bélyegkép|Két lassza boszorkánydoktor Nigériában.A boszorkánydoktor (néhány esetben egyszerűen csak varázsló, vajákos ember vagy boszorkányságdoktor) egyfajta mágikus gyógyító, aki a boszorkányság által okozott fizikai és lelki betegségeket kezeli. A kifejezést gyakran félreértik a pontosabb meghatározás „boszorkányellenes doktor" lenne. A kifejezést manapság inkább gyógyítókra használják, különösen azokban a régiókban, ahol a hagyományos gyógyászatot alkalmazzák a modern orvoslás helyett. Sok európai tanulmányban a „boszorkánydoktor” egyszerre jelenti a sámánokat és hagyományos gyógyítókat, mivel ezek a személyek különféle szertartásokat, jóslást, énekeket és táncokat alkalmaznak az egészség szellemi, érzelmi és társadalmi dimenzióinak kezelésére.Manvir Szing (2025). Shamanism: The Timeless Religion. HarperCollins.
A kifejezés eredeti jelentése Eredeti jelentésében a boszorkánydoktor nem azonos a boszorkánnyal, előbbi olyan embereket jelentett, akik rendelkeztek olyan tudással, hogy másokat megvédjenek a boszorkányságtól. A boszorkányság által okozott állapotok voltak a szakterületük, amint azt egy 1858-as angol újságcikk leírja:The Ipswich Journal (Ipswich, Anglia), 1858. Szeptember 25 (szombat).
"A lány szülei egy Burrell nevű, Copfordban élő ravasz emberhez fordultak, aki régóta „Észak varázslója” néven volt ismert, de a lány esete annyira különös volt, hogy még ő sem tudta megtörni a varázslatot. Ezután egy Murrell nevű boszorkánydoktorhoz fordultak, aki Hadleigh-ben, Essexben lakott, és aki vállalta a gyógyítást, adva egy üveg gyógyszert, amiért nem felejtette el felszámítani 3 shilling 6 pennyt, és megígérte, hogy hétfő este meglátogatja az „öreg boszorkányt”, Mrs. Mole-t, és véget vet a ravasz mesterkedéseinek... ...a boszorkánydoktor várható érkezésének híre messzire elterjedt, és körülbelül nyolc órakor legalább 200 ember gyűlt össze Mrs. Mole házikója közelében, hogy tanúja legyen a hadleigh-i varázsló természetfeletti erejének."
Európában bélyegkép|Znachor, szláv boszorkánydoktor (Lucjan Wędrychowski festménye, 1895).Az Oxfordi angol szótár szerint a witch doctor megnevezés először 1718-ban jelent meg Francis Hutchinson művében, amelynek címe: Történelmi esszé a boszorkányságról, ténybeli megfigyelésekkel; a Szentírás szövegének tisztázása és a témával kapcsolatos közkeletű tévhitek cáfolata (an historical essay concerning witchcraft, with bbservations upon matters of fact; tending to clear the texts of the sacred scriptures, and confute the vulgar errors about that point).Angolul: An Historical Essay concerning Witchcraft (Francis Hutchinson, 1718, London). Hutchinson egy olyan fejezetben használta a megnevezést, amelyben egy boszorkánysággal vádolt foglyot védett azzal az állítással, hogy valójában a „boszorkánydoktor” volt az, aki varázslatot alkalmazott:
Az említett Dorothy Durent, aki egy boszorkánydoktornál járt, eskü alatt valotta, hogy az illető tanácsára felkasztotta gyermeke takaróját a kéménybe, éjszaka egy varangyot talált benne, a tűzbe dobta, az élőlény szörnyű zajt csapott, és úgy villogott, mint a puskapor, majd elsült, mint egy pisztoly, és láthatatlanná vált. Ezért szenvedte el a fogoly szörnyű égési sérüléseit.
Charles Mackay 1841-ben először megjelent könyve, a Rendkívüli népi téveszmék és a tömegek őrülete, tanúsítja, hogy Angliában abban az időben hittek a boszorkánydoktorokban:
"Anglia északi részén a babona szinte elképzelhetetlen mértékben él. Lancashire tele van boszorkánydoktorokkal, egy csapat sarlatánnal, akik azt állítják, hogy gyógyítják a ördög által okozott betegségeket. Ezeknek a méltóságos uraknak a gyakorlatát a következő eset alapján lehet megítélni, amelyet a „Hertford Reformer” 1838. június 23-i számában közöltek. A boszorkánydoktor, akire utalnak, inkább a ravasz ember néven ismert, és Lincoln és Nottingham megyékben nagy gyakorlatot folytat. A „The Reformer” írója szerint a becsapott férfi, akinek nevét nem említik, körülbelül két éve szenvedett fájdalmas tályogtól, és több orvos is felírt neki gyógyszert, de nem javult az állapota. Néhány barátja, nemcsak a saját falujából, hanem a szomszédos falvakból is, arra ösztönözte, hogy keresse fel a boszorkánydoktort, mert meg voltak győződve arról, hogy a beteg férfi baját valami gonosz erő okozza. Az illető beleegyezett, és elküldte feleségét a varázslóhoz, aki Lincolnban, New Saint Swithin's-ben lakott. A tudatlan csaló azt mondta neki, hogy férje betegsége az ördög műve, amelyet a szomszédok okoztak, akik erre a célra bizonyos varázslatokat alkalmaztak. A leírása alapján úgy tűnik, hogy ugyanazt a módszert alkalmazták, mint Dr. Fian és Gellie Duncan, hogy bajt okozzanak James királynak. Azt állította, hogy a szomszédok, akiket egy boszorkány bujtott fel, viaszt vettek, és a tűz előtt a férje alakjára formálták. Ezután minden oldalról tűkkel szúrták a figurát, visszafelé mondták a miatyánkot, és imádkoztak az ördöghöz, hogy szúrja meg azt a személyt, akit a figura ábrázolt, ugyanúgy, ahogy ők tűkkel szúrták. Ennek a gonosz folyamatnak a hatását ellensúlyozandó, a boszorkánydoktor egy bizonyos gyógyszert és egy talizmánt írt elő, amelyet a testhez közel, a betegség legjobban érintett részén kellett viselni. A betegnek minden nap el kellett mondania a 109. és 119. zsoltárt, különben a gyógymód nem lesz hatékony. Azért, hogy ezt a tanácsot megadja, egy guineát kért fizetségül."
Az európai antropológiai és interkulturális tudományban a boszorkánydoktor, sámán és gyógyító kifejezéseket gyakran felcserélhető módon használják a gyógyítást vagy jóslást végző rituális szakemberek leírására.William Buckner (2022). "A Deceptive Curing Practice in Hunter–Gatherer Societies". Human Nature. 33 (2). Springer: 229–250. Megjegyzendő, hogy sok vadászó-gyűjtögető társadalomban vannak rituális szakemberek, akik hasonló technikákat alkalmaznak a betegségek vagy a szerencsétlenségek kezelésére, még akkor is, ha ezeket a dolgokat a helyiek más néven ismerik. Az európai megfigyelők az „őshonos gyógyító” címkét az afrikai, közép-amerikai és más régiókból származó őslakos származású népi gyógyítókra alkalmazták, akik gyakran a sámánokhoz hasonló szerepet töltenek be, beleértve a szertartások, jóslás és gyógyítás gyakorlását a közösségeikben.
Afrikában
bélyegkép|Sona hagyományos gyógyító (sona nyelven n'anga, Zimbabwe).Dél-Afrikában a hagyományos gyógyítók neve szangóma. Az oxfordi angol szótár szerint a „boszorkánydoktor” (witch doctor) kifejezést először 1836-ban Robert Montgomery Martin egyik könyvében használták afrikai sámánokra (népi gyógyító) utalva.Robert Montgomery Martin (1836). History of Southern Africa comprising the Cape of Good Hope, Mauritius, Seychelles, &c. London: J. Mortimer.
A BBC 2015. március 12-én arról számolt be, hogy „Tanzániában több mint 200 boszorkánydoktort és hagyományos gyógyítót tartóztattak le az albínók meggyilkolása elleni razzia során. A gyilkosságokat az a hiedelem ösztönözte – amelyet egyes boszorkánydoktorok terjesztettek –, hogy az albínók testrészei gazdagságot és szerencsét hoznak. A Vöröskereszt szerint a boszorkánydoktorok 75 000 dollárt (57 000 fontot) hajlandók fizetni egy teljes albínó testrész-készletért. Az ENSZ szerint 2000 óta közel 80 albínó tanzániai embert öltek meg. A legutóbbi áldozatok között van egy egyéves albínó fiú, akit Tanzánia északnyugati részén öltek meg. A kormány 2015 januárjában betiltotta a boszorkánydoktorok tevékenységeit, hogy megakadályozza az albínókat célzó további támadásokat és emberrablásokat.”"Tanzania albino murders: 'More than 200 witchdoctors' arrested" (BBC news, 2015).
Egyes kutatók a szangómákat nem sámánoknak, hanem azok segédeiként, rituális szakértőkként írják le, akik a fizikai és a szellemi világ közötti közvetítőként szolgálnak. Központi szerepet játszanak a közösség egészségében, szellemi életében és a társadalom összetartásában. Ők diagnosztizálják és kezelik azokat a betegségeket, amelyekről úgy gondolják, hogy rossz szellemek, szerencsétlenség vagy boszorkányság miatt alakultak ki. Gyakorlatuk rituálék, jóslás és gyógynövények használatát ötvözi, tükrözve egy holisztikus megközelítést, amely integrálja a szellemi, szimbolikus és gyakorlati tudást. A gyógyítás nem korlátozódik a fizikai testre; magában foglalja az érzelmi, szellemi és társadalmi jólétet is, megerősítve a közösségen belüli és az ősök szellemeivel való kapcsolatokat.
A szangómák tudásukat tapasztalt gyógyítók mellett töltött évekig tartó tanulás során szerzik meg. Ez a képzés gyakran akkor kezdődik, amikor a tanulót szellemi jelek, álmok vagy a származás alapján kiválasztják. A tanítványok megtanulják azonosítani és előkészíteni a gyógynövényeket, megérteni a szertartások spirituális jelentőségét, és elsajátítani a gyógyítás során használt dalokat, táncokat és szimbolikus cselekvéseket. Az álmok, látomások és egyéb spirituális jelek értelmezésének tanítása felkészíti a tanítványt a betegségek diagnosztizálására és kezelésére, miközben fenntartja az etikai és rituális illemtan szabályait. A mentorálás hangsúlyt fektet a betegekkel és a közösséggel való kapcsolattartásra is, beleértve az egymás iránti tiszteletet, tekintélyt és a felelősséget.
A ngoma gyógyítók többdimenziós megközelítést alkalmaznak, amelyben az ének, a tánc, a szimbolikus cselekvések és a közösség részvétele együttesen járul hozzá az egyéni jólét és a társadalmi harmónia helyreállításához. A rituálék lehetővé teszik a személyes szenvedés kifejezését, a szellemekkel való kapcsolatfelvételt és az érzelmek felszabadítását, míg a gyógyszerek, áldozatok és a természeti és kozmológiai témákból szóló történetek közös elmesélése segít a betegeknek megérteni bajaikat egy tágabb keretben. A szangómák munkája túlmutat az egyéni gyógyításon: gyakran vezetnek közösségi szertartásokat, amelyek erősítik a közösségi identitást és a társadalmi kötelékeket.Manvir Szing (2025). Shamanism: The Timeless Religion (1 kiadás), New York: HarperCollins. 1–320 oldal. Ezek a szertartások átmeneti rítusokat, fesztiválokat vagy a mezőgazdasághoz, az esőzésekhez vagy a környezeti ciklusokhoz kapcsolódó szezonális rituálékat is magukban foglalhatnak. Munkájuk magában foglalhatja továbbá a közösségi vezetők tanácsadását, a viták elrendezését, a mezőgazdasági termékenységért végzendő szertartások végrehajtását vagy a szerencsétlenség elleni védelem biztosítását. E gyakorlatok középpontjában az ősi szellemekkel való kapcsolat áll, akik személyes és társadalmi ügyekben egyaránt útmutatást nyújtanak. Az emberek, a szellemek és a természeti környezet közötti kapcsolatok elősegítésével a szangómák fenntartják a közösség jólétéhez elengedhetetlen egyensúlyt. Tudásuk, tekintélyük és folyamatos gyakorlataik bizonyítják, hogy a hagyományos gyógyítási rendszerek hogyan alkalmazkodnak és maradnak fenn a modern afrikai társadalmakban.
Közép-Amerikában Közép-Amerikában a spirituális gyógyítók a sámánok, de boszorkánydoktorok is. A sámánok olyan szakértők, akik megváltozott tudatállapotban képesek kapcsolatba lépni a szellemvilággal, és olyan szolgáltatásokat nyújtsanak, mint a gyógyítás és a jóslás. A sámánok által végzett gyógyítás egyesíti a spirituális, pszichológiai és társadalmi tényezőket. A szertartások magukban foglalhatnak éneket, táncot, transzállapotot, közösségi eseményeket, és egyes esetekben pszichoaktív növények használatát is. A sámánok nagy tudás őrzői, álmokat, spirituális jeleket és személyes élményeket értelmeznek, hogy diagnosztizálják a betegségeket és irányítsák a kezelést.