A Sutherland hercege cím az Egyesült Királyság főnemességében 1833-ban jött létre, amikor IV. Vilmos király George Leveson-Gowert, Stafford 2. márkiját hercegi rangra emelte. A Leveson-Gower család több generáción át örökösnőkkel kötött házasságai révén az Egyesült Királyság egyik leggazdagabb földbirtokos dinasztiájává váltak. A család felemelkedése szinte egyedülálló, négy generáció alatt váltak baronetből herceggé: John Leveson-Gower, Gower 1. bárója (1703), fia John Leveson-Gower, Gower 1. grófja (1746), az ő fia Granville Leveson-Gower Stafford 1. márkija (1786) és az ő fia George Granville Leveson-Gower, Sutherland 1. hercege (1833). A hercegi cím a Leveson-Gower családban maradt egészen az ötödik Sutherland herceg 1963-ban bekövetkezett haláláig. Ekkor az Egerton családból származó Ellesmere szállt.
A Sutherland hercege a következő mellékcímmekkel rendelkezik: Stafford márkija , amelyet a hercegi cím örököse visel udvari címként. Gower grófja , amit a hercegi cím örökösének az örököse visel udvariassági címként. Mellékcím az Ellesmere grófja , a Brackley vikomtja és a Gower bárója . A hercegé a Trentham vikomtja cím is, amit elméletileg a hercegi cím örökösének (Stafford márki) örökösének (Gower grófja) örököse viselhet udvariassági címként, azaz a herceg adott dédunokája.
A herceg emellett baronet is, mégpedig a yorkshire-i Stittenham Gover baronetje, a címet 1620-ban hozták létre az angol baronetek rendjében. 1839 és 1963 között a Sutherland hercegek viselték a Sutherland grófja (alcíme: Strathnaver lordja, ez bárói címnek felel meg) skót címeket is. Ezek a skót címek úgy kerültek a családba, hogy az első herceg feleségül vette Elizabeth Sutherlandet, Sutherland . A cím az ötödik herceg halálakor elhagyta a családot, mert a régi skót címekre jellemző módon női ágon is örökölhető volt.
A szócikk speciális jelölései A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet az angol peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, az az ő az örökös vagy az örökös örököse.
A Leveson-Gower név eredete A Leveson-Gower (fonetikusan: , kb: Lúszön–Gor) a nem intuitív kiejtésű angol vezetéknév. A Leveson név eredetileg Louis vagy Lewis keresztnévből képzett patronimikus forma. A kora újkorban gyakran Luson alakban fordult elő: 1588-ban például I. Erzsébet olyan levelet kapott a dán királytól, amelyben a Lilleshall kolostorhoz tartozó Walter Levesont következetesen Walter Lusonnak nevezte.
A Gower helynévi eredetű vezetéknév, amely valószínűleg egy Kentben található azonos nevű településből, vagy a dél-walesi Gower-félsziget nevéből származik. Esetleg az észak-franciaországi Gouy nevű települések valamelyikére is utalhat. A londoni Gower Street nevét alakban ejtik (a „power”-rel rímelve, nem pedig a „pore”-ral), jóllehet nevét Gertrude Leveson-Gowerről kapta, akit férje, John Russell, Bedford 4. hercege nevezett el így.
A Leveson-Gower, illetve a Sutherland-Leveson-Gower név történelmi főnemesi családot jelöl. A család tagjai az idők során lovagi, baroneti és főnemesi rangokra emelkedtek. Örökletes címeik közé tartozik a Sutherland hercegség, az 1833-ban létrehozott Granville grófság. A család több tagja is jelentős közéleti szerepet töltött be.
