Leszek Kołakowski lengyel filozófus és eszmetörténész. Legismertebb munkássága a marxista gondolkodás kritikai elemzése, amelyre példaként említhető háromkötetes marxista filozófiatörténeti munkája, A Marxizmus fő irányzatai (Główne nurty marksizmu. Powstanie, rozwój, rozkład, 1976). Későbbi munkásságában egyre inkább a vallási kérdésekre összpontosított. 1986-os Jefferson-előadásábanA Jefferson-előadás a humán tudományokban egy tiszteletbeli előadássorozat, amelyet a National Endowment for the Humanities (NEH) alapított 1972-ben. azt állította, hogy „nem azért tanulunk történelmet, hogy tudjuk, hogyan viselkedjünk vagy hogyan legyünk sikeresek, hanem azért, hogy tudjuk, kik vagyunk”.Leszek Kołakowski, "The Idolatry of Politics," reprinted in Modernity on Endless Trial (University of Chicago Press, 1990, paperback edition 1997), , , , p. 158.
A marxizmussal és a kommunista államrendszerrel szembeni kritikája miatt Kołakowskit 1968-ban gyakorlatilag száműzték Lengyelországból. Pályafutása hátralévő részét az Oxfordi Egyetemen töltötte, az All Souls College tagjaként. Bár száműzetésben élt, jelentős inspirációt jelentett a Lengyelországban az 1980-as években virágzó Szolidaritás mozgalom számára,Roger Kimball, Leszek Kołakowski and the Anatomy of Totalitarianism. The New Criterion, June 2005 és egyesek szerint hozzájárult a Szovjetunió összeomlásához. Bronisław Geremek az „emberi remények felébresztőjének” nevezte.Jason Steinhauer (2015). "'The Awakener of Human Hopes': Leszek Kolakowski", John W. Kluge Center at Library of Congress, September 18, 2015; accessed 01 December 2017 Számos díj mellett 1983-ban MacArthur-ösztöndíjat és Erasmus-díjat, 2003-ban Kluge-díjat, 2007-ben pedig Jeruzsálem-díjat kapott.
Élete és pályája Fiatalkora és tanulmányai A második világháborúban, a német megszállás alatt (1939–1945) végzett középiskolai tanulmányait korlátozták, és alternatív módon, lengyelül „komplety”-nek nevezve, alkalmankénti magánórák formájában biztosították, melyeket személyes olvasással egészítettek ki. Érettségi vizsgáit külsős hallgatóként tette le a földalatti iskolarendszerben.A második világháború alatt Lengyelországban az oktatás gyakran illegálisan zajlott. A titkos oktatás felkészítette a tudósokat és a munkásokat Lengyelország háború utáni újjáépítésére, és ellensúlyozta a német és szovjet fenyegetést, amely a lengyel kultúra felszámolására irányult. A háború után a Łódźi Egyetemen tanult filozófiát, majd a Varsói Egyetemen, ahol 1953-ban doktorált, Adam Schaff témavezetésével, egy Spinozáról szóló marxista szemléletű értekezéssel. 1959 és 1968 között a Varsói Egyetem Filozófiatörténeti Tanszékének professzora és tanszékvezetője volt.
Fiatalkorában Kołakowski kommunista lett. Aláírta Władysław Tatarkiewicz feljelentő nyilatkozatát.Olyasmit tett, amit később visszataszítónak tartott. Hat másik személlyel együtt aláírta Tatarkiewicz professzor feljelentő nyilatkozatát, aki az aláírók szerint túllépte a „proletárfilozófia” kritikájának elfogadható határait. 1945-ben csatlakozott a Harcos Ifjúság Szövetségéhez. 1947 és 1966 között a Lengyel Egyesült Munkáspárt tagja volt. Intellektuális tehetségének köszönhetően 1950-ben Moszkvába utazhatott. Szakított a sztálinizmussal, revizionista marxista lett, aki Karl Marx humanista értelmezését hirdette. Egy évvel az 1956-os Lengyel Október után Kołakowski négyrészes kritikát publikált a szovjet marxista dogmákról, beleértve a történelmi determinizmust is, a Nowa Kultura című lengyel folyóiratban.Foreign News: VOICE OF DISSENT, TIME Magazine, 14 October 1957 A Lengyel Október tizedik évfordulóján a Varsói Egyetemen tartott nyilvános előadása a Lengyel Egyesült Munkáspártból való kizárásához vezetett. Az 1968-as lengyel politikai válság során elvesztette állását a Varsói Egyetemen, és megakadályozták abban, hogy bármilyen más akadémiai pozíciót kapjon.Clive James (2007) Cultural Amnesia, p. 353
Ama következtetésre jutott, hogy a sztálinizmus totalitárius kegyetlensége nem aberráció, hanem a marxizmus logikus következménye, melynek genealógiáját monumentális fő művében, a Główne nurty marksizmu (A marxizmus fő áramlatai) vizsgálta, amely 1976 és 1978 között jelent meg.Gareth Jones (17 July 2009) "Polish philosopher and author Kołakowski dead at 81". Reuters
Filozófiája Egyre jobban érdekelte a teológiai feltételezések szerepe a nyugati kultúrában, és különösen a modern gondolkodásban. Például A marxizmus fő irányzatai művét azzal kezdte, hogy elemezte az ókori és középkori platonizmus különböző formáinak évszázadokkal későbbi hozzájárulását a hegeliánus történelemszemlélethez. Ezután alapvetően hibásnak minősítette a dialektikus materializmus törvényeit, és némelyiket „konkrétan marxista tartalom nélküli közhelyekhez” hasonlította, míg másokat „tudományos eszközökkel nem bizonyítható filozófiai dogmákként” írt le, vagy puszta „ostobaságként” utasította el őket.
Megvédte az akarat szabadságának szerepét az emberi transzcendens keresésében. A végtelen bőségszaru törvénye a status quaestionisA status quaestionis latin kifejezés, ami nagyjából annyit tesz, mint „a vizsgálat állapota”, leggyakrabban a tudományos irodalomban használatos, hogy összefoglaló jelleggel utaljon az adott témában felhalmozott eredményekre. doktrínáját állította fel: azt, hogy bármely adott doktrínára támaszkodni lehet érvek alátámasztására., p.16 Sőt, bár az emberi törékenység azt jelenti, hogy a tévedhetetlenség állításait szkepticizmussal kell kezelni, az emberek magasabb ideálok, például az igazság és a jóság iránti törekvését nemesítőnek tartotta.
Száműzetésbe torkolló tevékenysége 1965-ben Kołakowski Maria Ossowskával és Tadeusz Kotarbińskivel együtt jelentést készített az üzenet fogalmának jelentéséről, melyet a védelem Jacek Kuroń és Karol Modzelewski perében használt fel, akiket a kommunista hatóságok „hamis információk terjesztésével” vádoltak meg a Párthoz intézett nyílt levelükben (List otwarty do Partii).
1968-ban Kołakowskit száműzetésbe kényszerítették. Vendégprofesszor lett a montreali McGill Egyetem Filozófia Tanszékén, majd 1969-ben a kaliforniai Berkeley Egyetemre költözött, ahol a diáktüntetésekkel kapcsolatos tapasztalatai arra késztették, hogy elhagyja az Új Baloldalt. 1970-ben, Theodor Adorno halála után Jürgen Habermas, Adorno asszisztense támogatta kinevezését a Frankfurti Egyetem Társadalomkutató Intézetének élére, de a javaslat ellenállásba ütközött a filozófiai tanszék részéről. Ugyanebben az évben vezető kutató lett az oxfordi All Souls College-ban. Ezt követően nagyrészt Oxfordban maradt, de 1974 egy részét a Yale Egyetemen töltötte, 1981 és 1994 között pedig részmunkaidős professzor volt a Társadalomelméleti Bizottságban és a Chicagói Egyetem Filozófiai Tanszékén.
Bár a lengyel kommunista hatóságok hivatalosan betiltották műveit Lengyelországban, azok a lengyel szamizdat részévé váltak, és befolyásolták a lengyel értelmiségi ellenzéket.Leszek Kolakowski: Scholar and Activist The Long Career of the Kluge Prize Winner, Library of Congress Information Bulletin, December 2003. 1971-es esszéje, a Tézisek a reményről és a reménytelenségről (teljes cím: In Stalin's Countries: Theses on Hope and Despair),Leszek Kołakowski (1971): Hope and Hopelessness. In: Survey, vol. 17, no. 3 (80)Kołakowski : In Stalin's Countries: Theses on Hope and Despair (1971). osaarchivum.org mely azt sugallta, hogy az önszerveződő társadalmi csoportok fokozatosan kiterjeszthetik a civil társadalmat egy totalitárius államban, inspirációt adott az 1970-es évek disszidens mozgalmaihoz. Ezek viszont a Szolidaritás megalakulásához, majd végül a kommunista uralom 1989-es összeomlásához vezettek Kelet-Európában. 1975-ben ő volt az 59-es levél aláírója, ami egy nyílt levél, melyet lengyel értelmiségiek írtak alá, tiltakozva a Lengyel Népköztársaság alkotmányának a Lengyel Kommunista Párt által 1975-ben bevezetett módosításai ellen. Az Encounter 1978. októberi számában publikálta politikai kiáltványát, a How to be a Conservative-Liberal Socialist: A Credo-t, amely Timothy Garton Ash szerint előrevetítette a Szolidaritás programjának ideológiai irányultságát. Az 1980-as években Kołakowski interjúk adásával, írással és adománygyűjtéssel támogatta a Szolidaritást.
