Rác András (néha tévesen Rácz András; eredeti neve Róth András); (Kolozsvár, 1926. április 12. – Budapest, 2013 június 22.) magyar festő- és mozaikművész, aki alkalmanként grafikai munkákat is készített.
Élete Kolozsváron született 1926. április 12-én, zsidó származású családban, amely nem volt kifejezetten vallásos. Édesapja Róth Marcell (1891–1945) orvos volt és egyetemi magántanár; karánsebesi kereskedő családból származott. Édesanyja Loránt Erzsébet felvidéki, evangélikus hitre tért zsidó családból származott; fiatalon a Müncheni Képzőművészeti Akadémián festészetet és szobrászatot is tanult.
Születése után apja Aradon kapott állást; a család ide költözött, és itt született meg András öccse, György. A család németes polgári neveltetéséhez hozzátartozott, hogy a gyermekek mellé német nevelőnőt (Fräulein) fogadtak: visszaemlékezése szerint tőle tanult korán németül (gót betűkkel írni is), valamint több készséget, például éneket, kerékpározást, korcsolyázást és úszást is.
1933-ban visszatértek Kolozsvárra, ahol apja a kolozsvári zsidó kórházban kezdett dolgozni, András és öccse pedig román iskolába kezdtek járni. Otthon magyarul és németül is beszéltek, András már gyermekkorában megtanult románul és franciául, később magánórákon angolul is.
1940-ben, a második bécsi döntés után tanulmányait magyar nyelvű református intézményben folytatta, majd a városban erősödő antiszemita légkör miatt a kolozsvári izraelita koedukációs gimnáziumba, köznyelven a „Zsidlicbe” került.
1942-ben a család Budapestre költözött. Rác visszaemlékezése szerint apja kolozsvári munkahelye, a kolozsvári zsidó kórház a második bécsi döntés után, a betegkörzet beszűkülésével és az anyagi nehézségek miatt leépítésekbe kezdett; apja ezért előbb Budapestre ment, majd a család is követte. Budapesten a Maros utcai kórházban kapott állást, és a Hollán Ernő utcában laktak.
Rác Budapesten a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium tanulója lett; 1944-ben – a német megszállást követően, sárga csillag viselésére kötelezve – érettségizett. A gimnáziumi évek alatt szabadidejében több fővárosi szabadiskolát is látogatott, így például Örkényi Strasser István magániskoláját (ahol Bernáth Aurél is tanított) és Mándy Stefánia művészettörténeti előadásait. Az érettségi után munkaszolgálatra hívták be: vasútépítő századba került a Beszterce-Naszód vármegye területére, majd 1944 végére visszakerült Budapestre.
Amikor 1944 őszén munkaszolgálatos századát Németországba akarták vezényelni, apja segítségével megszökött, és Budapesten a Sztehlo Gábor által szervezett, svájci védelem alatt álló Bogár utcai gyermekotthonban talált menedéket. Az otthonok zsidó gyermekeket és fiatalokat bújtattak a deportálások és a nyilas terror elől. Öccsével együtt a Bogár utcai otthonban élte át Budapest ostromát (1944–1945 tele); a harcok és razziák miatt több kényszerű áthelyezésre is sor került.
Szüleit 1945 január 12-én vesztette el: a Maros utcai kórházban történt nyilas tömeggyilkosság során – az intézményben tartózkodó betegek, orvosok és ápolók többségével együtt – meggyilkolták őket.
A háború után, rövid műegyetemi kitérőt követően 1946-ban felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskolára; felvételét Bernáth Aurél is támogatta. Művészi szemléletére főképpen Vajda Lajos munkássága hatott. 1950-ben felvette a Rác nevet: visszaemlékezése szerint magyar művésznévként tudatosan választotta, és a háborús évek tapasztalatai miatt a „Róth” név németes hangzásától is távolodni akart.
