Hajvazi

Hajvazi () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 10, közúton 17 km-re nyugatra, a Majevica-hegység déli szélén, a Spreča völgyétől északra, 280-600 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Zvornik 476-2-2

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb84Bosnyák561538Horvát01Jugoszláv00Egyéb04Összesen569547

Története A hivatalos álláspont szerint az Ajvatovićokat a bosnyákok e nevezetes csoportját Ajvaz-dedáról, egy dervisről nevezték el, aki nagy elismerést vívott ki magának azzal, hogy a régió bosnyákjait tömegesen térítette az iszlám hitre. Ebből származtatják a Hajvaz vezetéknevet, mely egy Jajca melletti és egy Osmacihoz tartozó településnek is a nevét adta.

A helyiek körében régóta élt az a hagyomány, hogy ők már az oszmán hódítás előtt is muszlimok voltak. Eszerint a 12. században szomszédos Kalesija területét egy iszlám vallású magyar törzs, a Halisije vagy Kalisije tagjai népesítették be, akikről a mai Kalisija a jelenlegi nevét kapta. Erről ír Enver Imamović professzor „Ajvaz-dedin san” című művében. Ebben arról ír, hogyan érkezett a prusaci Ajvaz-dedo Kalesijáira, hogy találkozzon a régió muszlimjaival, akik már jóval a törökök érkezése előtt muszlimok voltak. Leírja Ajvaz-dedo és társa, Radin Kalesijába érkezését, tartózkodásukat a régióban, majd visszatérésüket, amikor egy nagy vihar sújtja őket, mely a regény egyik legszebb és legérdekesebb fejezete. Enver Imamović szerint Ajvaz-deda Kalesiján való megjelenése történelmi tényeken alapul. Környékbeli lelkes hagyományőrzők egy csoportja már Imamović regényének megjelenése előtt kezdeményezést indított egy imaistentisztelet megtartására a Hajvazi település területén. Hajvazi és a környező falvak idősebb lakói a mai napig ápolják a legendákat az Orlić-hegyen tartott egykori imákról, amely e hely felett található, és fekvésével, különösen a tengerszint feletti 602 méteres magasságával uralja az egész területet. Az Orlić-hegy közvetlen közelében jelentős régészeti lelőhelyek találhatók: a Kosovača-domb, a Hajvazi feletti magyar várromok, egy stećak sírkövekkel rendelkező nekropolisz, valamint egy oszmán kori torony Kulina faluban, Caparde közelében. Orlić a régi pasa úton is fekszik, amely mindig is összekötötte Zvornikot és Tuzlát, ami különösen érdekessé teszi a közlekedés szempontjából. Hajvazi település neve utalhat arra a lehetőségre, hogy Ajvaz-dede ezen a területen tartózkodhatott, amiről Imamović is írt. Egyesek szerint viszont a Hajvazi nevet egy Hajvaz-dedo nevű férfiról kapta.

A korszakok változásával járó történelmi körülmények különösen az első és második szerb felkelés (1804-1813) után nehéz helyzetbe hozták az akkori muszlim lakosságot, különösen a mai Szerbia és Montenegró területén. A tömeges üldöztetések után tömeges muszlimvándorlás következett, akiknek többsége átkelt a Drina folyón, és Északkelet-Boszniába érkezett. Egy csoport muszlim a Spreča folyó völgyébe költözött és ott telepedett le.

A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.

A boszniai háborúban az 1992. május 2-i agresszió kezdetén Kalesija térsége az elsők között volt Bosznia-Hercegovina azon települései között, amelyeket a szerb erők megtámadtak. Ezekben a napokban, 1992. május 8-án, 9-én és 10-én megtámadták és ideiglenesen elfoglalták Kalesija község településeit: Capardét, Kusonjét, Hajvazit, Mahalát, Bulatovcit, Staro Selót, Hemlijašit, Hrvačićit, Brdát, Šahbázit és Gornja Kalesijat. Tüzérségi lövedékek hullottak, valamint gyalogsági támadások érték Zukićit. Zukići népe azonban a Területvédelemmel és a Kalesijai Hazafias Ligával együttműködve jól megszervezte magát, és ellenállt minden támadásnak. Kalesija településeit, köztük Hajvazit, a Bjeljevac folyótól keletre fekvő területtel együtt, Zukići és Jajići települések kivételével, a szerbek 1992. május 11-én foglalták el. A hajvazi emlékművön 20 helyi áldozat neve szerepel. A falu lakói kiűzték otthonaikból. Néhányan családjuk védelmében haltak meg. A támadók házakat gyújtottak fel és romboltak le, lerombolták a falu mecsetét is.

A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Osmaci községhez került. A településre való visszatérés folyamata 1999-ben kezdődött, és a visszatérés után azonnal új mecsetet építettek.

2012. szeptember 20-án egy tömegsírt fedeztek fel a faluban, amelyben 8 bosnyák, 7 férfi és 1 nő földi maradványai voltak, akiket szerbek öltek meg 1992 novemberében. Az áldozatokat egymásra halmozták. Földi maradványaikat a tömegsírból ásták ki, amely egy magánház udvarán helyezkedett el. Az exhumálás 2012. szeptember 27-én fejeződött be, és a maradványokat a Tuzla Emlékközpontba küldték törvényszéki vizsgálatra és DNS-elemzésre személyazonosságuk megállapítása érdekében. A tömegsír felfedezésekor az Osmaci községből származó, körülbelül 30 meggyilkolt bosnyák földi maradványait még nem találták meg. 2013. június 1-jén az áldozatokat a memići mártírok temetőjében temették el, a Crni vrh és Kazanbašča zvorniki tömegsírjaiban talált áldozatokkal együtt.

Nevezetességei Kalesija és a Zvornik majlisa is beleegyezését adta az orlići muszlim zarándokhely újjáélesztéséhez és egy vallási-kulturális rendezvény létrehozásához. A rendezvény részeként a vallási tartalmak mellett számos egyéb tevékenységet is szerveznek, többek között a srebrenicai mészárlásra emlékező Nezuk – Potočari Békemenetet júliusban, egy imaistentiszteletet augusztus végén, valamint versenyeket és vetélkedőket a hagyományos népművészeti témákban.

Jegyzetek

Források Miralem Jusić: Povratak – monografija o naselju Mahala kod Kalesije, historijat, stanovinstvo, običaji. Bosanska medijska grupa, 2021.

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:A Bijeljinai régió települései