Kalabače () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Šekovići községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 13, közúton 28 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 13 km-re keletre, a Javornik-hegység lejtőin, a Drinjača-folyó völgye felett, 280-764 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Kladanj 476-2-4
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb156161Bosnyák00Horvát00Jugoszláv00Egyéb01Összesen156162
Története A területén talált régészeti leletek tanúsága szerint itt már a bronzkorban emberi élet folyt. A vár lábánál a késő bronzkorból, az i. e. 10. századból származó tárgyakat (baltákat, tűket, sarlókat és kardtöredékeket) találtak.
Perint, mint a boszniai Staničić család középkori várát 1444-ben említik először a történelmi dokumentumok, amikor a vár ura, Tvrtko Staničić volt, akit Ozora vajdájaként említenek.
Perin közelében számos középkori stećak sírkő nekropolisz is található: a Lemino brdo Gornja Kamenicában (Zvornik község) és a Mramorje Perinje közelében (Šekovići község).
Az oszmán összeírásokban már az első zvorniki defterben említik, Perin várát és müsztahfizét. A vár ekkor a szandzsákbég birtoka volt. Az 1533-as összeírás szerint a perini várban 13 muszlim ház volt, ebből hat egyedülálló, valamint két keresztény ház, 1171 akcse adóbevétellel. A zvorniki szandzsákbég birtokához tartozott. A határ észak felé tolódásával Perin elvesztette jelentőségét, így 1548-ban már csak 9 müsztahfiz élt Perinben. Perin külsővára egy kis térrel rendelkezett, a környező lakosság pedig földműveléssel foglalkozott. A Kušlati náhije 1604-es összeírásában szintén feljegyezték Perin várát, és őrségét is megemlítik. Idővel a Perin elvesztette jelentőségét, így a 17. század végén vagy a 18. század elején elhagyatottá vált.
Az Oszmán Birodalom 1463-ban szállta meg Bosznia területét és a keresztény lakosság által elhagyott területre népességmozgások indultak meg. A bevándorlás több szakaszban ment végbe. 1463 és 1540 között a Drina vidékéről érkező vlach bevándorlás három szakasza figyelhető meg Bosznia északkeleti részén: az első a Hercegovinai szandzsák 1470-es megalakulása után, a második a Szreberniki bánság 1512-15-ös bukása után, a harmadik pedig a mohácsi csata és Magyarország összeomlása, valamint a Jajcai bánság 1527-28-as bukása után. Ezekben az időszakokban a Zvorniki-szandzsák több járásában telepedtek le.
A 17. század végéig Šekovići község területe viszonylag sűrűn lakott volt, de aztán katonai rajtaütések és betegségek nyomán számuk megritkult és a csapások szinte teljesen elpusztították a régi lakosokat, helyükre pedig új hercegovinaiak érkeztek, akik nagyrészt a mai lakosság ősei. Úgy tartják, hogy Šekovići községet Kelet-Hercegovinából érkezettek telepítették be, akik a Gacko és Nevesinje területekről érkeztek.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településen 18 háztartást és 159 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 138. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Kalabača községnek 164 lakosa volt, mind ortodox szerbek. Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 230. o.Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Šekovići községhez került. A hívek a papračai szerb ortodox egyházközséghez tartoztak.
Nevezetességei Perin várának romjai a Drinjača jobb partján, a Višegrad nevű hegy lejtőjén állnak. A vár Drinjača szurdokában épült, két toronnyal, két magaslaton, amelyeket egykor kőfal kötött össze. A vár északi oldalán egy fennsík található, amelyen egy kisebb elővár helyezkedett el. A felső, nyugati torony a vár feletti területet, míg az alsó, nagyobb torony a vár keleti oldaláról történő megközelítését ellenőrizte. Ma a kőből épült tornyok és falak maradványai uralják a környezetet. Ezek még mindig állnak, valószínűleg azért, mert nehezen megközelíthetők. A környező réteken szétszórtan juhcsordák legelnek.
Jegyzetek
Források Dževad Tosunbegović: Kamenica i Glodi – monografija, Zvornik, 2009. ISBN: 978-9958-9977-0-9
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései