Nehrer Mátyás (Dobsina, 1825. február 12. – Rozsnyó, 1895. február 12.) 19. századi magyar iparos, kereskedő és földbirtokos. Neve elsősorban a rozsnyói szög- és vasipar fejlődésével, valamint a felső-magyarországi vasiparhoz és bányászathoz kapcsolódó vállalkozásaival hozható összefüggésbe. Az általa alapított rozsnyói szög- és vasgyár termékei bronzérmet nyertek az 1867-es párizsi világkiállításon.

Élete Nehrer Mátyás 1825. február 12-én született Dobsinán. Apja városi hivatalnok volt, később a Czemberg bánya-részvénytársulat igazgatója.

Ifjúkorában Debrecenbe került, ahol a város első vaskereskedésében, a Sesztina-féle üzletben dolgozott. Itt sajátította el a vas- és fémkereskedelem szakmai alapjait, amely későbbi ipari vállalkozásainak megalapozását jelentette.

A szabadságharc leverése után Pesten és Bécsben szerzett további szakmai tapasztalatot, majd 1853 körül Rozsnyón telepedett le, ahol mintegy 42 éven át élt és tevékenykedett. A Nehrer család rozsnyói jelenlétét és Mátyás korai tevékenységét részletesen feldolgozta Mikulik Pál helytörténeti kutató. Telekkönyvi bejegyzések, katonai felmérések térképei és 19. századi ipari kimutatások alapján megállapítható, hogy a család már az 1850-es évektől aktív szereplője volt a város ipari életének. Mikulik kutatásai szerint a Nehrer-ház és a későbbi szöggyár telephelye a város déli részén, a Sajó felé vezető út közelében helyezkedett el, és a korabeli térképek egyértelműen jelzik a műhelyek és gazdasági épületek elrendezését.

1861-ben házasságot kötött Fekete Karolinával, akitől két fia született. Felesége 1865-ben elhunyt, a gyermekek nevelése ezt követően egyedül rá hárult.

Nehrer Mátyás 1895. február 12-én, születésének napján hunyt el Rozsnyón, 70 éves korában.

Szabadságharcos tevékenysége Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején nemzetőrként szolgált; később a honvédség kötelékében vett részt az alvidéki hadjáratokban. Sírja a felvidéki 48-as emlékhelyek nyilvántartásában nemzetőr sírként szerepel.SZMMI – Emlékhelyek a Felvidéken

Ipari és gazdasági tevékenysége

A rozsnyói szög- és vasgyár Rozsnyón szög- és vasgyárat alapított, amely hosszú éveken át mintegy száz munkást foglalkoztatott, és a térség egyik legjelentősebb ipari üzemévé vált. A kecsői hámorban készült ásók és kapák a múlt század közepén messze- földön híresek voltak. Szeggyár 1865-ben kettő volt a megyében; az egyik Rozsnyón, Nehrer Mátyás tulajdona, mely évenként mintegy 70 millió szeget gyártott, a másik – kevésbé jelentékeny – a lubenyiki határban.

Nehrer Mátyás ipari tevékenységét részletesen feldolgozta Mikulik Pál, aki telekkönyvi bejegyzések, ipari összeírások és korabeli kimutatások alapján rekonstruálta a rozsnyói szöggyár működését. Kutatásai szerint az üzemben a 19. század második felében már jelentős létszámú munkaerőt foglalkoztattak: egyes években 100–140 fő dolgozott a gyárban, ami a kor viszonyai között közép‑nagy ipari üzemnek számított Gömör vármegyében. A munkások mellett rendszeresen 2–3 tanonc is részt vett a termelésben.

A gyár kezdetben kézi kovácsolási technológiát alkalmazott, majd a század második felében fokozatosan áttért a gépi előállításra, ami jelentősen növelte a termelés mennyiségét és egyenletességét. A fennmaradt ipari adatok alapján többféle szögtípust gyártottak, köztük építőipari, asztalosipari és mezőgazdasági felhasználásra szánt termékeket. A termelés volumenét és a foglalkoztatottak számát tekintve a rozsnyói üzem a megye egyik meghatározó vasipari vállalkozása volt, amely évtizedeken át biztosította a helyi és regionális igényeket.

Mikulik vizsgálatai arra is rámutatnak, hogy a gyár működése stabil gazdasági hátteret teremtett a család számára, és jelentős szerepet játszott Rozsnyó ipari fejlődésében. A termelés több melléképületben és műhelyben zajlott, amelyek a különböző munkafázisokat szolgálták ki, a nyersanyag‑előkészítéstől a késztermékek raktározásáig.

Nemzetközi elismerés Az 1867-es párizsi világkiállításon bemutatott gyártmányaiért bronzérmet és hivatalos oklevelet kapott. Adomány a Rozsnyóvárosi Múzeum számára Nehrer László úrtól: 1 db. sonkoly viaszprés, 1 db. bronz érem, amelyet Nehrer Mátyás kapott a párizsi világkiállításon a Nehrer-féle rozsnyói szög- és vasgyár gyártmányaiért; Nehrer Mátyásnak az 1867. párizsi világkiállítás bronzéremről szóló okmánya, plusz 1 csomagocska zsindely- es padlószeg.

Vasolvasztók és bányászat Meczenzéten vasolvasztót létesített. A lucskai vasolvasztót 15 éven át vezette.Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények, 1866. Számos bányászati kutatási engedélyt szerzett, és több vasércbányát üzemeltetett.Bányászattörténeti Közlemények, 1936.

