Az Uránvárosi toronyház, a köznyelvben Tizenhét emeletes egy 17 emeletes lakóépület Pécs Uránváros városrészében. Az építkezés 1969-ben indult, az épületbe 1971 májusában költözhettek be a lakók, a hivatalos átadása azonban csak 1973-ban történt meg.
Története A településen az 1950-es évek végén kezdődött meg a többszintes lakóépületek építése. Az első magasházak hét emeletesek voltak, amelyeket később kilencemeletes, majd 1967-ben a Páfrány utcában tízemeletes épületek követtek.
A „Függőleges falu” néven is emlegetett épületet eredetileg 13 szintes szállodának tervezték, amelynek legfelső emeletén panorámapresszó fogadta volna a vendégeket. Az építkezés 1969-ben kezdődött Dénesi Ödön Ybl Miklós-díjas építész-tervezőmérnök, valamint két társa, Fodor László és Tillai Ernő tervei alapján. A városvezetés azonban a lakosság gyors növekedése miatt módosította az eredeti elképzeléseket: a szálloda helyett lakásokat alakítottak ki az épületben, amelyeket a Mecseki Ércbányászati Vállalat által kijelölt dolgozók kaptak meg.
A kor építészeti irányzataitól eltérően a 17 emeletes toronyház nem a pécsi panelépületekre jellemző IMS-technológiával készült. Vasbeton és tégla szerkezete napjainkig is stabilnak bizonyult.
Az épület kialakítása több ponton őrzi a szállodai tervek nyomait: a lakások szobái nem egymásból nyílnak, hanem külön bejárattal rendelkeznek, a konyhák pedig viszonylag kis méretűek. Ennek oka, hogy eredetileg az épület földszintjén működő étterem biztosította volna az étkezést. A földszinten végül – ahogyan ma is – inkább üzletek kaptak helyet.
1969 és 1976 között (a Pécsi magasház megépüléséig) Pécs legmagasabb lakóháza volt. Majd 2016-tól (a Magasház lebontásával) ismét a település legmagasabb lakóháza. Források
Kategória:Pécs épületei