Šeher () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 15, közúton 21 km-re nyugatra, a Javornik-hegység keleti lábánál, az Osmaki-mező szélén, a Spreča bal oldali mellékvize, a Mramorak-folyó völgye mentén, a Borogovo hegyének északi lejtői alatt, 300-405 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Zvornik 476-2-2
Népessége Az 1885. május 1-jei osztrák-magyar népszámlálás eredményei szerint a települést Šeherdžik néven, Vacetina községben tartották nyilván, 22 házzal és 135 muszlim vallású lakossal. Gazdasági helyzetük szerint a többség földműves volt, és két hodzsát is feljegyeztek a faluban.
Az 1895. április 22-i népszámlálás szerint a települést Šeherdžikként, Vacetina községben tartották nyilván, 22 házzal és 128 muszlim vallású lakossal. A faluban egy mecset meglétét is feljegyezték.
Az 1910. október 10-i utolsó osztrák-magyar népszámlálás eredményei szerint a Vacetina községhez (Vlasenica járás) tartozó Šeherdžik faluban 32 ház és 156 muszlim vallású lakos található.
Az 1953-as népszámlálás szerint Šeher településen 95 háztartás és 609 lakos élt, amely Šeher településből (42 háztartás 254 lakossal) és a következő falvakból állt: Cakori (4 háztartás 33 lakossal), Lika (28 háztartás 187 lakossal), Mramorak (7 háztartás 53 lakossal) és Pantelići (14 háztartás 82 lakossal).
A hagyomány szerint a Ramić család réges-régen Bijelo Poljéból (a mai Šekovići község) költözött ide. A fennmaradt hagyomány szerint az Alibašić család további származású Szandzsákból, és valószínűleg a katonákhoz tartozott. A Cakori család (Cakorović) valószínűleg az oszmán uralom alatt álló Magyarország részeiről Boszniába vándorolt muszlim lakosság leszármazottja, és több mint háromszáz éve élhettek ezen a területen. Mielőtt Šeherbe költöztek, a Selimović családnak birtokai voltak az Osmak régióban, a mai Kula falu (Bunari település) közelében. A Bajrić család eredetileg Dubravë-ból származik.
Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb26774Bosnyák915554Horvát10Jugoszláv10Egyéb30Összesen1187628
Története Figyelembe véve a közvetlen közelben található régi települések nyomait (a Šehertől délre fekvő Kik-dombon található Gradina lelőhely, a középkori stećak sírkövekből álló nekropolisszal), feltételezhető, hogy ez a Spreča felső folyásának egyik legrégebbi települése. A település középkori neve ismeretlen, a mai név a török „šeher” (város) szóból származik és az oszmán hatóságok azon szándékából ered, hogy várost (vagy települést) hozzanak létre itt. Az oszmán uralom végén és az osztrák-magyar uralom kezdetén a települést Šeherdžiknek hívták (a šeherdžik törökül kisvárost jelent), az egész területet pedig Vacetinának nevezték. A jelenlegi Šeher név csak a 20. században rögzült. Érdekes módon az Osmaci község jelenlegi székhelye is az egykori Šeher területén található, az iskolával és egyéb intézményekkel. A mai Šeher helyén már az oszmán boszniai jelenlét első századában állt egy település, valószínűleg egy kisebb kasaba. A Boszniai szandzsák 1604-es összeírásában említik Mramorak helységet, amely Mramorak faluból és a bazárból állt. Itt állt az Ahmed bég-mecset mahalával, ami arra utal, hogy egy városi jellegű település kezdett itt kialakulni, amely valószínűleg később kasaba státuszt kapott. Ebben a településen számos szpáhit említenek a lakosok között, némelyiket bég címmel, míg a mahalában a fent említett mecset imámját, hatibját és müezzinjét is a lakosok között említik. Ez a mecset, amelyről azt állítják, hogy Ahmed bégé (alapítója után), bizonyos jövedelemmel is rendelkezett egy, a településen található adományozott ingatlanból. Bár a település összes lakosának foglalkozását nem említik, az a tény, hogy a felsoroltak között tabakák, azaz kézművesek is vannak, akiknek jelenléte jellemző a városokra, sokat elárul a település oszmán kori jelentőségéről, mivel a településnek vízellátó rendszere is volt, és a vizet a központba a Suljina vodából hozták favályúban. Mivel Šeheren fontos út vezetett át, mely Zvornikot Gornja Sprečával, Kladanjjal, Szarajevóval és Bosznia más részeivel kötötte össze, a településen és környékén számos fogadó és üzlet működött. A szájhagyomány egy fogadó létezéséről számol be Šeherben, mely a mecsettől a Mramorak folyó felé vezető helyen állt.
Az Oszmán Birodalom 1463-ban szállta meg Bosznia területét és a keresztény lakosság által kiürített területre népességmozgások indultak meg. A területre történő bevándorlás több szakaszban ment végbe. 1463 és 1540 között a Drina vidékéről érkező vlach bevándorlás három szakasza figyelhető meg Bosznia északkeleti részén: az első a Hercegovinai szandzsák 1470-es megalakulása után, a második a Srebrenicai bánság 1512-15-ös bukása után, a harmadik pedig a mohácsi csata és Magyarország összeomlása, valamint a Jajcai bánság 1527-28-as bukása után. Ezekben az időszakokban a Zvorniki-szandzsák több járásában telepedtek le, köztük a Sprečai náhijében is. A terület etnikai helyzetét a 17. és 18. században a Magyarországról hazatelepült bosnyák bevándorlók befolyásolták, akik korábban a török hódítás idején költöztek ezekre a területekre. Ők leginkább Kalesija és Caparde területein telepedtek le. A 18. század végén néhány karavlah (román cigány) vándorolt be a régióba, köztük a Spreča-folyó felső folyásának területére.
