A vadon élő állatok szenvedése olyan szenvedés, amelyet az emberi gondoskodáson vagy ellenőrzésen kívül élő állatok élnek át, természetes folyamatok következtében. A károkozás forrásai közé tartoznak a betegségek, sérülések, parazitizmus, éhezés és alultápláltság, kiszáradás, az időjárás viszontagságainak és természeti katasztrófáknak való kitettség, más állatok általi megölés, valamint a pszichológiai stressz. A jelenség kiterjedtségét vizsgáló elemzések hangsúlyozzák az érintettek rendkívül nagy számát és azokat a mechanizmusokat, amelyek ezt előidézik, beleértve a természetes szelekciót, a nagy szaporodási rátájú reprodukciós stratégiákat (r-szelekció), a magas fiatalkori halandóságot és a populációdinamikát.
Bekapcsolódó gondolkodók Vallási, filozófiai és irodalmi források különféleképpen magyarázták, igazolták, elfogadták vagy bírálták a természetben tapasztalható károkat: egyesek együttérzést vagy beavatkozást sürgetnek, míg mások a be nem avatkozást vagy a természetes folyamatok értékét védelmezik. A téma megjelenik a kereszténységben és az iszlámban, valamint keleti hagyományokban, például a buddhizmusban és a hinduizmusban; vallási kontextusban kapcsolatba hozzák a rossz problémájával és a teodiceával. A 18. századi gondolkodók közé tartozik Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja, valamint Johann Gottfried Herder; a 19. századi vitákban szerepel Lewis Gompertz, a pesszimista filozófusok, John Stuart Mill és Henry Stephens Salt; a 20. században pedig J. Howard Moore, William Temple Hornaday és Alexander Skutch járultak hozzá a diskurzushoz. A 20. század végén és a 21. század elején a téma hangsúlyosan megjelent az állatetika és a környezetetika tudományos irodalmában, többek között Peter Singer, Jeff McMahan, Yew-Kwang Ng, Clare Palmer, Sue Donaldson és Will Kymlicka, Steve F. Sapontzis, Stephen R. L. Clark, J. Baird Callicott, Holmes Rolston III, David Pearce, Alasdair Cochrane, Kyle Johannsen, Catia Faria, Brian Tomasik és Oscar Horta munkáiban, továbbá egyetemi és agytrösztprogramokban, valamint érdekvédelmi szervezetek és kutatóintézetek tevékenységében.
Pró és kontra a filozófiai vitában A filozófiai vita azt vizsgálja, hogy a ragadozás erkölcsi problémának tekinthető-e, és hogy az embereknek be kell-e avatkozniuk a károk csökkentése érdekében. A beavatkozás mellett szóló érvek az állati jogok és az állatjólét álláspontjaira támaszkodnak, arra az állításra, hogy a be nem avatkozás a fajizmus egyik formája lehet, arra a megfigyelésre, hogy az emberek már most is beavatkoznak a természetbe saját érdekeik előmozdítása érdekében, valamint olyan nézetekre, amelyek az embereket felelőssé teszik a természetes károk súlyosbításáért; továbbá feminista elemzésekre, amelyek azt vizsgálják, miként alakítják a nemi normák a segítségnyújtásról, az autonómiáról és a be nem avatkozásról alkotott nézeteket. A beavatkozás ellen szóló érvek megkérdőjelezik a gyakorlati megvalósíthatóságot, a ökológiai folyamatok, a vadság és az érintetlenség értékére hivatkoznak, elutasítják a természet idilli felfogását, vagy óvatosságra intenek a gőg és a laissez-faire megközelítések miatt; védik a vadon élő állatok szuverenitását, illetve a javaslatokat a gyarmatosításhoz hasonlítják; az elemzések kognitív és társadalmi torzításokra is rámutatnak.
A jelentett vagy javasolt intézkedések közé tartozik a segítségnyújtás, a mentés, a selejtezés, valamint a populációszintű oltási és fogamzásgátlási programok, továbbá technológiai megközelítések, például a ragadozás korlátozása, a visszavadításról és az „elvadítás megszüntetéséről” (rewilding és dewilding) hozott döntések, valamint az élőhelykezelés, beleértve az élőhelyek elpusztítására vonatkozó javaslatok is.
A kibontakozó jóléti biológia (welfare biology) azt vizsgálja, miként mérhető és javítható a vad populációk jóléte. Az éghajlatváltozás és más kockázatok bonyolítják az értékelést, ideértve a nem szándékolt károkkal kapcsolatos aggodalmakat és azokat a javaslatokat, amelyek a vadon élő állatok szenvedésének Földön túli kiterjesztéséhez vezethetnek.
Megjelenés a kultúrában A téma megjelenik a kulturális médiában is: kritikusok szerint a természetfilmek az attraktív, felnőtt ragadozó–zsákmány jeleneteket hangsúlyozzák, miközben háttérbe szorítják a korai életszakaszok magas halandóságát, a kevésbé „karizmatikus” taxonokat és a parazitizmust; ez a keretezés csökkentheti az etikai érzékenységet és normalizálhatja a be nem avatkozást. A téma továbbá jelen van a szépirodalomban, az ismeretterjesztő irodalomban és a költészetben az ókortól napjainkig.
Fordítás
Kategória:Bioetika Kategória:Állatok