Mezőgazdasági és közéleti tevékenysége Putnoki szőlőjét mintaszerűen művelte, hosszú éveken át küzdött a filoxéra ellen. Rozsnyón több ezer gyümölcsfacsemetét ültetett, és rendszeresen kiállításokat szervezett a gyümölcstermesztés népszerűsítésére. Jelentős szerepe volt abban, hogy bő termésű években hazai és külföldi almabor-felvásárlók jelentek meg a vidéken.

Aktívan részt vett Rozsnyó közügyeiben, valamint jótékony célokra is jelentős összegeket fordított.

Oktatás- és kultúra támogatás A Nemzet 1895. novemberi beszámolója szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter hivatalosan köszönetet mondott Nehrer Mátyásnak, amiért 1075 forint tőkével alapítványt tett a falucskai görögkatolikus iskola javára. A miniszter ezt a nevelés előmozdítását célzó hazafias és áldozatkész tettként méltatta.

A Nehrer Mátyás-féle ösztöndíjalap Nehrer Mátyás halála után fiai, Nehrer László és Nehrer Gyula 1895. március 2-án adták át a Rozsnyói Evangélikus Főgimnáziumnak azt a 400 korona tőkéjű ösztöndíjalapot, amelyet apjuk végrendeletében rendelt el. Mivel Nehrer Mátyás 1895. február 12-én elhunyt, az alapítványt személyesen már nem érhette meg, de fiai a végrendeletben foglaltak szerint jártak el. 1.„Nehrer Mátyás-féle ösztöndíjalap“ czímen örök időkre a rozsnyói evang. középiskola elidegeníthetetlen tulajdonát képezze. 2. Az ösztöndíj-alap kamatai évenként a márcz. 15-re készített s a tanári kar által legjobbnak talált dolgozat jutalmául egy főgymnasiumi tanulónak az akkor tartatni szokott ünnepélyen osztassanak ki. Ha ünnepély nem tartatnék, a legjobb magyar dolgozatot készítő tanulónak adassék az ösztöndíj. Rozsnyó, 1895. évi márcz. 2-án. Nehrer László, Nehrer Gyula.“ Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1900 | Arcanum Újságok

Kapcsolata Petőfi Sándorral A helyi hagyomány szerint debreceni évei alatt kapcsolatba került Petőfi Sándor körével, és Pákh Albert baráti társaságában személyesen is megismerhette a költőt. A Petőfitől kapott kéziratok fennmaradására azonban nem ismert hiteles bizonyíték, ezért az állítás további kutatást igényel.Magyarság, 1929. február (10. évfolyam, 27-49. szám) | Arcanum Újságok Sesztina János halála után (1839) özvegye (második felesége), Budeusz Anna vette át a Sesztina vasüzlet vezetését, amihez azonban nemigen értett. Alatta a cég hosszú hanyatlásnak indult. Hogy kik voltak alkalmazottai, munkatársai, kiknek segítségével vezette üzletét, nem tudjuk. Egyetlenegy alkalmazottjáról van csak tudomásunk 1843/44-ben, Nehrer Mátyásról, aki Pákh Alberttel együtt Petőfinek volt barátja. Sok időt töltöttek itt együtt. Nehrer Mátyás nagyon derék, ügyes és kiváló ember lehetett, mert később mint rozsnyói vaskereskedő, ő lett a város leggazdagabb embere. A hagyomány szerint ő fedezte fel a borsodi antimonittelepeket.

Emlékezete Sírja a rozsnyói városi temetőben található, és 48-as nemzetőr sírként tartják számon. A Rozsnyói Városi Múzeum őrzi az 1867-es párizsi világkiállításon nyert bronzérmét és az ahhoz tartozó oklevelet, valamint több, a szeggyárhoz kapcsolódó ipartörténeti emléktárgyat.

Családtörténeti háttér

A Nehrer család eredetéről több történeti forrás is megemlékezik. A 18–19. századi helytörténeti szakirodalom, köztük Wagner Károly településtörténeti munkái szerint a család feltehetően a Szepességben található egykori Nehrer (ma Strážky) településnévből eredeztethető. A tatárjárást követően IV. Béla király német (szász) telepeseket hívott az elnéptelenedett északi területekre, akik kollektív kiváltságokat kaptak, és jelentős szerepet játszottak a Szepesség gazdasági és kulturális fejlődésében. A Nehrer név ebben a történeti környezetben alakult ki, és a család több évszázados szepesi jelenlétére utal.

A család eredetét modern kutatások is megerősítik. Mikulik Pál helytörténeti vizsgálatai telekkönyvi és térképi források alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Nehrer család a Szepesbéla melletti településről érkezett Rozsnyóra a 19. század közepén.

Jegyzetek

Források Rozsnyói Híradó, 1895. február 17. Sajó-Vidék, 1912. június 27. Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények, 2. kötet, 1866. Nemzet, 1895. november. Borovszky Samu: Gömör-Kishont vármegye. Budapest, 1903. Bányászattörténeti Közlemények, 1936. Mikulik Pál: Mátyás Nehrer – život a dielo. Rozsnyói Társalgási Egylet, 2024/25. Mikulik Pál: A Nehrer-féle szöggyár története. Előadás, Rozsnyói Bányászati Múzeum, 2024.

Kategória:1825-ben született személyek Kategória:1895-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar kereskedők Kategória:Születésnapjukon elhunytak Kategória:Rozsnyóiak Kategória:Dobsinaiak Kategória:Magyar földbirtokosok Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái