Divič () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Zvornik községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 2, közúton 3 km-re délre, a Mladevac-hegység lábánál, a Drina vizének felduzzastásával létesített Zvorniki-tó nyugati partján, 160-525 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Zvornik 477-1-3 A település a Zvorniki-tó partján, a Zvornik– Sarajevó út harmadik kilométerénél, a vízerőmű mögött található. A vízerőmű megépítésével (1947 és 1955 között) a település félsziget alakját öltötte. Tulajdonképpen a Zvornik-tó vize által körülvett félszigeten található. A Drina felé Gornji Mejdanig, az aszfaltút felett pedig a Mlađevac feletti Kula Grad felé vezető útig terjed. Délen Hadžibair-hegyig (Vakuf felett), északon pedig Donji Turbetig, illetve a település Tabak és Zvornik felőli bejáratáig terjed. A szerbiai Sakar településen található az Orlovina-hegy, ahonnan kilátás nyílik Divičre. A falu területén öt forrás található (Bunarić, Dobra, Karlišek, Konjska és Hadžina voda).
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb40Bosnyák1360850Horvát40Jugoszláv70Egyéb133Összesen1388853
Története A régi római út, mely Srebrenicát – Sremska Mitrovicával (Domavia – Sirmium) kötötte össze keresztül haladt Divičen. A második világháború előtt az Ograda-sziklán, ahol ma a „Vidikovac” szálloda található, egy római erődöt fedeztek fel, amely egy őrtoronyból és egy őrházból állt. Egy Jupiternek szentelt oltár arra utal, hogy egy római cohors egy hadosztálya állomásozott ott, amely a Zvornikon átvezető utat biztosította.
Divičet valószínűleg a 16. század közepén, az 1526-os mohácsi csata után alapították. A településnek az ebben az időszakban történt kialakulását egy nagy temető bizonyítja. Az eredeti települést nem Divičnek hívták, és nem a Drina folyó mentén feküdt, hanem a mai Stari Vakuf területén terült el, ahol Donje Turbe (Alsó türbe), Vakuf, Gornje Turbe (Felső türbe), valamint a Vakufból és Gornje Turbéből a település központjába vezető út helyezkedett el. A mai település nagy része a gát megépítése és a tó kialakulása előtt lakatlan rész volt, és Ada néven volt ismert. Divičet az oszmán kori összeírások nem említik, így feltételezhető, hogy akkoriban Zvornik város részének tekintették. Idővel Divič Adáig terjeszkedett, ahol a házak száma fokozatosan nőtt, különösen az 1830-as évektől, amikor megkezdődött a szerbiai muszlimok üldözése. 1833-ban és 1834-ben Szerbiából több család költözött Divičbe, Mali Zvornikba és Sakarba. A Pašićok például az Užice melletti Pašića ravan faluból költöztek Divičbe. 1862-ben, amikor a Hadžiefendić család megérkezett Užicéből, Divič már Zvornik után a második jelentősebb település volt. A legnagyobb bevándorlási hullám Divičbe az 1880-as években történt a Tabakiból induló Zvornik – Szarajevó út építésekor, mivel a házak többsége az út mentén helyezkedett el, és le kellett bontani őket. Tabaki azóta kisebb várossá vált, és a tabaki lakosok bevándorlási folyamata az 1950-es évekig folytatódott. Divičbe a Jugoszláv Királyság idején és közvetlenül a második világháború után is bevándoroltak, amikor Kula Gradból, Kamenicából, Janjából, Nova Kasabából, Mali Zvornikból, Sakarból stb. telepedtek le emberek.
A Zvornik – Szarajevó út megépítésével az út két részre osztotta a 16. századi temetőt. A Divič mögött, a Hisar vagy Kisar (a hagyomány szerint Kidisar, kidisati szóból) nevű területen fekvő meredek sziklát is kettévágta a török. Később a sziklát bekerítették, így kapta az Ograda nevet. Az új út megépítéséig a régi Szarajevóba vezető út Tabakból a Drina felé átlósan lejtőn, majd a Drina mellett a Donje Turbéig vezetett, ahonnan átlósan a Vakuf felé emelkedett, és a Drinjača-folyó felé folytatódott. A Donje Turbétól az út egyik szakasza a divići mejdan (tér) és a mecset felé ágazott el. A településnek a Turbét körülvevő részét Stari Vakufnak, a korábbi utat pedig Stari cestának (régi útnak) nevezték. Néhány család, különösen a vízerőmű építésekor, amikor a település nagy részét elöntötte a víz elköltözött Divičből. Néhányan Zvornikra és más helyekre költöztek, de a legtöbben új házakat építettek az út alatti régi temető területén, így a régi temetőből csak az út feletti rész maradt meg, amelyet ma is használnak. Jelentős számú ház épült Gornji Mejdanban is. A Divići gát megépítése előtt egy nagy homokos folyópart volt itt, Burun néven. Burun alatt volt Otoka, ahol hajók és csónakok horgonyoztak. Burun felett volt Tečibašča, egy szabad tér a házak és a Drina között, ahol az ünnepségeket tartották. A Drina közepén, Sakarral szemben, a gát megépítéséig volt Ada szigete, amely ősszel és tavasszal víz alatt volt. A település Tabak felőli bejáratánál, ott, ahol a Drina a leggyorsabb folyású volt, és ahol most a gát található, állt egy vízimalom, amely 1952-ben beszüntette működését.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Zvornik községhez tartozó településnek 127 háztartása és 489 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 101. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településen 115 háztartást és 479 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 140. o. Az osztrák-magyar korszakra Divič lakossága az „aranykorként” emlékezik, különösen a vakuf időszakára, amikor számos üzlet és pékség nyílt itt. Az Osztrák-Magyar Monarchia és a Királyság idején almát, diót és aszalt szilvát szállítottak hajóval Divičból. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településnek 399 muszlim lakosa volt. Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 232. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A királyság idején Divič gazdasági élete stagnált. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A nők ruházata az 1950-es zara és ferezja viselésének tilalmáról szóló törvényig volt érvényben, amelynek célja e hagyományos fejfedők nők általi viselésének betiltása volt. Az ókortól fogva három út vezetett a településre, egy Tabakból és Bijela Vodéból, kettő pedig Vakufból. A Bijela Vode körüli régi út helyett az 1970-es években új aszfaltutat építettek, így Divič állandó buszjáratot kapott Zvornikra. Létezett a Felső- (a mecset feletti) és az Alsó (a mecset alatti) Mejdan (vásártér). Az alsót elöntötte a tó, a Felsőn pedig 1954-ben és 1955-ben házak épültek. Az 1970-es és 1980-as években a település egész területén bevezették a csatornarendszert, minden háztartásba bevezették az ivóvizet, a főutakat és a legtöbb sikátort leaszfaltozták, futball- és kosárlabdapályákat, tóparti utat és a gáttól a játszótérig egy új utat építettek, mentőállomást nyitottak, a legtöbb házban telefont vezettek be stb. A közösségi és sportlétesítmények építésével üzletek, kávézók, éttermek és hentesüzletek is nyíltak. Divič sétánya Kisaron található. A "Vidikovac" szállodát 1978-ban építették. 1991-ben 385 hajó volt Divičben.
