bélyegkép|Doktorok találkozója a Párizsi Egyetemen (középkori kéziratból) Párizsi Egyetem () Párizs legfontosabb akadémiai intézményeinek összessége volt, nem utolsósorban a Sorbonne, amelynek neve a köznapi nyelvben egyet jelentett az egyetemmel.
A régi Párizsi Egyetemet 1200-ban alapították, és III. Ince pápa 1215-ben ismerte el, így Európa egyik legrégibb egyeteme. 1793-ban, a francia forradalom alatt feloszlatták.
A napóleoni kortól kezdve a párizsi egyes karok az országos Université de France alárendeltségében álltak. Csak 1896-ban egyesítették újra a hat párizsi fakultást egyetlen Párizsi Egyetemmé. Az 1968. májusi diákzavargásokat követően 1970-ben 13 különálló egyetemre osztották Párizsban.
2005 és 2010 között ismét volt egy közös ernyőszervezet, a Paris Universitas. Az egyes párizsi egyetemek azonban a mai napig közös kancellárián keresztül (Chancellerie des universités de Paris) keresztül kapcsolódnak egymáshoz.
A régi egyetem bélyegkép|A régi egyetemi pecsét 1292-ből Párizs a Capeting-dinasztia központjává vált, és számos értelmiségit vonzott. A 12. század elején már létezett a párizsi Notre Dame-székesegyház körüli katedrálisiskola, amelynek tanárai a capitularium tagjai voltak. Nagy Károly kora óta működött. Champeaux-i Vilmos, aki saját iskolát alapított a Szent Viktor-apátságban, híres volt a dialektika oktatásáról, egy olyan tantárgyról, amelyet tanítványa, Abelard Péter felülmúlt. 1140 körül Lombard Péter tanított a székesegyházi iskolában, majd 1168-tól Kántor Péter következett. Ezenkívül jelentős szerzetesi iskola működött a Sainte-Geneviève-apátságban (Párizs), amelyet Tournai István kánonjogász alapított 1180 után, valamint magániskolák, némelyik az orvostudományra és a jogra szakosodott. 1179-től kezdődően az egyház csak képzett oktatóknak adta meg a tanítási engedélyt. Ezek az iskolák Nyugat-Európa minden tájáról vonzották a diákokat, akiknek számát ma két-három ezerre becsülik.
Az universitas magistrarum et scholariumot (tanárok és tudósok önkormányzattal működő szövetkezetét) II. Fülöp Ágost francia király ismerte el 1200-ban. Ez az intézmény, amely inkább társadalmi osztály volt, mint pusztán akadémiai, az egyház fennhatósága alá került, hogy megvédje a diákokat – akiket a lakosság néha ugyan kellemetlennek tartott – a város biztonsági erőinek durva bánásmódjától. Végtére is teológusokról, az egyház jövőbeli képviselőiről volt szó. Ebből az egyházi gondoskodásból college-ek fejlődtek ki, hogy megfizethető – kollégiumi – lakhatást biztosítva megkönnyítsék a diákok drága párizsi életmódját. Ezek közül a legfontosabb a Collège de Sorbonne volt a leendő teológusok számára. Létrejöttek a regionális diákcsoportokon alapuló főiskolák is. A mai diákszövetségek nevei erre a fejlődésre emlékeztetnek. Mindez együttesen alkotta a Latin negyedet. Végül négy kar alakult ki: a Faculté des arts de Paris, amely egyfajta alapképzést nyújtott a bölcsészettudományokban, valamint a jogi, orvosi és teológiai felsőoktatási karok.
E korszak legfontosabb tudósai közé tartozik Albertus Magnus (1200–1280), Bonaventura (1221–1274), Aquinói Szent Tamás (1225–1274), Eckhart mester (1260–1328) és Boetius János.
A kelet–nyugati egyházszakadás hírnevet és tiszteletet hozott a székesegyházi iskola teológusainak és kánonjogászainak. A franciaországi nyugat-nyugati egyházszakadás elidegenedéshez vezetett Rómától. A párizsi egyetem tudósai elutasították a pápai hatalom kora újkori terjeszkedését, valamint a janzenizmus reformtörekvéseit. Így a gallikanizmus, a francia katolikus egyház és a monarchia közötti szoros szövetség vezető hangjaivá váltak. Ez viszont az egyetem befolyásának és hírnevének elvesztéséhez vezetett. Az abszolutizmus és a felvilágosodás mindenhol új alapítványokat ösztönzött, de Franciaországban az egyetem bezárásához vezettek az 1793-as francia forradalom alatt.
Átmeneti időszak az egyes karokkal A forradalom deradikalizációját követően az egyes karok Bonaparte Napóleon uralkodása alatt folytatták működésüket. Császárrá koronázása után Napóleon 1806/08-ban megalapította az Université impériale-t. Ez azonban nem a modern értelemben vett egyetem volt, hanem egy országos hatóság, amely az egész oktatási rendszerért felelős volt, az általános iskoláktól az egyetemi karokig. Ez a struktúra lényegében változatlan maradt Napóleon bukása után is a Bourbon-restauráció idején.
Az új egyetem Csak a Harmadik Köztársaság idején, Félix Faure alalatt, 1896-ban alapították újjá a Párizsi Egyetemet (ma Nouvelle Université de Paris), és Henri Paul Nénot bővítette ki Franciaország legnagyobb egyetemévé.
Az 1968 utáni felosztás Az 1968-as franciaországi diáklázadásokat követően az egyetemet 1971. január 1-jén 13 független egyetemre osztották fel. Terjeszkedésük túlmutat a város határain. Karok 1971 ma Bölcsészettudományok, Jogtudományok Párizsi Egyetem 1 Panthéon-Sorbonne Université Paris 1 Panthéon-Sorbonne Törvény Párizsi Egyetem 2 Panthéon-Assas Université Paris Panthéon-Assas Bölcsészettudományok Párizsi Egyetem 3 Sorbonne Nouvelle Sorbonne Új Egyetem Bölcsészettudományok Párizsi Egyetem 4 Párizs-Sorbonne (2018 óta) Sorbonne Egyetem Bölcsészettudományok, Orvostudomány, Gyógyszerészet Párizsi Egyetem 5 René Descartes (2019 óta) Université Paris Cité Természettudományok, orvostudomány Párizsi Egyetem 6 Pierre és Marie Curie Párizs 4-gyel: Sorbonne Université Természettudományok, humán tudományok, orvostudomány Párizsi Egyetem 7 Denis Diderot a Paris 5-tel: Université Paris Cité Centre Univeritaire de Vincennes Párizsi Egyetem, Vincennes Université Paris 8 Vincennes-Saint-Denis Jogi, Center Univeritaire Dauphine Párizsi Egyetem 9 Paris-Dauphine Université Paris-Dauphine – PSL Törvény Párizsi Egyetem 10 Nanterre Párizsi Nanterre-i Egyetem Természettudományok Párizsi Egyetem 11 Paris-Sud (2020 óta) Université Paris-Saclay Törvény Párizsi Egyetem Val de Marne 12 Université Paris-Est-Créteil-Val-de-Marne Természettudományok, jog, Centre universitaire Saint-Denis–Villetaneuse Párizsi Egyetem 13 Párizs-Észak Sorbonne Egyetem Párizs Észak
Fordítás
Kategória:Egyetemek