Asztalos P. Kálmán (eredetileg: Asztalos Péter) (Csanádpalota, 1905. március 22.Születése bejegyzve a csanádpalotai állami születési akv. 61/1905. folyószám alatt. – Makó, 1989. március 24.) magyar író, néprajzkutató, gazdálkodó.
Életpályája Az 1920-as évek végén újságírással foglalkozott. 1928-ban az Asztalos Péter nevet Asztalos P. Kálmánra módosította, mivel már volt egy ilyen nevű író.
1935-ben katonai behívót kapott. Magyarcsanádon, Orosházán, Csanádpalotán töltötte katonaidejét majdnem hat éven át, szinte folyamatosan. 1938-ban írta első jelentős munkáját, a nyomtatásban is megjelent Csanádpalota monográfiát, mellyel a Falukutató Társaság pályázatán díjat is nyert.
1941-ben ott volt az Országos Magyar Parasztszövetség alakuló ülésén. A gyűlést követően nemsokára megalakult Makón a Csanád-Arad-Torontál Csonkamegyék Parasztszövetsége, melynek szervező titkára volt. 1946-ban az Igazság című lapban megjelent Magvető című verséért a rendőrség politikai osztályára került. Az ellene felhozott vádak szerint sztrájkra buzdította versében a parasztságot.
1951–1953 között ő szerkesztette a Csokor című lapot. 1953. március 23-án az államvédelmi osztály emberei letartóztatták a Csokor című újságban megjelent cikkei miatt. Másnap a fővárosi Markó utcai fogház cellájába került, 12 évi börtön és teljes vagyonelkobzás volt az ítélet. Büntetését Márianosztrán kezdte letölteni. 1953. augusztus 22-től Várpalotára került szenet fejteni. Az itt lévő rabok mind politikai foglyok voltak, zömében orvos, pap, gróf és néhány paraszt. 1956-ban szabadult, ám 1957. januárjában ismét letartóztatták; és csak márciusban tisztázódott ártatlansága.
1960-ban kényszer hatására lett a Törekvés Tsz tagja. Nyugdíjas koráig ott dolgozott az építőbrigádban. 1969-ben megalakították Bazsó Dénessel és Kinyó Istvánnal a honismereti szakkört és hamarosan beindult a Palotai Krónika is. Gyűjtögetni kezdték a régi szerszámokat, eszközöket, s létrehozták a honismereti gyűjteményt. Idős korában ezt rendezgette, szépítgette, gyarapította.
Családja Szülei: Asztalos Bonavantúr és Franyó Etel voltak. 1933-ban házasságot kötött K. Kovács Juliannával.
Művei Mezei virágok (Csanádpalota, 1928) Paraszt-ébredés: Csók és Jaj (Makó, 1939; 2005) Édes lányok (nyomtatott kotta; Asztalos P. Kálmán verse; Budapest, 1941) Arany és ezüstkalászos gazdák könyve (szerkesztő; Budapest, 1943–1944) A Parasztszövetség úttörése Csanád megyében (emlékirat, Pánczél Józseffel; Makó, 1943) Paraszti állattenyésztés, jószágtartás régen (közreadó; Csanádpalota, 2005) A bánat aratója (közreadó; versek, Csanádpalota; 2005)
A szegedi Móra Ferenc Múzeumban levő írásai 1962-1981 között Csanádpalota monográfiája (1962) Lakodalmas szokások (1964) Néphit és babona (1964) Szájhagyományok (1964) Lomtárba került szavak (1964) A 200 éves Csanádpalota történetéből (1967) Csanádpalota néprajza 1750-1970 (1970) Csanádpalota krónikája (1971) Palotai ragadványnevek (1971) „Látástúl vakulásig” – Néhány vonás az életemből (1976) Régi állatbetegségek gyógyítása Csanádpalotán (1978) Régi gyermekjátékok (1979) A háziszappan készítése (1979) Régi öltözetek Csanádpalotán (1981)
Emlékezete 2001-ben, Csanádpalotán emléktáblát avattak tiszteletére (készítő: Mészáros Gábor).Köztérkép.hu
Jegyzetek
Források Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna – Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 – Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011) Asztalos P. Kálmán, Csanádpalota történet- és néprajzírója munkássága https://epa.oszk.hu/03000/03018/00087/pdf/EPA003018_honismeret_1989_04_076.pdf https://www.csanadpalota.hu/2017/Telep%C3%BCl%C3%A9si%20%C3%A9rt%C3%A9kt%C3%A1r/Asztalos%20P.%20K%C3%A1lm%C3%A1n%20Csan%C3%A1dpalota%20t%C3%B6rt%C3%A9net%C3%A9nek,%20n%C3%A9prajz%C3%A1nak%20%C3%ADr%C3%B3ja.pdf https://mandadb.hu/dokumentum/314145/magyar_irok_elete_es_munkai_I_kot.pdf
Kategória:1905-ben született személyek Kategória:1989-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar néprajzkutatók Kategória:Bebörtönzött személyek Kategória:Csanádpalotaiak