Gower, később Leveson-Gower baronetek (1620) 130px|bélyegkép|Yorkshire Angliában 130px|bélyegkép|Lilleshall Hall déli oldala 130px|bélyegkép|A staffordshire-i Trentham Hall 1829-ben, ma már csak roml
A család alapítója, Thomas Gower Yorkshire főbírája volt. Őt 1620-ban I. Jakab angol király emelte yorkshire-i Stittenham Gower baronetjévé, a cím az angol baronetage-benA baronetage nem része a peerage-nek, a főrendnek, a baronet értelemszerűen nem főrendi cím, kevesebb jogot és kiváltságot biztosít, mint azok. Baronetage (baronet-rend) is több létezett, az angol (Baronets of England), a skót (Baronets of Nova Scotia or Scotland), az ír (Baronets of Ireland) és a Nagy-britanniai (Baronets of Great Britain). Ezek lezárultak, a bennük létrehozott címek örökösödés esetén élnek, de új cím már nem jöhet létre. Az Egyesült Királyság baronet-rendje (Baronets of the United Kingdom) viszont élő, itt jöhet létre új baronet cím. Az angol-ír-skót baronet címek esetén gyakran előfordult, hogy az anyagilag megszorult uralkodó a címeket pénzért adta, ha nem is bárkinek. A baronetek mind a mai napig örökölhetők, általában elsőszülött fiúági örökléssel. Ez az örökölhető rang fennmaradt, csak ritkábban hoznak létre új baronet címet (utoljára 1965-ben). jött létre. Felesége, Anne Dayley társörökösHa nem volt fiú örökös, akkor a vagyon az örökhagyó lányai között egyenlő arányban oszlott meg. Őket nevezezik társörökösnek. volt, így házasságukkal Oxfordshire-i Dayley-birtokok kerültek a családba. Fia, Thomas Gower, a második baronet kétszer volt Yorkshire főbírája, a polgárháborúban királypárti ezredet állított fel saját költségén, majd a restauráció után Malton képviselője lett. Második felesége, Frances Leveson, társörökös volt a Leveson családban, így a Halling (Kent) és Lilleshall (Shropshire) birtokok örökös jogcíme a Gower családba került — ennek a házasság a „hozománya“ a Leveson-Gower név és ez a házasság az első jelentős vagyonosodási esemény.
A harmadik baronet, Thomas Gower már a Leveson-házasság révén megerősödött család fejeként huszonnégy évesen, nőtlenül halt meg Írországban, így a baronet cím és a Leveson-vagyon a nagybátyjára szállt. Ő volt William Leveson-Gower, aki 1668-ban — anyai öröksége átvételekor — felvette a Leveson nevet is, miután Trentham és Lilleshall birtokokat örökölte anyai nagybátyjától, Richard Levesontól. Ez a vagyon tette a családot országosan is jelentős politikai tényezővé. William felesége Jane Granville Bath a legidősebb lánya volt, így a Granville-örökségBath grófjai a délnyugat-angliai Granville családból származtak, egy ősi, Cornwall és Devon vidékén meggyökerezett nemesi házból. Az első gróf, John Granville (1628–1701) a restauráció kulcsfigurája volt, aki II. Károly visszatérésének támogatásáért kapta a grófi címet. Fia, Charles Granville (1661–1701) mindössze néhány nappal apja halála után öngyilkos lett, így az 1701-es esztendőben a cím kétszer is öröklődött. Az utolsó viselő, William Granville (1692–1711) gyermek nélkül hunyt el, amivel a grófi cím kihalt. A családi vagyon ezt követően két fő ágra oszlott. Az egyik Jane Granville házassága révén a Leveson-Gower családhoz került. Forrás: , és egy része a Leveson-Gowerekhez került.
A dinasztia szint emelkedése végül John Leveson-Gower, az ötödik baronet (1674–1709) nevéhez fűzödik, aki 1703-ban főnemesi rangot kapott: Gower bárójává emelték.
Gower bárója (1703)
John Leveson-Gower, Gower 1. bárója PC John Leveson-Gower (1674. január 7. – 1709. augusztus 31.) 1691-ben örökölte a baroneti címet, majd 1692 és 1703 között Newcastle-under-Lyme tory képviselőjeként ült a parlamentben. IV. Vilmos uralkodása alatt a kormányzat tagja lett. 1702-ben bekerült a Titkos tanácsba, 1702–1706 között a Lancaster Hercegség kancellárja. 1706-ban a skót–angol unió létrehozásáért felelős bizottság tagjaként működött. 1703-ban az angol főnemességben megkapta a Gower bárója címet, amely a Leveson-Gower család első főnemesi rangja lett. Haláláig aktív politikai szereplő maradt, négy fia is parlamenti képviselőként dolgozott.
Gower grófja (1746)
John Leveson-Gower, Gower 2. bárója, majd Gower 1. grófja PC 130px|bélyegkép|John Leveson-Gower, Gower arcképe, vélhetően Thomas Hudson (1701–1779) műve, kb. 1750. Olaj, vászon John Leveson-Gower (1694. augusztus 10. – 1754. december 25.) tanulmányait 1710-től a Westminster Schoolben, majd az oxfordi Christ Church College-ben végezte. Apja halálakor, tizenöt évesen örökölte a bárói címet, így bekerült a Lordok Házába. Ekkoriban a rókavadászat és a lóverseny érdekelte, a politikában csak 1720-as évektől vett részt.
