A Magnezitipari Művek, korábban Mannsfeld Pál Samott- és Magnezittéglagyár Rt. egy ipari üzem volt Budapest X. kerületében.
Története A Magnezitipari Művek 1963-ban jött létre három, tűzálló anyagokat gyártó ipari vállalat egyesítésével. A vállalat története azonban jóval korábbra nyúlik vissza: legrégebbi elődjét 1838-ban alapította Miesbach Alajos bécsi iparos, aki téglavető üzemet hozott létre. Az üzem 1855-ben a Dräsche család tulajdonába került, akik azt fokozatosan jelentős ipari vállalkozássá fejlesztették. A 19. század végére az üzem a hazai kerámia- és tűzállóanyag-ipar meghatározó szereplőjévé vált. Neve és jogi formája több alkalommal változott: működött többek között Magyar Kerámiai Gyár Rt. néven, majd 1894-től Mannsfeld Pál Samott- és Magnezittéglagyár Rt.-ként. A második világháború végéig ez volt Magyarország egyetlen önálló, kifejezetten tűzálló anyagok előállítására szakosodott gyára.Budapest lexikon, i. h.
Az államosítást követően, 1950-től az üzem Magnezitipari Nemzeti Vállalatként működött tovább, később Magnezitipari Tűzállóagyaggyár néven folytatta tevékenységét. A szocialista iparpolitika keretében a vállalat fokozatosan bővült, és több, korábban önálló üzem beolvadásával alakult ki a későbbi Magnezitipari Művek szervezeti struktúrája. A vállalat gyáregységei közé tartozott a magnezitüzem (korábban Magnezitipari Tűzállóanyaggyár), a samottüzem (az egykori Budapesti Tűzállóanyaggyár), valamint a kerámiaüzem (a volt Kerámia Tűzállóanyaggyár). A termelést és az új anyagok fejlesztését saját kutatólaboratórium támogatta, amely fontos szerepet játszott a minőség javításában és az ipari igényekhez való alkalmazkodásban. A Magnezitipari Művek fő termékei a különböző típusú tűzálló anyagok voltak, amelyeket elsősorban a kohászatban, valamint a műszeriparban, az üvegiparban és a vegyiparban használtak fel. A vállalat jelentős szerepet töltött be a hazai nehézipar ellátásában, ugyanakkor termékei külföldön is keresettek voltak. Exporttevékenységét a vállalat saját külkereskedelmi irodáján keresztül bonyolította, kizárólagos jogosultsággal. Nemzetközi jelenlétét több nyugat-európai országban működő ügynökségek segítették, különösen Svédországban, Franciaországban, Olaszországban és Németországban.
A gyár a rendszerváltás után megszűnt, épületeit elbontották. Területét a szomszédos Richter Gedeon-féle gyógyszergyár kapta meg.
A területnek nem kevesebb, mint 6 iparvágánya volt, amelyek a Budapest–Záhony-vasútvonalba csatlakoztak Kőbánya-Kispest vasútállomás előtt. Mindegyik iparvágány Kőbánya alsó megállóhely felől volt közvetlenül megközelíthető.
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Budapesti gyárak listája Gyömrői út
Kategória:Budapest X. kerülete Kategória:Magyarországi technikatörténet