Fort Ross egykori brit kereskedelmi állomás a Somerset-szigeten, mely a kanadai Nunavut tartományban található. 1937-ben alapították mint az utolsó Hudson's Bay Company alapította kereskedelmi állomást. Csupán tizenegy éves történelme végén, 1948-ban elhagyták a környék vizeinek súlyos jégviszonyai miatti megközelíthetetlensége s gazdasági értelemben vett életképtelensége okán.
Földrajza
A Bellot-szoros keleti végén található, a Hazard Inlet és a Brentford-öböl közt, a Somerset-sziget délkeleti csücskében, a kis méretű Depot-öböl partjához közel, kb. tengerszint feletti magasságban. A legközelebbi lakott helyek: Taloyoak, délre, Resolute, északra, valamint Arctic Bay, északkeletre, a Cambridge-öböltől, a regionális központtól, Iqaluittól, Nunavut állam fővárosától, és Ottawától.
Történelme
1937-ben volt alapítva a Hudson’s Bay Company által, a sziget prém forrásainak kiaknázásáért és a vállalati kereskedelem, amely a Bellot-szoroson haladt át megkönyítéséért. Pontos helyét a kereskedő Lorenz Learmonth választotta ki, későbbi menedzsere. A névadói John Ross és James Clark Ross.
Négy épületet húztak fel 1937 szeptemberében 5 nap alatt, miután 2-án építőanyaggal, élelem-ellátási szállítmánnyal, Learmonth-hal, a posta alkalmazottjaival, közöttük két hivatalnokkal és négy Cape Dorset-i inuit családdal megjött a jégtörő SS Nascopie: a postaigazgató házát, egy erőművet, egy raktárat és egy üzletet. Az inuitok a közelben építették meg lakóépületeiket. 1942-ben érte el az első sikeres hajóval történő nyugatról keletre tartó Északnyugati átjáró-átkelés során Henry Larsen.
Miután 1941-ben megérkezett az éves utánpótlás, a Nascopie következő két évben nem jutott el Fort Rossba a jégviszonyok miatt. A második utánpótlás sikertelensége után terv készült az állomás kiürítésére, hiszen hiába egészítették ki (jegyrendszerben és vadászattal) az étrendjüket az állomáson, az amúgy is kevés élelem tovább fogyott. Kanada részt vett a második világháborúban, ezért nem állt rendelkezésre repülőgép az evakuálásra. Segítséget kért hát a kanadai kormány az Egyesült Államoktól. Novemberre egy Douglas C-47 Skytrain-t szereltek föl az útra az Egyesült Államok Hadseregének Légierejéből. November 4-én egy kevéske ellátmányt ledobtak, majd J. F. Stanwell-Fletcher, az USAAF kapitánya ejtőernyő segítségével leugrott a leszállóhelyre, hogy előkészítse a repülőgép leszállóhelyet. (Ez volt az első ejtőernyős ugrás az Északi-sarkkörön túl.) (A Somerset-sziget legnagyobb tavának, a Stanwell-Fletcher-tónak is később ő lett a névadója.) Három nappal később, a leszállópálya egy apró tavon való előkészítése után, körülbelül a bázistól a repülőgép leszállt, s lerakta az ellátmányt inuitok számára, majd újra felszállt, evakuálván a három fős személyzetet.
1944-ben a Nascopie eljutott Fort Rosshoz, majd a vezetői posztot megújították, egy új vezetővel. Ám a jég továbbra is nehezítette az utánpótlást valamint a Bellot-szoros kereskedelmét, emiatt adták föl végül Fort Rosst, 1948-ban: személyzete a környék inuitjaival együtt költözött le délre, létrehozva Spence-öblöt (ma Taloyoak).
Csak két épület maradt meg: a postigazgató háza s az üzlet.
Az üzlet épülete fel lett újítva és meg lett erősítve, és továbbra is megállóként használják taloyoaki inuit karibuvadászok, valamint a kutatók és a hajós utazók számára. 2006 nyarán CBC The National műsora felkereste Fort Rosst Louis S. St-Laurent jégtörőjén tett útjuk során a klímaváltozásra összpontosító különkiadás keretében.
Híres lakók Itt született Bill Lyall.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Nunavut települései