A Portugál Kommunista Párt (portugálul: Partido Comunista Português röviden: PCP) egy kommunista és marxista-leninista politikai párt Portugáliában. Nyugat-Európa egyik legerősebb kommunista pártja, és a legrégebbi, megszakítás nélküli portugál politikai párt. A politikai spektrumon szélsőbaloldali pártként jellemzik. 1987 óta minden országos, helyi és európai parlamenti választáson koalícióban indul a Zöldek Ökológus Pártjával (PEV), amely az Egyesült Demokratikus Koalícióban (CDU) tömörül.
Története A Portugál Kommunista Párt (Partido Comunista Português, PCP) 1921. március 6-án alakult meg, a portugál munkásmozgalom és szakszervezeti szerveződések radikális baloldali irányzatainak egyesüléséből. A párt már megalakulásától kezdve a marxizmus–leninizmus elméleti alapjaira helyezkedett, és céljául tűzte ki a munkásosztály politikai képviseletét, valamint a kapitalista társadalmi rend felszámolását. A Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozása révén hamar nemzetközi kapcsolatokat épített ki, ugyanakkor Portugáliában kezdetben korlátozott társadalmi és politikai befolyással rendelkezett.
Az 1926-os katonai puccsot követően létrejött autoriter rendszer, majd az António de Oliveira Salazar nevéhez fűződő Estado Novo diktatúra idején a PCP-t betiltották, és több évtizeden át illegalitásba kényszerült. A párt ebben az időszakban a diktatúra elleni ellenállás egyik legkövetkezetesebb és legszervezettebb erejévé vált. Kiterjedt földalatti hálózatot épített ki, illegális sajtót működtetett, és jelentős szerepet játszott a szakszervezeti mozgalom megszervezésében. A hatóságok rendszeresen üldözték tagjait, sok kommunistát bebörtönöztek, megkínoztak vagy száműzetésbe kényszerítettek. A párt hosszú időn át Álvaro Cunhal vezetése alatt működött, aki a portugál kommunizmus meghatározó alakjává vált.
Az 1974. április 25-i szegfűs forradalom, amely véget vetett az Estado Novo rendszerének, fordulópontot jelentett a PCP történetében. A párt ismét legálissá vált, és aktív szerepet vállalt az átmeneti időszak politikai folyamataiban, különösen a földreformokban, az államosításokban és a munkásönigazgatási kísérletekben. Bár a forradalmi időszak lezárulta után Portugália parlamentáris demokráciává alakult, a PCP megőrizte jelentős politikai befolyását, különösen a munkásság, a vidéki déli régiók és egyes ipari központok körében.
A hidegháború végével és a szocialista rendszerek összeomlásával a Portugál Kommunista Párt nem változtatott alapvető ideológiai irányvonalán, és továbbra is marxista–leninista pártként határozza meg önmagát, szemben számos nyugat-európai kommunista párttal, amelyek reformkommunista vagy szociáldemokrata irányba mozdultak el. A PCP következetesen bírálja az Európai Unió neoliberális gazdaságpolitikáját, a NATO-t és a globalizáció társadalmi hatásait. A párt hagyományosan a Portugál Zöld Párttal közösen, az Egyesült Demokratikus Koalíció (CDU) keretében indul a választásokon.
A 21. században a PCP továbbra is stabil, bár korlátozott választói bázissal rendelkező politikai erő Portugáliában. Jelentős szerepet játszott a 2015 után kialakult parlamenti együttműködésben, amelyben baloldali pártok támogatták a szocialista kisebbségi kormányt. A Portugál Kommunista Párt története szorosan összefonódik a portugál munkásmozgalommal, az antifasiszta ellenállással és az ország demokratikus átalakulásának folyamatával.
Jegyzetek
Források
Kategória:Portugáliai pártok Kategória:Kommunista pártok