Egész életében a marxizmusról alkotott olyan nézetet vallott, melyek különböztek az akkori politikai rendszerekben uralkodótól. Könyörtelenül vitatta a különbségeket, és védte saját marxizmus-értelmezését. Egy híres, „Mi maradt a szocializmusból” című cikkében ezt írta: Az oroszországi bolsevik forradalomnak semmi köze nem volt a marxista próféciákhoz. Hajtóereje nem az ipari munkásosztály és a tőke közötti konfliktus volt, hanem olyan jelszavak alatt hajtották végre, amelyeknek semmilyen szocialista, pláne marxista tartalmuk nem volt: békét és földet a parasztoknak. Mondanunk sem kell, hogy a jelszavakat később az ellentétükbe fordították. A huszadik században a munkásosztály forradalmához talán az 1980–81-es lengyelországi események álltak legközelebb: az ipari munkások forradalmi mozgalma (az értelmiség által nagyon erősen támogatva) a kizsákmányolók, azaz az állam ellen. És a munkásosztály forradalmának ez az egyetlen példája (ha egyáltalán ezt bele lehet számolni) egy szocialista állam ellen irányult, mindezt a kereszt jelében, a pápa áldásával hajtották végre.
Fogadtatás Lengyelországban Lengyelországban Kołakowskit filozófusként és eszmetörténészként, de az antikommunizmus ikonjaként és a kommunizmus ellenzőjeként is számon tartják. Adam Michnik Kołakowskit „a kortárs lengyel kultúra egyik legkiemelkedőbb alkotójának” nevezte.Adam Michnik (18 July 1985) "Letter from the Gdansk Prison," New York Review of Books.Norman Davies (5 October 1986) "True to Himself and His Homeland," New York Times.
Több mint 30 könyvet írt több mint öt évtizedes pályafutása során. A filozófia lelkes népszerűsítőjének tartják. Írásai, előadásai és tévés szereplései arra ösztönözték az embereket, hogy kérdéseket tegyenek fel, még a legbanálisabbakat is, valamint kiemelte a bolond archetípusos szerepét a filozófiában – valakit, aki nem fél „megkérdőjelezni még a legerősebb feltételezéseinket is, és egészséges távolságot tart mindentől”.
Halála 2009. július 17-én, 81 éves korában halt meg többszörös szervleállás nyomán az oxfordi John Radcliffe Kórházban, Angliában. Egy nekrológban Roger Scruton filozófus azt írta, hogy „korunk gondolkodója” volt; intellektuális ellenfeleivel folytatott vitáival kapcsolatban „még ha... semmi sem maradt volna a felforgató ortodoxiákból, senki sem érezte magát egójában vagy vereséget szenvedettnek az életterve tekintetében olyan érvek miatt, amelyek bármely más forrásból a legnagyobb felháborodást váltották volna ki”. Kołakowski földi maradványait a varsói Powązki katonai temetőben temették el.
Díjai, elismerései 1986-ban a National Endowment for the Humanities (Nemzeti Bölcsészettudományi Alap) Kołakowskit választotta a Jefferson-előadásra. Kołakowski „A politika bálványimádása” című előadásátJefferson Lecturers. neh.gov újraközölték a Modernity on Endless Trial (Modernitás a végtelen megpróbáltatásokon) című esszégyűjteményében.Leszek Kołakowski (1990) "The Idolatry of Politics," p. 158 in Modernity on Endless Trial. University of Chicago Press, .
2003-ban a Kongresszusi Könyvtár Kołakowskit nevezte ki az 1 millió dolláros John W. Kluge-díj első nyertesének a humán tudományokban elért életművéért.Leszek Kołakowski, "What the Past is For" (speech given on 5 November 2003, on the occasion of the awarding of the Kluge Prize to Kołakowski). A díj első kitüntetettjének bejelentésekor James H. Billington, a Kongresszus könyvtárosa nemcsak tudományos munkáját hangsúlyozta, hanem azt is, hogy „kimutatták jelentőségét kora fontos politikai eseményeiben”, hozzátéve, hogy „hangja alapvető fontosságú volt Lengyelország sorsa szempontjából, és egész Európában befolyással bírt”.
Elismerései: Jurzykowski-díj (1969) A német könyvszakma békedíja (1977)