1992 márciusában a JNA tankjait és tüzérségét Mali Zvornik közelébe vezényelték. 1992 áprilisában Zvornik és környéke szerb félkatonai csoportok és a JNA kezébe került. Divičet április 26-án előbb ágyúzták, a szerb erők pedig április 27-én, miután a védők kivonultak Kula Gradból el is foglalták a települést. 162 diviči férfit vittek a čelopeki kulturális központba, ahol szerb katonák brutálisan megkínozták őket, és sokukat megölték. Egy szélesebb körű kulturális kampány részeként Divičet „Sveti Stefan”-ra nevezték át, a mecsetet és a türbéket pedig lebontották. A lebontott mecset helyén 1997-ben ortodox templomot építettek.Overview of destroyed and damaged religious buildings in Bosnia and Herzegovina.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Zvornik községhez került. Az elűzött bosnyák lakosság visszatérésének folyamata 2001-ben kezdődött.
Gazdaság Az oszmán uralom alatt a divičiek fő megélhetési forrásai a mezőgazdaság, az állattenyésztés, a gyümölcstermesztés és a hajózás voltak, az Osztrák–Magyar Monarchia időszaka óta pedig 1955-ig a raftingolás. A hajózás mint foglalkozás mára kihalt, mivel a németek 1941-ben elpusztították az összes hajót. Divič mellett a divičieknek birtokaik voltak Zvorniki mezőn, Sakarban, Mali Zvornikban, Jošanicában és Novo Selóban, valamint főként a Drina-völgyben Divičtől a Drinjačáig, valamint a Jošanica és a Kamenička folyók torkolata környékén. A Drina és mellékfolyói mentén fekvő termékeny földterületek nagy részét 1955-ben a tó kialakításakor elárasztották, ami olyan települések eltűnéséhez vezetett, mint Svrabljivac, Ljučica, Torovo, Zlohanje, Đevanja és Đerzelez kamena. A második világháborúig több han (vendégfogadó) is volt a környéken Divičtől Drinjačáig. A Jošanička folyó torkolatánál álló fogadó a divićai mecset, a torovi pedig Kadrije Muratović tulajdonában volt.
Oktatás A második világháború végéig Divičnek nem volt általános iskolája, és csak néhány gyermek járt iskolába Zvornikban. 1945 novemberében egy négyosztályos iskola kezdte meg működését egy magánházban a Vakuf folyón. A jelenlegi, tóparti iskolaépület 1962-ben épült. Az első tanár Sulejman Đananović volt. Az 1945/46-os tanévben az iskolában csak első és második osztály volt, és egyetlen lány sem járt az órákra.
Sport Az első futballmérkőzést a diviči úttörők játszották a zvorniki úttörők ellen a Városi Stadionban 1947 tavaszán. Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején az FK Splavar volt aktív. Az FK Mladost az 1970-es évek elején alakult, amikor egy futballpályát építettek a tó partján. A pálya mellett motorcsónakok, kajakok és vitorlások számára hangárokat is építettek, az 1980-as évek elején pedig egy kosárlabdapálya megépítésével megalakult a KK Mladost. Mind a futball-, mind a kosárlabdaklub regionális bajnokságokban szerepelt. Az 1970-es évek elején megalakult a Brodarsko družstvo (hajós egyesület), amely a motorcsónakázást, a vitorlázást, a vízisíelést és a kajakozást foglalta egyesületi formába. A egyesület minden évben július 4. és 7. között országos és európai szintű motorcsónakversenyeket szervezett.
Nevezetességei A régi divići mecset valószínűleg a 16. század közepe óta állt. A kőből, vályogból és fából épült régi mecsetet 1935-ben bontották le, hogy újat építsenek helyette. Az új mecsetet 1936 október végén nyitották meg. A mecset méretei 14,5x10,5 méter voltak, egy 30 méter magas minarettel, mellette pedig egy mektebet (iszlám iskola) építettek. A régi mecset összes imámja 1863 és 1935 között az užicei Hadžiefendić családból származott. Az első imám Ahmet efendi volt, aki korábban Užice muftija volt. Az új mecset első imámja Salih efendi volt. A mecsetet 1973-ban felújították, a tetejét kupolásra cserélték. 1976-ban az iskolában lakást építettek az imám számára, és vizet vezettek a mecset udvarára.