Az 1720-as évek végére sikerült kiépítenie saját regionális hatalmi bázisát négy választókerület felett: Newcastle-under-Lyme, Stafford, Lichfield és Cheadle lényegében az ő befolyása alatt állt. 1740-ben II. György hannoveri tartózkodása idején királyi helytartóként tevékenykedett. Az ország külügyekért felelős államminisztere, John Carteret (a későbbi Granville 2. gróf) irányította a kormányzati politikát 1742 és 1744 között, ekkor Leveson-Gower Lordpecsétőrként a brit kormány tagja és titkos tanácsos is volt. Bár 1743-ban lemondott, 1744-ben újra kinevezték ugyanezekre a tisztségekre a Henry Pelham vezette kormányban.
Az 1745-ös jakobita felkelés idején hűséges maradt királyhoz. Egy gyalogezredet is kiállított, ezért 1746. július 8-án megkapta a Gower grófja (alcím: Trentham vikomtja) címet. A következő években többször ismét királyi helytartó volt (1748, 1750, 1752), és 1742–1754 között Staffordshire hadnagyaA hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.. Az 1747-es választások hét választókerületi harcból a jelöltjei ötöt elveszített, és csak Staffordot és Lichfieldet tudta megtartani.
Háromszor nősült – Evelyn Pierrepont, Kingston-upon-Hull 1. hercegének lánya, majd Penelope Stonhouse és végül Mary Tufton, Thanet lánya és örökösnőjeA Thanet-örökség kifejezetten jelentősnek számított a arisztokrata vagyoni viszonyok között. A Tufton család – Thanet grófjai – nagy kiterjedésű dél-angliai birtokokkal rendelkezett, többek között Kentben, Sussexben és Cumberlandben, továbbá örökösnői jogokon keresztül részesedtek a -örökségből, amely a középkorig visszanyúló, tekintélyes főnemesi ház volt. John Leveson-Gower házassáa révén a Gower család további földbirtokokhoz, jövedelmekhez és társadalmi kapcsolatokhoz jutott. Bár az örökség több testvér között oszlott meg, a Tufton–de Clifford vagyon súlya miatt ez a házasság a Gower család gazdasági hátterét érezhetően erősítette –, mindhárom házasságában születtek gyereke. 1754. december 25-én halt meg londoni házában.
Birtokai jelentős anyagi hátteret biztosítottak, különösen a Trentham birtok, amelyen 1730-tól építtette a Trentham Hallt. Jövedelmeihez ipari befektetések és legalább nyolc másik nagybirtokban való részesedés is hozzájárult, többek között William Pulteney, Bath és Albemarle birtokain keresztül. Ennek ellenére, 1754-ben bekövetkezett halálakor adósságai elérték a -t, amelyhez további font örökösödési adó társult.
Stafford márkija (1786)
Granville Leveson-Gower Gover 2. grófja, majd Stafford 1. márkija KG PC
260px|bélyegkép|A képen a gróf családja körében Angelica Kauffman 1772-ben készült festményén. Az álló sor balról jobbra: a legidősebb lány, Margaret Caroline Leveson-Gower, aki ekkor Frederick Howard, Carlisle 5. grófja felesége, a második lány, Louisa Leveson-Gower, aki majd Archibald Macdonald, 1. baronetjének felesége lesz, George Granville Leveson-Gower, aki majd elnyeri a Sutherland hercege címet, Granville Leveson-Gower Gover, a festmény alkotásakor Gower második grófja, később Stafford . Az első négy gyerekét – a felső sorban levők és az alsó sorban a legidősebb – első felesége, Louisa Egerton, Scroop Egerton, Bridgwater 1. hercege lánya szülte, második felesége, Susanna Stewart – Alexander Stewart, Galloway 6. gróf lánya, a két legkisebb gyerek anyja, második sor balról jobbra Georgiana Augusta Leveson-Gower, őt majd William Eliot, Sain German 2. grófja veszi el, Susan Leveson-Gower, aki majd Dudley Ryder, Harrowby 1. gróf felesége lesz Anne Leveson-Gower, aki Edward Vernon-Harcourt-hoz megy majd hozzá, aki 1827 és 1847 között York anglikán érseke lesz.