Az 1944-es Federal-Aid Highway Act (Pub. L. 78-521) az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa által megszavazott és Franklin D. Roosevelt elnök által 1944. december 20-án aláírt törvény, amely 50–50 százalékos arányban határozta meg a szövetségi országutak és másodrendű utak finanszírozási arányát, emellett létrehozta az országos autópálya-hálózatot és meghatározta annak szabványait.
Története Roosevelt elnök látva a szövetségi úthálózat gazdasági és védelmi fontosságát, valamint a munkahelyek biztosításában betöltött szerepét, 1941. április 14-én felállította a Nemzeti Interregionális Országúti Bizottságot; az általuk 1943. január 14-én közzétett Interregional Highways című dokumentum negyvenezer mérföldes (64 ezer kilométeres) hálózat kiépítését javasolta.
Ugyan a második világháborút követően a források szűkössége miatt nem tudták a hálózatot kiépíteni, a tervezést fontosnak tartották; ez volt az egyik első törvényjavaslat, amit Roosevelt 1944 januárjában a Kongresszus elé terjesztett. A Szenátus közlekedési bizottsága több módosítást is tett: az évi 650 millió dolláros alapot 450 millióra csökkentették, míg az államok 40%-os hozzájárulási arányát 50-re emelték, emellett a másodrendű utakra szánt összeget 125 millióra csökkentették, ezzel kétszázmilliót az általános útalapba irányítottak. Az általános alap 225 millióra, míg a másodrendű utak alapjának 150 millióra emelését követően a Képviselőház 1944. november 29-én fogadta el a törvényt. A Képviselőház és a Szenátus vita nélkül elfogadta azt a kiegészítést, amivel 173,25 milliót a nemzeti parkokra, erdőkre és indián rezervátumokra fordítottak. A Képviselőház és a Szenátus közös bizottsága elfogadta az előbbi által módosított verziót, majd december 12-én az elnök elé került, aki december 20-án írta alá.
Fejezetei A törvény a háború utáni évek, azaz az 1946-os, 1947-es és 1948-as pénzügyi év közlekedési kiadásait határozta meg. Fontosabb pontjai: A fontosabb városok és ipari központok összekötése egy 40 ezer mérföldes (64 ezer kilométeres) autópálya-hálózattal Az iskolabuszok, postai küldemények és termények forgalmának biztosítása a városok, illetve vidéki területek és az autópályák másodrendű utakkal való összekötésével 225 millió dolláros szövetségi pénzalap, 125 millió dolláros autópálya-építési, illetve 150 millió dolláros másodrendűút-építési költségvetés; az általános alapból mindkét úttípus finanszírozható Három szempontos finanszírozási arány felállítása: egyharmad a domborzati viszonyok, egyharmad a népesség, egyharmad pedig a vidéki kézbesítési mérföldek szerint; az ötezer főt meghaladó népességközpontoknál nem garantáltak minimum összeget A másodrendű utaknál a 2500 főnél kevesebb lakosú térségeket tekintették vidékinek, ezekre államonként a költségvetés fél százalékát biztosították Csak állami hatóságokat finanszíroztak, kivitelező cégeket közvetlenül nem
Utóélete Az elosztást az Államkincstár végezte, a pénzeket csak az 1956-os törvény elfogadását követően utalták ki. Az 1973-as törvény felszámolta a másodrendű utak költségvetését, és külön alapot hozott létre a városi és vidéki utakhoz.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Pub. L. 78-521 58 Stat. 838 (Pub. Law 78-521)
Kategória:Amerikai törvények Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok autópályái Kategória:1944