A Dunkeld-ház (skót gaelül: Dùn Chailleann, szó szerint „a caledonaiak erődje”, illetve „a caledonoké”) történetírói és genealógiai konstrukció, amely a skót királyok világos öröklési rendjét hivatott szemléltetni 1034 és 1040, valamint 1058 és 1286 között. A Dunkeld-ház idején a skót trónöröklés a primogenitúra, vagyis az elsőszülöttségi öröklés felé fejlődött, eltávolodva az ír–kelta tanistryA tanistry az öröklés olyan rendszere volt, amelyet Írország, a Man-sziget és a mai Skócia egyes részeinek gael nemessége gyakorolt. Jellegzetessége az volt, hogy az örököst választották. A kijelölt örököst tanist-nak nevezték (írül: tánaiste, skót gaelül: tànaiste, manx nyelven: tanishtey). Ezt a rendszert alkalmazták a klán vezetők és Írországban, illetve Skóciában különféle gael királyságok uralkodóinak kiválasztására. Amikor a törzsfő vagy a király meghalt, azonnal a tanist követte, akit rendszerint évekkel korábban választottak meg. Ezután új választást tartottak a következő tanist kijelölésére. Ez eltér más, választásos öröklési rendszerektől, mert itt az örököst a megüresedés előtt választották meg, nem utólag, a megüresedés bekövetkezése után. A választásra jogosult jelöltek köre a címviselő kiterjesztett családjának férfitagjaira korlátozódott, a pontos jogosultsági feltételek Írország és Skócia között eltértek. A választók köre megegyezett a választható jelöltek körével, vagyis a potenciális örökösök maguk közül választották meg a tanist-ot. hagyományától és a piktek hagyományaitól. Bár a kortársak nem használtak egységes elnevezést ezekre az uralkodókra, olyan családot alkottak, amely örökletes királyságot hozott létre.

A kezdet 260px|bélyegkép|A térkép II. Sándor uralkodásának (1214–1249) Skóciáját ábrázolja. A térkép csak tájékoztató jellegű, és nem 100%-ban pontos.

A vastag szaggatott vonal a királyságok, a vékony pontvonal a moarmerségek, grófságok határát jelzi. Forrás: III. Kenneth skót király (uralkodott: 997–1005) fia, II. Malcolm skót király (uralkodott: 1005–1034) férfi örökös nélkül halt meg, három lányt hagyott hátra. A legidősebb, Bethóc (973–1049) dunkeldi Crínán (Crínán , Crinan the Thane) felesége lett. Crínán a dunkeldi apátság világi elöljárója volt, apját Atholl mormaerjeként említik, azaz fontos tartományi vezetőként. Crínán és Bethóc fia volt I. Duncan skót király (élt: ~1001–1040, uralkodott: 1034–1040). trónra kerülését a történészek úgy értelmezik, hogy a jogfolytonosság leányági kapcsolaton át érvényesült, és ez dinasztikus szempontból új uralkodóház kezdetét jelenti.

A történészi értelmezést megkérdőjelezi a Duncant követő két uralkodó – Macbeth skót király és Lulach skót király – trónra kerülése. A William Shakespeare ismertté tette Macbeth király másik lányának, Bethóc testvérének, Donalda volt a fia. Lulach pedig egy, az előbbinél is régebbi közös ős leszármazottja volt a nem Duncan-ágon.

Időszak és jellegzetességek A Dunkeld-dinasztia olyan korszakban emelkedett uralomra, amikor a királyság töredezett volt, a külső fenyegetések erősödtek. Skóciát erősebben befolyásolták a kívülről érkező hatások, mint korábban. A királyság két berendezkedett hatalom, az Angol– és Norvég királyság között volt vitatott tér. A dinasztia királyait jellemző közös cél az volt, hogy egyensúlyt tartsanak a két szomszéd között, időnként szövetségeket is kötve külső támogatásért, leggyakrabban a Francia Királysággal. A Dunkeld uralkodók sok normann főurat és intézményt hoztak, hívtak Skóciába, különösen Anglia normann meghódítása után. Az 1200-as évek végére Skócia középkori feudális társadalommá alakult, átvéve római jogi hagyományokat, és az elit szokásvilága tág értelemben „frank” jellegűvé vált, ezt a változást tovább erősítette az (angolszász) angol, a normann és a francia bevándorlás.

A Dunkeldek az Alpin-ház alatti két évszázadnyi belső nyugtalanság után kerültek hatalomra. Az új dinasztia első királya úgy rendelkezett, hogy az öröklés a legidősebb fiúra szálljon, és ne a tanistry szabályai szerint történjen. Ez a politikai döntés mérsékelte a királyi családon belüli konfliktusokat. A Dunkeldek megszilárdították Skócia egységét és királyságként értelmezett függetlenségét, noha a szomszédos Angliával több összecsapásra is sor került.

A vég A Dunkeld-ház bukása 1286-ban kezdődött, amikor III. Sándor lovas balesetben meghalt. A királyt egyetlen lánya Skóciai Margit sem élte túl, aki II. Erik norvég király felesége volt. A norvég királyi párnak egy Sándor halálakor egyetlen hároméves unokája élt, Margit, Norvégia királyi hercegnője. A skót nemesek tartottak attól, Margiton keresztül befolyása erősödik, de egy újabb elhúzódó belháború lehetősége is kirajzolódott a trónöröklésről eltérően vélekedő főúri csoportok között. Ezért I. Eduárd angol királyhoz fordultak, aki eljegyezte Margitot fiával, az akkor hatéves Eduárddal, a későbbi angol királlyal. Margit Skóciába indult hajón, de megbetegedett és Orkney–n meghalt.

A dinasztia olyan időszakban ért véget, amikor a bevándorló eredetű feudális családok olyan jólétet értek el, amely már csaknem a királyokéval volt egyenrangú, és a feudális rendszer haszonélvezői a helyzetük, jogaik és birtokaik kellő biztosítékát kívánták megteremteni – akár a nemzeti függetlenség árán is.

A Dunkeld házi uralkodók

I. Duncan, uralkodott 1034–1040Macbeth, uralkodott 1040–1057, nem Dunkeld-házi királyLulach, uralkodott 1057–1058, nem Dunkeld-házi király III. Malcolm, uralkodott 1058–1093 III. Donald, uralkodott 1093–1094 és 1094–1097 II. Duncan, uralkodott 1094 Edgár, uralkodott 1097–1107 I. Sándor, uralkodott 1107–1124 I. Dávid, uralkodott 1124–1153 IV. Malcolm, uralkodott 1153–1165 I. Vilmos, uralkodott 1165–1214 II. Sándor, uralkodott 1214–1249 III. Sándor, uralkodott 1249–1286 Margit, uralkodott 1286, nem koronázták meg

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Idegen nyelvű térképet tartalmazó szócikkek