő szénmezőkhöz, amelyek később – több generáció múlva – a Bridgewater-ház vagyonának döntő alapját adták. Egerton 1616-ban Brackley vikomtjává emelkedett, és az angol közjog egyik legnagyobb hatású alakjaként hunyt el 1617-ben.
Halála után fia, John Egerton 1617-ben megkapta a Bridgewater grófja címet. A grófi cím az apa ragyogó pályafutásának és szolgálatának jutalma volt, amelyet az apa halála miatt a fiúra nyert el. A címnév a somerseti Bridgwater királyi uradalomra utal, amely jelentős történelmi és közigazgatási súllyal bírt, és méltónak számított egy új grófi cím névadására. Az első három gróf a helyi közigazgatásban vett részt, birtokaikat igazgatták.
Bridgewater hercege A hannoveri udvar – I. György – stabil, megbízható whig családokat akart a főrend felső szintjén látni. Ezért az ötödik grófot, Scroop Egertont hercegi rangra emelte. Az Egerton–család több évtizedes királyi szolgálatának összegzett elismerése volt ez, nem egyéni teljesítmény érdeme.
Gyerekkor Francis Egerton, Bridgewater 3. hercege (1736. május 21. – 1803. március 8.) Scroop Egerton, Bridgewater 1. hercegének fiatalabb fia volt második feleségétől Rachel Russelltől, aki Wriothesley Russell, Bedford 2. hercegének lánya volt. Kora gyermekkorában elvesztette apját. Anyja özvegységének első évében feleségül ment Richard Lytteltonhoz. Elhanyagolta a fiát, aki nemcsak beteges volt, hanem értelmileg is oly gyengének tűnt, hogy komolyan felmerült kizárása a hercegi öröklésből. Bátyja halála folytán azonban tizenkét évesen Bridgewater hercege lett.
Tizenhét évesen tudatlan ügyetlen és fegyelmezetlen ifjúként gyámjai külföldre küldték – Grand TourA Grand Tour a XVII. és XVIII. században kialakult utazási forma volt, amelyet főként brit és más európai nemes ifjak folytattak azzal a céllal, hogy bejárják Európa kulturális központjait. Az utazás célja az volt, hogy az ifjú arisztokraták műveltséget és tapasztalatot szerezzenek a kontinens neves városaiban, valamint megismerjék az antik és reneszánsz művészet, a történelem és a klasszikus kultúra emlékeit. Az utazás rendszerint az angliai fiatal nemesek tanulmányainak befejezése után kezdődött, általában a közötti korosztály körében. A Grand Tour gyakran évekig tartott, és olyan helyszíneket érintett, mint Párizs, Róma, Firenze, Velence, Bécs, valamint más jelentős európai városok. Az út során a résztvevők megismerkedtek az adott helyszínek történelmével, művészetével és társadalmi szokásaival. Az utazók gyakran mentorok vagy kísérők (ún. „bear leaders“) társaságában jártak, akik segítettek nekik a nyelvi és kulturális különbségek áthidalásában. A Grand Tour része volt az európai királyi udvarok meglátogatása és a nemzetközi kapcsolatok kiépítése is. – Robert Wood társaságában, aki ismert keleti utazó és Homérosz-magyarázó volt. Wood rávette tanítványát, hogy Rómában márványokat és más műtárgyakat vásároljon, ám a fiatal herceg oly csekély érdeklődést mutatott irántuk, hogy azok haláláig ládáikban maradtak.
Szerelem és csalódás 130px|bélyegkép|Elizabeth, aki nem lett felesége Hazatérése után több éven át versenylovakat tartott és alkalmanként maga is meglovagolta őket. Nagykorúságának elérése után megkérte és el is nyerte az özvegy Hamilton hercegné kezétElizabeth Gunning 1733 decembere körül született. 1752. február 14-én férjhez ment először James Hamiltonhoz, Hamilton . Férje halála után Francis Egerton, Bridgwater jegyese volt 1759 körül. Még abban az évben újra házasodott, második férje John Campbell, Argyll 5. herceg volt. 1776-ban elnyerte a hameldeni Hamilton bárónő címet. Gibbs kijelenti, hogy „kifogásolhatatlan jellemű volt, és III. György hosszan tartó csodálatának tárgya. Két férje által négy herceg és egy gróf édesanyja volt.“ „Erzsébet kiváló feleség és anya volt, csak túlságosan engedékeny... Személyes bátorsága két alkalommal is megnyilvánult, amikor a Wilkes-i csőcselékkel és a dúlással bánt, és amikor 1790-ben áthaladt Franciaországon.“ Források: és . Elizabeth volt az idősebb a híresen szép Gunnings nővérek közül, a két nő szoros kapcsolatban állt és együtt jelent meg a társaságban. Ez időben a húga körül kellemetlen pletykák keringtek. A herceg attól félt, hogy a húg hírnevét kikezdő szóbeszédek a házasság kötés után rájuk is kiterjednek. Ezért követelte, hogy a házasságkötés után a két nő elkülönüljön egymástól. Amikor Elizabeth ezt megtagadta, a herceg felbontotta az eljegyzést és huszonhárom évesen elhagyta Londont, hogy manchesteri birtokának közelében a lancashire-i Old Hallban Worsley-ben telepedjen le.
Gazdasági sikerek 260px|bélyegkép|Észak felé nézve, a déli parton levő kilátóplatformról. A Bridgewater-csatornát vezeti át a Manchester Ship Canal fölött, és a világ első és egyetlen forgatható csatornahídja (2023) Manchaster M betűjénél levő letörésnél voltak a Worsley-bányák, a Manchasterbe vivő szakaszt 1761-ben nyitották meg. A Manchesterből nyugatra vezető hosszabbítás 1776-ban érte el a Trent–Mersey-csatornát (alsó kék vonal baloldali vége), amely kapcsolatot termetett a Mersey felé. A harmadik jelentős bővítés a Worsley–Leigh irányába vezető szakasz volt, Leigh a bal felső kék csík vége. 260px|bélyegkép|A Bridgewater-csatornán 1806 és 1871 között lebonyolított kereskedelem értéke Figyelme középpontjába a worsley-i szénbányák kerültek. A herceg felismerte hogy a szén manchesterbe szállítási költségei csökkentésével jelentősen nőne a kereslet. A parlament 1759 márciusában törvényt hozottBridgewater Canal Act 1758. Törvény, amely lehetővé teszi a nemes Ferenc bridgewateri herceg számára, hogy hajózható bevágást vagy csatornát hozzon létre Salford település egy bizonyos helyétől a worsley-i birtokon található Worsley malomig és Middlewoodig, illetve azok közelében, valamint Lancaster megye palotájában található Hollin Ferry nevű helyig, illetve azok közelében. , amely felhatalmazta hogy Worsley és Salford között csatornát létesítsen. A csatrona az Irwell folyóba torkollna, majd zsiliprendszerrel annak túlpartján halad tovább. Egészen eltérő tervet javasolt azonban James Brindley, aki 1758-ban a herceg sógorának és barátjának Gower grófjának, későbbi Stafford megbízásából a Trentet és a Merseyt összekötő csatorna felmérésein dolgozott. 1759 júliusában Brindley felkereste a herceget az Old Hallban és meggyőzte, hogy Worsley és Manchester között olyan csatorna építését tervezze meg, amely Worsley-től három mérföldre, Barton-nál akvadukton ível át az Irwell folyó fölött. A tervet kinevették, de a herceg elfogadta és 1760 elején a parlament újabb törvényt hozottBridgewater Canal Act 1759. Törvény, amely felhatalmazza a nemes bridgewateri Ferenc herceget, hogy hajózható vágatot, vagy csatornát hozzon létre Worsley malomtól vagy azok közelében, az Irwell folyón át Manchester városáig, Lancaster megye palotájában, valamint Longford Bridge-ig, Stretford településen, az említett megyében.. Brindley találékonysága legyőzte az építés számos nehézségét. 1761. július 17-én az első szénszállító hajó áthaladt a bartoni akvadukton, amely azonnal látogatókat vonzott mindenhonnan. Ez volt Anglia első olyan csatornája amely teljes hosszában független volt természetes vízfolyástól, ezért Bridgewatert a brit belvízi hajózás megalapítójának nevezték A worsley-i szén ára Manchesterben csaknem felére csökkent.
A herceg és Brindley hamarosan egy még nehezebb vállalkozásba fogott, egy Longford Bridge és Runcorn közötti csatorna megépítésébe, amely Manchester és Liverpool összekapcsolását szolgálta. A Mersey és az Irwell hajózásának tulajdonosai ellenezték az új csatornára vonatkozó törvényjavaslatot, és hozzájuk csatlakozott több lancashire-i földbirtokos is. Az alsóházban az ellenzőket pedig Lord Strange vezette, Derby grófjának fia. Mivel a herceg és barátai whigek voltak, számos tory is ellenezte a javaslatot, amely heves küzdelem után végül 1762 márciusában megkapta a királyi jóváhagyást.Bridgewater Canal Extension Act 1762. Egy törvény, amely lehetővé teszi a nemes Ferenc bridgewateri herceg számára, hogy hajózható csatornát hozzon létre Longford Bridge-től Stretford településen, Lancaster megye palotájában, a Mersey folyóig, egy The Hemp Stones nevű helyen, Halton településen, Chester megyében.
Az új csatorna mintegy hosszú volt, csaknem háromszor olyan hosszú, mint a Worsley és Manchester közötti csatorna. Patakokon, mocsarakon, valamint alagutakon kellett átvezetni, ami jelentős mérnöki nehézségeket jelentett. A pénzügyi terhek a herceg anyagi erőforrásait végsőkig igénybe vették. Nemcsak az igen magas építési költségeket kellett fedeznie – jóllehet Brindley saját bére mindössze heti egy guinea volt –, hanem kártalanítania kellett a kisajátított földek tulajdonosait is. Liverpoolban alig tudott értékű váltót beváltani. Intézőjének gyakran a bérlők között kellett lovagolnia, hogy itt-ott öt fontot összeszedjen a heti bérek kifizetésére. A herceg saját személyes kiadásait is annyira visszafogta, hogy udvartartása évi került.
Nem volt hajlandó földbirtokai terhére kölcsönt felvenni, de 1765-ben a már jövedelmezővé vált worsley-i csatornát elzálogosította a londoni Child bankház javára. Az új csatorna 1767-re elkészült szakaszán – a Merseyhez levezető zsilipek kivételével – élénk és nyereséges forgalom indult meg. 1772 utolsó napján ezeket a zsilipeket is megnyitották, elsőként egy ötven tonna teherbírású hajó haladt át rajtuk Liverpool felé. A herceg később bőkezű támogatója lett a Grand Trunk Navigationnek is, és érdeklődése mindig minden jól átgondolt hasonló terv rendelkezésére állt. Saját csatornáira összesen fordított.
Vagyona