A főiskola elvégzése után több állami megrendeléshez kapcsolódó mozaik-kivitelezési munkán dolgozott; ebben pályatársa Hegyi György volt. Más művészek tervei alapján készült mozaikok megvalósításában is részt vett, miközben saját – részben szocialista realista tárgyú – köztéri munkái is készültek. 1955–1956 között Erdélyben tartózkodott, ahol festett és testvérét is meglátogatta; itt ismerte meg későbbi feleségét, Keresztesy Erzsébetet (Zsókát). 1956 nyarán Budapestre visszatérve tanúja volt az 1956-os forradalom eseményeinek.
Az 1956-os forradalom napjaiban kapcsolatba került Vittorio Mangili milánói újságíróval (az olasz rádió munkatársával), akit több napon át segített Budapesten forgatni, miközben az újságíró anyagait Bécsbe továbbította. Mangili 1996-ban a Magyar Hírlapban „Lájos jelentkezz!” címmel közölt felhívásban kereste egykori segítőjét, ami nyomán újra kapcsolatba kerültek.
1957-ben házasságot kötött Keresztesy Erzsébettel (Zsóka). Később két fiút fogadtak örökbe.
Az 1950-es évek végén rendszeres vendége volt a Sárközi Márta körül szerveződő baráti körnek, amely az ő zugligeti lakásában találkozott; a kör elhallgattatott írók és értelmiségiek találkozóhelye volt.
Az 1970-es évek végén a négytagúra bővült család Z. Gács György festőművész egykori Retek utcai lakásába költözött; Rác András a nagyobbik szobában műtermet alakított ki. Lakásuk berendezését régi, polgári bútorok jellemezték, könyvtárukban pedig viszonylag sok magyar és idegen nyelvű kötet sorakozott; a művész mindkettőt családi tradíciók ápolásával indokolta.
1985-től a Szentendrei művésztelep tagja volt, 1992-től pedig a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagjaként működött.
A Farkasréti temetőben nyugszik.
Művészete Rác András pályájának indulásában meghatározó szerepet kapott a mozaikművészet: 1951-ben diplomamunkájával, a Fát ültető úttörők című nagyméretű mozaikkal aratta első jelentős sikerét, amelyet Budapesten és Berlinben is bemutattak, majd később a Szovjetunióba került. Az 1950-es évek első felében több állami megrendeléshez kapcsolódó mozaikkivitelezésben vett részt, pályatársával, Hegyi György festő- és mozaikművésszel együtt; ekkor alakult ki az a technikai és műhelytapasztalat, amely későbbi murális munkáinak alapját adta. E murális megbízások jelentős része köztéri, illetve középületekhez kapcsolódó.
Művészetét kezdetben a rajz, az olajfestés és a klasszikus mozaik jellemezte, pályája során azonban egyre inkább a mozaik műfajának kísérletező továbbgondolása vált meghatározóvá. Az 1960-as évektől kezdve technikai újításokra törekedett: kidolgozta a mozaikrelief és a hidegzománc-festés módszerét, valamint epoxigyanta alkalmazásával reliefszerű, táblaképméretű mozaikokat hozott létre. Alkotásaiban az anyagok – kő, üveg, kötőanyag – természetes struktúrája és viselkedése szorosan összefonódik a képi tartalommal, ezért művei műfaji szempontból nehezen sorolhatók be a hagyományos festészet, szobrászat vagy iparművészet kategóriáiba. Grafikai munkássága is jelentős: önálló egységet alkot, és több eljárással dolgozott (például grafit/tus alapú munkák, illetve a felületképzésben kísérletező technikák), szerigráfiákat és monotípiákat is készített.
