bélyeg|Pierre Amédée Jaubert (balra) I. Napóleon francia császár kedvenc orientalistája és dragománja. Elkísérte Mirza Mohammed Reza Qazvini perzsa követet Finckenstein várába, ahol 1807. április 27-én találkozott Bonaparte Napóleonnal a Finckensteini békeszerződés ratifikálásán bélyeg|Baalbeki tábor, előtérben a „Hölgy és Dragomán” című panel Elliot Warburton „A félhold és a kereszt” című művéből bélyeg|A máltai Vincenzo Belluti 1850 körül kalauzként szolgált a brit kalandoroknak Egyiptomban és Palesztinában bélyeg|Joseph Shaar dragomán a baalbeki templomban (1891) A dragomán ( tarǧumān, turdschuman) fordító, tolmács vagy többnyelvű idegenvezető a Közel-Keleten, különösen az arab, török és perzsa nyelvek esetében.
Jelentése A szó a sémi *trgm* szótőből származik, amely már szerepel az akkádban (*targumannu* alakban) és az arámban (* targemana* alakban). Mindezek a szavak fordítót jelentenek; a héber *targum* fordítást jelent. Már az i. e. 6. században egy különleges szakmai csoport alakult Egyiptomban, amely elsősorban az országban élő görögökből állt, és akiknek feladatuk a görög utazók gondozása volt.
A középkorban ezek a tolmácsok elsősorban keresztény zarándokokat szolgáltak ki. Ők hozták el a szót Európába, ahol megjelenik a középangolban (dragman formában), az ófranciában (drugeman formában), a középkori latinban (dragumannus formában) és a középkori görögben (dragoumanosz formában).
A mameluk uralom alatt, 1270 és 1510 között, a dragománokat az adott szultánnak kellett akkreditálnia, és neki voltak felelősek a keresztény külföldiek elszállásolásáért és viselkedéséért.
A 15. századi francia útleírásokban „truceman”-ként, német útleírásokban „Trutzelmann”-ként vagy „drogkereskedő”-ként jelenik meg. A század vége felé kairói rezidenciájáról átvette az összes zarándok (keresztény „turista”) gondozását és elszállásolását Egyiptomban.
Ez a szó eredetileg Egyiptomból került Európába. Az egyiptomi arabban az arab ǧ (jim, Ǧīm; angolosítva j ) betűt g-nek ejtik, és nem j-nek, mint más arab országokban.
A 16. században a kifejezést kiterjesztették az egész Oszmán Birodalomra. Továbbra is elsősorban görögök végezték ezt a munkát, tolmácsolva egyrészt európai nyelvek, másrészt az arab, a török és a perzsa nyelvek között.
Az Oszmán Birodalom diplomáciai elismerését követően átengedték a korábban végzett diplomáciai és konzuli munkát az Isztambulban rezidáló nagyköveteknek, valamint az Alexandriában és Kairóban székelő konzuloknak.
A 19. században ezt a szót kifejezetten a tolmácsra használták, aki a nemzeti hatóságok meg a keleti nagykövetségek és konzulátusok közötti kommunikációban vett részt.
A Szent Sír-templom dragománja A jeruzsálemi Szent Sír-templom dragománja felelős a helyszíni status quo fenntartásáért. Közvetít a különböző vallási felekezetek között, és biztosítja, hogy a Szent Sír-templom közös használatát tiszteletben tartsák. A dragomán az izraeli rendőrség fő kapcsolattartója is a Szent Sír-templommal kapcsolatban. 1949 és 1998 között Yacuob volt a dragomán; azóta Jiries Majlaton tölti be ezt a pozíciót.
Fordítás
Irodalom Frank Castiglione: „Levantei” dragománok a tizenkilencedik századi Isztambulban: A pisaiak, a britek és az alávetettség kérdései. In: Osmanlı Araştırmaları – The Journal of Ottoman Studies, 44. kötet (2014), 169–195. o. (online). Istambul et les langues orientales, szerkesztette: Frédéric Hitzel, Editions l'Harmattan, 1997. Marie de Testa és Antoine Gautier: Drogmans and diplomates européens auprès de la Porte ottomane, edditions ISIS, Isztambul, 2003. Ella-Natalie Rothman: Velence és Isztambul között: Transzbirodalmi szubjektumok és kulturális közvetítés a kora újkori Mediterráneumban, Diss., Michigani Egyetem, 2006 (210–275. o., Toborzás, képzés, foglalkoztatás a velencei szolgáltatásokban)
Kategória:Egyiptom kulturális élete Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal