bélyegkép|A Sághy család bárói ágának címere A Sághy család egy több ágra tagolódó magyar nemesi nemzetség, amelynek története a középkori királyi szolgálatoktól a 18. századi hivatalos nemességig követhető. A család neve több dunántúli megyében és a királyi szolgák között is felbukkan a forrásokban, és tagjai évszázadokon át birtokosokként, tisztségviselőkként, egyházi személyekként és bárókként voltak jelen a magyar társadalomban.
Korai források és hivatalviselés A legkorábbi fennmaradt említések a 13. századból származnak, amikor Sághy Kaliánus fiai – Amanus, IIs és Usnak fia János – Győr várjobbágyai voltak, és 1279. július 11-én Kun László király a királyi szolgák (servientes regales) sorába emelte őket az István király idején szerzett érdemeikért. A 15. század közepén Sáaghi Benedek leszármazottai, köztük János, Tamás és Osvát, királyi emberekként tűnnek fel Fejér vármegye forrásaiban, ahol birtokosként és közösségi jogviták részvevőiként szerepelnek.
16–17. századi címeres nemesség bélyegkép|A Sághy család köznemesi ágának címere A 16. században Sághy Imre emelkedik ki, aki 1559‑ben a föllebbezési törvényszék ülnöke volt, később az esztergomi érsek pozsonyi házának gondviselője, majd 1571‑ben Veráncsics érsek bízza meg 200 katona befogadásával Érsekujvár őrségében. Mintegy másfél száz évvel később Sághy Péter és György testvérek II. Mátyás királytól (uralkodott 1608–1619) címeres nemes levelet kaptak, amelyet Nyitra vármegyében hirdettek ki. 1631‑ben II. Ferdinánd címeres levelet adott Sághy Ferencnek, aki Sághon és Nemescsóban volt birtokos.
Vas megyei ág és egyházi szerep A 17–18. századi Vas megyei ág kiemelkedő képviselője Sághy Ferenc volt, aki 1647–1649 között Vas vármegye szolgabírája, fia Miklós pedig 1657‑ben ugyancsak főszolgabíró volt Csóoban. Ennek az ágnak a leszármazottai közé tartozott Sághi Mihály, aki a 18. században előbb szombathelyi kanonok, majd váci nagyprépost lett. Sághy János győri kanonok és fia, Sághy András révén a család Pákozdra szakadt, ahol 1781. január 24‑én hivatalosan is igazolták nemességüket Fejér vármegyében. András fia, György is szerepel a család 18. századi leszármazottai között.
Területi elterjedés és nemesi összeírások Az 1754–1755. évi országos nemesi összeírásban a Sághy név több megyében is felbukkan: Vasban, Pozsonyban, Sopronban, Szabolcsban, Szatmárban, Veszprémben és Zalában, ami arra utal, hogy a nemzetség különböző ágainak tagjai a korabeli Magyarország számos pontján rendelkeztek birtokokkal és társadalmi szereppel.
Ágak összefonódása és örökség bélyegkép|A Sághy család szombathelyi kastélya a századforduló idején bélyegkép|A szombathelyi Sághy kastély A Sághy család több ága – beleértve a középkori királyi szolgák leszármazottait, a 17. századi címeres nemességet nyert vonalakat és a 18. századi Fejér megyei ágat – egy tágabb nemzetség részét képezte, amely hosszú időn át megőrizte nemesi státuszát, birtokait és társadalmi jelenlétét Magyarország különböző megyéiben.
Címer Czimere a paizs udvarának alján királyi korona, melyből pánczélos kar nyúlik föl, egy botot tartva, melyről a jobb oldalon egy kalász, a baloldalon két fürt szőlő csüng alá; ugyan ily kar látható a paizs fölötti sisak koronáján is, két kiterjesztett sasszárny között. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
Jegyzetek
Kategória:Magyar történelmi családok