A Loggia dei cavalieri (, Treviso történelmi központjának egyik legreprezentatívabb épülete. A Via Martiri della Libertà és a Via Indipendenza (az ősi decumanus és cardo maximi) metszéspontjában található, valószínűleg a római Tarvisium ókori fórumának helyén.
A Szabad Kommün idején a nemesség által átvett politikai hatalom szimbólumaként épült a perugiai Giacomo (vagy Andrea) uralkodása alatt (1276–77), a nemesek, pontosabban a lovagok találkozóinak, beszélgetéseinek és játékainak helyszíneként.
A loggia a trevisói román stílus egyik példája, amelyet a bizánci építészet befolyásolt.
Története Bár Bartolomeo Zuccato krónikás szerint az építkezés 1194-ben, Gigo Burro podestája alatt történt (bizonytalan az 1194 és 1198–99 között), a párkány alatt talált felirat kétségeket vet fel afelől, hogy az épületet 1276–77 között, Giacomo da Perugia podestája idején építették. Ez a felirat – ahogy Angelo Marchesan állítja – valójában csak a képi díszítésre vonatkozhatott Luigi Bailo és Luigi Coletti szerint, ehelyett a „hoc opus factum est” általános kifejezés egy olyan feliratban, amely a műemlék egy egész oldalát elfoglalhatta, az egész épületre vonatkozna.
A tizenötödik század végére a loggia, széles boltíveivel eltorlaszolva és zárt ajtókkal, raktárrá változott, amint azt a Nemesi Kollégium képviselői által aláírt számos szerződés is bizonyítja. Később számos épületet toldottak hozzá.
A műemlék egyre inkább elhagyatottá vált, amely először a 19. század végén, amikor lebontását javasolták egy tér létrehozása érdekében, majd Treviso 1944-es bombázása során került a teljes megsemmisülés veszélyébe. bélyegkép|A Loggia dei Cavalieri egy 1902-ből származó történelmi Alinari-fényképen, a műemlék felújítási munkálatai előtt 1889-ben a loggia Treviso városának tulajdonába került. Antonio Carlini művész sikeresen küzdött a műemlék védelméért és felértékeléséért. A restaurálás 1910–11-ben zajlott: a nagy boltíveket felszabadították. 1922-ben a szomszédos épületeket lebontották, megnyitva ezzel a jelenlegi Piazza Carducci és Piazza Crispi tereket. Ferdinando Forlatinak köszönhető a bombázás utáni újjáépítés. Az 1980-as évek végén jelentős restaurálásra került sor.
2013 őszén, az újabb karbantartási és restaurálási műveletek során freskórészleteket fedeztek fel a boltozatok belsejében.Bartolomeo Zuccato, Cronaca, 270. o.
A Loggia dei Cavalieri egész évben régi könyveknek, konferenciáknak, művészeti kiállításoknak, koncerteknek és zenei rendezvényeknek ad otthont. Évek óta pedig dzsesszkoncerteknek a Treviso Suona Jazz fesztivál utolsó hétvégéjén.
Leírása Építészete bélyegkép|Északkeleti front A téglaépítmény egyetlen helyiségből áll, trapéz alaprajzú, majdnem egyenlő oldalú épület, amely terméskőből készült lépcsősoron áll.
Az északnyugati fal sima és tömör; a másik három mindegyikén öt nagy, kerek ív látható, amelyek alacsony, megszakított mellvéden nyugvó oszlopokból emelkednek ki, amelyek a középső és két oldalsó ívnek felelnek meg, és a loggiára való feljutást biztosítják. Az egy darab természetes kőből készült oszlopok négyzet keresztmetszetűek és sima, fordított csonkagúla alakú, gallérral ellátott fejezettel rendelkeznek. A sarokívek tömör kőműves pilléreken nyugszanak.
A középpontban (de nem a tető statikus középpontjában) egy fontos isztriai kőoszlop található, hármas kő- és téglalap alakú, lekerekített sarkú csonkagúla alakú fejezettel.
A cseréptetőt bonyolult fagerendás szerkezet tartja. A tető három nyitott oldalról nyúlik ki, fogazott fa gerendákra támaszkodva.
Dekoráció bélyeg|Belső tér A loggiát két szakaszban díszítették freskókkal, és a vakolatrétegek ma már többnyire átfedik egymást. Az első díszítést valószínűleg 1276–77-ben végezték. A freskók második rétege 1313-14-ből származik, a da Camino család kiűzéséhez vezető arisztokrata forradalom után.
A freskókat Enrico Stummel, Enrico Nono és mindenekelőtt Antonio Carlini akvarellfestményeivel reprodukálták, aki kiemelte a párkány alatti feliratot, és feltételezte az emlékmű rekonstrukciós modelljének elkészítését.
A legrégebbi díszítés közül még mindig látható a fehér alapon nagy fekete római unciál betűkkel írt felirat:
A díszítés többi része műtéglákból állt, valamilyen címerrel.
Tarantola és a páholy törpéje Az 1970-es és az 1980-as évek elején az épületben működött egy nagy stand, ahol használt és antik könyveket árultak. Ezt a standot a Pontremoliból származó utazó Tarantola család üzemeltette, valamint a közelben Tiziano Torzo, a „Loggia törpéje” standja, aki virágokat, játékokat és régiségeket árult, „a műfajok sikeres változatosságával”. A „Tarantola” később egy hagyományos könyvesbolttá alakult, amely 2015-ig működött, míg a játékstand, amelyet a restaurálás után a szomszédos Piazza Crispire költöztettek, 2005-ben már végleg be nem zárt.
Jegyzetek
Fordítás
Bibliográfia Luigi Bailo: Treviso város kalauza, 1872 Angelo Marchesan: Középkori Treviso, Intézmények, szokások, anekdoták, érdekességek, Treviso, 1923, 3. utánnyomás bevezetéssel és bibliográfiai frissítéssel L. Gargantól, Bologna, Atesa, 1990. Luigi Coletti: Treviso műalkotásainak és régiségeinek katalógusa, Állami Könyvtár, Róma, 1935 Giovanni Netto: Treviso Guide, LINT Editions, Trieszt, 1988 AA.VV.: Treviso története, 4 kötet, szerkesztette: Ernesto Brunetta, Marsilio, 1993 Gianni Anselmi: szerkesztette, Treviso Lovagpáholy, Treviso, 2000
Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal Kategória:Román építészet Kategória:Olaszország középkori építményei Kategória:Treviso