Rác András művészete a magyar konstruktivizmus és az avantgárd hagyományaira épült; festészetében a főiskolai évek után egyre inkább az absztrakció felé mozdult. Galéria
Kiállításai 1967 – Műcsarnok, Budapest 1968 – Műegyetemi Kollégium, Budapest 1969 – Lambert Galerie (kat.), Párizs 1970 – Le Rempart Galerie, Brüsszel 1973 – Perrins Gallery, London 1975 – Szinyei Merse Terem (kat.), Szekszárd 1977 – Képcsarnok (kat.), Győr 1979 – Képcsarnok, Szekszárd; Jurisics-vár, Kőszeg 1980 – Kulturális Kapcsolatok Intézete, Dorottya utca (kat.), Budapest 1981 – Preuss Galerie, Hamburg; Salon für Abstrakte Kunst, Hamburg; Frankfurter Künstlerklub (Nebbinesches Gartenhaus), Frankfurt am Main; Pleiwisart Galerie, Hamburg; Képcsarnok, Pécs 1983 – Hotel Hilton, Karlsruhe; Művelődési Központ, Celldömölk 1989 – Művésztelepi Galéria, Szentendre 1992 – Vizualart Galéria, Budapest 1993 – Angelika presszó, Budapest 1993 – Schloss Farrach, Farrach kastély 1995 – Németvölgyi úti iskola, Budapest 1998 – Téma és variációk, Budapest Kongresszusi Központ (kat.) 2006 – Körmendi Galéria, Sopron 2006 – Magyar Újságírók Országos Szövetsége Székház, Budapest 2006 – Téma és variációk (válogatás az életműből), Körmendi Galéria – Hajóczy-Bakonyi Ház 2006 – Pünkösdi Anziksz 2006 (festő- és mozaikművész kiállítása), Magyar Újságírók Országos Szövetsége Székház 2006 – Rác András mozaikjai és Erdei Sándor üvegszobrai, Körmendi Galéria – Múzsa Galéria 2007 – A szentendrei régi művésztelep (könyvbemutató), Körmendi Galéria – Hajóczy-Bakonyi Ház 2008 – Művek a ’60-as évekből – Rác András kiállítása, Körmendi Galéria – Múzsa Galéria 2009 – Rác András kolozsvári kiállítása, Kolozsvári Művészeti Múzeum, Kolozsvár 2010 – Könyvbemutató és kiállítás, Holokauszt Emlékközpont, Budapest 2010 – Életműkiállítás, Körmendi Galéria – Hajóczy-Bakonyi Ház 2011 – A Körmendi–Csák Gyűjtemény temesvári kiállítása, Temesvári Szépművészeti Múzeum, Temesvár 2012 – Rác András kiállítása, Mácsai István Galéria – Angyalföldi József Attila Művelődési Központ, Budapest 2015 – Karácsonyi vásár, Körmendi Galéria – Belváros
Köztéri művei Fát ültető úttörők (mozaik, 1951; a VIT-kiállításról a Szovjetunióba került) Sztálinvárosi üzletház (mozaik, 1952, Dunaújváros) Fát ültető úttörők (mozaik, 1954, Budapest; Pesterzsébeti iskola – leverték) Mozaik (1955, Budapest; Nagy Lajos úti lakóház) Mozaik (1957, Hajdúnánás; Hegyi György közreműködésével) Mozaik (1962–1963, Pécs-Uránváros; munkásszállás) Mozaik (1963; Bukarest úti autóbusz-pályaudvar) Képeskönyv (mozaik, 1964, Budapest; Heim Pál Gyermekkórház) Budapest látkép (mozaik, 1965–1966, Budapest; Margit híd presszó – megszűnt) Úttörő felvonulás májusfával (mozaik, 1965–1966, Miskolc; Kilián-telepi iskola) Színes üvegablak (1968, Budapest; Royal szálloda bárhelyisége – megszűnt) Madarak (vegyes technika, 1968, Balatonalmádi; autóbusz-pályaudvar) Öntöde (reliefmozaik, 1971, Ózd; Járási Tanácsház) Reliefmozaik (1977, Budapest; Kálvin téri Aranypók üzlet) Madár (reliefmozaik, 1979, Budaörs; repülőtéri MÉM iroda) Világ proletárjai, egyesüljetek! (reliefmozaik, 1982, Budapest; Csepel Művek – kultúrterem) Sportolók (reliefmozaik, 1987, Békéscsaba; sportcsarnok)
Jegyzetek
Kategória:Magyar festők Kategória:Magyar mozaikművészek Kategória:Magyar grafikusok Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:1926-ban született személyek Kategória:2013-ban elhunyt személyek Kategória:Kolozsváriak Kategória:Munkaszolgálatosok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek