A San Giorgio Maggiore-kolostor (velencei nevén San Zorzi Mazór) a San Giorgio Maggiore-szigeten található, a velencei Szent Márk térrel szemben. A komplexum része Andrea Palladio híres bazilikája. Jelenleg a Giorgio Cini Alapítványnak ad otthont.
Magyar szempontból elsősorban az itt nevelkedő Szent Gellértről ismert.
Története Alapítása Amikor 982-ben Tribuno Memmo dózse egy bencés szerzetesnek, Giovanni Morosininek adományozta a Memmo családról elnevezett Memmia szigetet, úgy döntött, hogy kolostort építtet a meglévő kis templom mellé. Itt élt Memmo dózse szerzetesként haláláig, miután egy nyilvános felkelést követően lemondott trónjáról.
Presztízse Morosini volt a kolostor első apátja, tanítványai között pedig Szent Gellért püspök és vértanú volt, aki a magyarokat a kereszténységre térítette. A bőséges adományoknak köszönhetően a kolostor az évek során odáig fejlődött, hogy Európa egyik legfontosabb teológiai, kulturális és művészeti központjává vált.
1177-ben III. Sándor pápa és Barbarossa Frigyes kérték, hogy itt maradhassanak a Sebastian Ziani dózse (akit később a kolostorban temettek el) által kezdeményezett történelmi találkozó alatt. 1223-ban egy pusztító földrengés súlyosan megrongálta a kolostort; 1229-ben Pietro Ziani dózsét is itt temették el, 1433-ban pedig a kolostor befogadta a Firenzéből száműzött idősebb Cosimo de’ Medicit, aki könyvtárat alapított ott.
1560 és 1562 között grandiózus munkálatokat végeztek rajta: Andrea Palladio tervezte a refektóriumot, és a hatalmas vásznon, Paolo Veronese:: Kánai menyegzője is idekerült. Palladio munkája olyan nagyszabású volt, hogy még a bazilikát is sikerült modernizálnia; majd egy figyelemre méltó kerengőt tervezett ide, amelyet később „Palladio-kerengő”-nek neveztek el.
Baldassare Longhena irányítása alatt a főlépcsőt 1643-ban, a kolostor új homlokzatát 1652-ben, a noviciátust 1657-ben, az ispotályt 1677-ben, a vendégházat pedig 1680-ban építették. Kimeríthetetlen komplexum volt, amelyet éveken át folyamatosan modernizáltak. 1713-ban Diogenio Bigaglia, a kolostorba 1694 körül lépett zeneszerző, számos kantáta és szonáta szerzője lett a kolostor perjele. bélyegkép|260px|Veronese: Kánai menyegző, Louvre A köztársaság 1797-es bukásával a kolostort megfosztották legfontosabb műveitől, köztük Veronese Kánai menyegzőjétől, amelyet Napóleon Párizsba vitetett, és ma a Louvre Múzeumban látható a Napóleon által elrabolt egyéb művek mellett. Egy másolata ma a refektóriumban csodálható meg.
A kolostor jelentősége akkora volt, hogy 1800-ban, Róma francia hadsereg általi megszállása során itt tartották azt a konklávét, amelyen VII. Piusz pápát megválasztották. A bíborosok az „Éjszakai Kórusban” (vagy „Téli Kórusban”) gyűltek össze, ahol Vittore Carpaccio figyelemre méltó Szent György, a sárkányölő című vászna ma is látható.
Hanyatlása 1806-ban a kolostort a napóleoni törvények értelmében bezárták, és megmaradt vagyonának nagy részét eladták vagy ellopták. Csak néhány szerzetes maradhatott a bazilika igazgatására, miközben a kolostor fegyverraktárrá vált. A napóleoni fosztogatások során a kolostort szinte teljesen elpusztították, és az ott őrzött műalkotásokat, köztük Veronese híres Kánai menyegzőjét, a Louvre-ba vitték. Az Osztrák–Magyar Monarchia és az Olasz Királyság kormánya alatt is katonai helyőrségi kaszàrnya maradt, drámai romlásnak indulva.
A fellendülés A Giorgio Cini Alapítványnak (egy Vittorio Cini gróf által megálmodott kulturális alapítványnak, akinek az olasz kormány 1951-ben koncessziót adott a kolostor legnagyobb területére) köszönhetően az építészeti komplexum ismét fontos kulturális események helyszínévé vált.
A kolostor kertjében található egy 2011-ben létrehozott labirintus, amelyet Jorge Luis Borges Az elágazó ösvények kertje című története ihletett.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Velence vallási építményei Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal Kategória:Olaszország katolikus templomai, kolostorai