A korszakok változásával járó történelmi körülmények különösen az első és második szerb felkelés (1804-1813) után nehéz helyzetbe hozták az akkori muszlim lakosságot, különösen a mai Szerbia és Montenegró területén. A tömeges üldöztetések után tömeges muszlimvándorlás következett, akiknek többsége átkelt a Drina folyón, és Északkelet-Boszniába érkezett. Egy csoport muszlim a Spreča folyó völgyébe költözött és ott telepedett le. A nemrégiben megjelent, 1850/51-es oszmán népszámlálás szerint Šeher és a tágabb környéke Vacetina néven szerepel, 39 muszlim házzal (háztartással). A ma Šeherben összeírt családok közül a defterben a következők szerepelnek: Alibašići, Cakorovići (Cakori), Ramići és Selimovići, valamint a Mulahalilović családból származó hodzsa. A defter további vezetékneveket is felsorol: Hadžići, Derandžići, Šejhovići, Halačevići, Jašarevići, Nalići, Džaferovići..., amelyek esetében nem lehet megbízhatóan megállapítani, hogy mely családokra vonatkoznak. Itt meg kell jegyezni, hogy a népszámlálás utáni időkben egyes családok vezetéknevében változás történt, illetve a férfi ágon kihaltak, vagy elvándoroltak erről a területről. Azóta más területekről is vándoroltak be családok.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1910-ben a Vlasenicai járáshoz és Vacetina községhez tartozó Šeherdžik településen 32 háztartást és 156 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 134. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háború idején miután a Kalesija Területi Védelem Parancsnoksága 1992. április 8-án a közvetlen háborús veszély körülményei között működött, a Šeherből és a környező falvakból származó helyi egységek egy századként a Bosznia-Hercegovina Köztársaság Területi Védelmének részévé váltak. Mivel a Šeher térségében lehetetlen volt ellenállást tanúsítani, április közepén a század harcosainak egy részét személyes fegyvereikkel visszavonták a Spreča-folyón át. Miután kivonták őket a bekerítésből, a Šeher század egy szakaszát 1992 áprilisában bevető egységként állomásoztatták a Mahala mektebben azzal a céllal, hogy megvédjék a település keleti részeinek lakosságát.
1992. május 27-én a régió szerb hadseregének parancsnoka parancsára a terület összes bosnyákját egy udvarba gyűjtötték össze, ahol 20 civilt öltek meg, a férfiakat a sušicei koncentrációs táborba, később pedig Batkovićba vitték, míg a nőket és a gyerekeket az akkori Kalesija község szabad területére deportálták. A Kalesijai Parancsnokság egységeinek átszervezése során a Šeher század harcosainak nagy része 1992. május 28-án csatlakozott az újonnan megalakult 2. zászlóaljhoz. Ugyanekkor a község más megszállt délkeleti részeiről (Mahala, Hajvazi, Capardi, Borogovo stb.) érkező harcosok csatlakoztak a Kalesijai Parancsnokság 3. zászlóaljának negyedik századához.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Osmaci községhez került.
Oktatás A Šeherben található iskola 1926-ban épült, és a feljegyzések szerint az 1952/53-as tanévben a Zvorniki Járás Šeheri Általános Iskolája volt a hivatalos neve.
Nevezetességei Šeher (Šeherdžik) első mecsetjét az oszmán uralom alatt építették Bosznia-Hercegovina területén. Ahmed Bejnek azért nevezték el, mert egy bizonyos Ahmed bég volt az első nagy vakifja. A közzétett források szerint Ahmed bég šeheri mecsetje a 16. századból származik. Kőből épült, fa minarettel, és számos átalakításon és átépítésen esett át. A szájhagyomány öt átépítéséről számol be. A fennmaradt hagyomány szerint a legkorábbi ismert átépítésre 1909-ben került sor, amikor a mecset romos fa szerkezetét (a minaretet, a tetőt és a mahfilt) kicserélték. A település legidősebb lakói szerint az újjáépítés során a munkálatokat vlasenicai kézművesek végezték, kiemelve, hogy a borogovói Mutevelija Meho Tosunbegović eladta saját földjét, hogy kifizethesse a kézműveseket, mivel a befolyt pénz nem volt elegendő. A következő felújítás során, 1974-ben, az egész épületet alapos rekonstrukciónak vetették alá, és a romos fa minaretet egy betonblokkokból álló minaret váltotta fel. A második világháborúban a csetnikek kezétől szenvedett súlyos károkat, utolsó pusztítását pedig 1992-ben, a szerb katonai és félkatonai erők Bosznia-Hercegovina elleni agressziója során szenvedte el. A mecset háremében máig fennmaradtak régi fülkék, a legrégebbi egy 1105-ös hidzsrai, azaz 1693/1694-es felirattal rendelkezik. Az új mecsetet Šeherben, a temetőben lévő helyszűke miatt 2003 végén építették egy szomszédos wakuf telken, nem messze a régi helytől, ahol az Ahmed bég-mecset is állt.
Jegyzetek
Források Dževad Tosunbegović: Gornja Spreča, Kalesija 2007.
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései