Régészmérnökség
A régészmérnökség (más néven archeomérnöki megközelítés, angolul archaeoengineering) az archeometria egyik természettudományos alapokon nyugvó alkalmazási területe, amely a régészeti tárgyakat és műtárgyakat integrált műszaki rendszerként vizsgálja.
A megközelítés a mérnöki tudományok eszköztárára támaszkodva a tárgy geometriai, szerkezeti, anyagi és technológiai sajátosságait elemzi, különös tekintettel a létrehozás műszaki feltételeire és a szerkezeti működésre.
A vizsgálat középpontjában a geometriai kialakítás, a készítési technológia, az alkalmazott technikák, az elemek közötti kapcsolatok (illesztések) és geometriai megfelelésük (illeszkedések), valamint a megvalósíthatóság műszaki feltételei, az élettartam, az ellenálló képesség, továbbá a kopások, sérülések és javítások állnak.
A régészmérnökség célja a létrehozás műszaki rekonstrukciója, amely magában foglalja a szerkezet felépítésének és részegységeinek azonosítását, a készítési folyamatok sorrendjének meghatározását, az elemek illesztési viszonyainak és illeszkedésének vizsgálatát, az alkalmazott technológiák felismerését, valamint az átalakítások és javítások azonosítását.
A régészmérnöki következtetések alapja minden esetben mérhető, ellenőrizhető és megismételhető adat, így az állítások elvileg cáfolhatók.
Módszertan
A régészmérnökség a mérnöki tudományokban alkalmazott elemzési eljárásokra épül, különösen:
Geometriai és szerkezeti elemzés, számítógépes modell elemzésével támogatva (méretek, arányok, szimmetriák és aszimmetriák, illesztések (kapcsolatok) és illeszkedések (geometriai megfelelés), torzulások)
Digitális modellezés és 3D rekonstrukció A vizsgálat alapja egy digitális, számítógépben feldolgozható 3D modell. A legpontosabb módszer a 3D szkennelés; ennek hiányában CAD-alapú modellezés vagy virtuális rekonstrukció alkalmazható.
Technológiai rekonstrukció A készítési folyamatok és azok sorrendjének meghatározása.
Kísérleti reprodukció A technológiai folyamatok gyakorlati ellenőrzése fizikai másolatokon (replikákon).
Mechanikai vizsgálat (terhelések, deformációk, rögzítések, kopásnyomok)
Anyagvizsgálat archeometriai módszerekkel (ötvözetek, zománcok, forrasztások)
Alternatív technológiai megoldások vizsgálata A lehetséges változatok elemzése és szűkítése mérnöki módszerekkel, például FMEA alkalmazásával.
A módszer sajátosságai
A régészmérnökség jellemzői:
természettudományos alapokon nyugszik a megfigyelhető, mérhető és ellenőrizhető jelenségekre épül a következtetések megismételhető vizsgálatokon alapulnak az állítások elvileg cáfolhatók (falszifikálhatók) a feltételezéseket egyértelműen megjelöli, és elkülöníti a bizonyított eredményektől
Amennyiben egy szerkezeti kérdésre több műszakilag lehetséges megoldás adódik, a módszer ezeket külön elemzi, és egymástól elválasztva, ellenőrizhető módon értékeli.
Alkalmazás
A régészmérnöki módszer alkalmazásának részletes példája a Szent Korona műszaki vizsgálata, amelyben a szerkezeti és technológiai összefüggések mérnöki elemzése történik.
Jegyzetek
Kategória:Régészet Kategória:Mérnöki tudományok