bélyegkép|A dunai fejedelemségek 1775-ben A dunai fejedelemségek (németül Donaufürstentümer, oroszul Дунайские княжества, románul Principatele Dunărene) a közös megnevezése volt a török fennhatósága alatt álló Moldvai és Havasalföldi Fejedelemségnek 1774–1858 között, amikor ezek a területek az Oszmán Birodalom, Habsburg Birodalom és Orosz Birodalom közötti viszály helyszínéül szolgáltak. 1774-ben Oroszország a kücsük-kajnardzsi békekötéssel visszaadta Moldvát és Havasalföldet az Oszmán Birodalomnak, de kikötötte saját védnökségét a két fejedelemség felett valamint az Oszmán Birodalomban élő összes ortodox keresztény felett. Az 1828–1829-es orosz–török háború a fejedelemségek orosz elfoglalásával végződött. A krími háborút lezáró párizsi béke (1856) véget vetett az orosz védnökségnek, és végül Moldva és Havasalföld egyesüléséhez (1859) vezetett.

Háttere Havasalföld első ízben a 14. században került török uralom alá, Moldva a 15. században, de nem olvasztották be őket az Oszmán Birodalomba, hanem sarcot fizető, hűbéres fejedelemségekké váltak. A fejedelmeket a helyi nemesség (bojárok) választotta meg. Az Oszmán Birodalom, Habsburg Birodalom és Orosz Birodalom konfliktusait (a Szent Liga háborúja) követően a fanarióta korszakban (1711–1821) a fejedelemségek szorosabb ellenőrzés alá kerültek.

1739 és 1769 között a fejedelemségeket rövid időre Oroszország foglalta el. A 18. század során a két fejedelemség több háború színhelye volt, amelyet egyik oldalon az Oszmán Birodalom, másik oldalon az Orosz Birodalom vagy a Habsburg Birodalom folytatott. 1774-ben a kücsük-kajnardzsi békeszerződéssel II. Katalin orosz cárnő visszaadta Havasalföldet, Moldvát és Besszarábiát az oszmánoknak, de Oroszország védnökséget vállalt az Oszmán Birodalomban élő ortodox keresztények felett. Így Moldva és Havasalföld kettős függésbe került, oszmán fennhatósággal és orosz védnökséggel. Az orosz védnökséget a moldvai és havasalföldi bojárok támogatták, hogy valamilyen autonómiát szerezzenek, amelyben megtarthatják hatalmukat.

Története Kettős uralom és háborúk 1787-ben az oroszok ismét bevonultak a fejedelemségekbe Grigorij Potyomkin herceg parancsára, aki a "Dacia fejedelme" cím várományosának tekintette magát. A hadjárat 1792-ben a jászvásári békekötéssel ért véget, amely a fejedelemségek tekintetében megerősítette a korábbi orosz–oszmán megállapodásokat. 1802-ben a szultán orosz nyomásra kinyilvánította, hogy a dunai fejedelemségek uralkodóinak elmozdításához orosz beleegyezés szükséges. 1806-ban Oroszország ismét elfoglalta a két fejedelemséget, amelyeket felvonulási területként használt a törökök elleni háborúban, majd 1812-ben a bukaresti békével ismét visszakerültek az oszmán fennhatóság alá; erre azért volt szükség, hogy Oroszország biztosítsa hátországát a várható francia támadás során. Oroszország megtartotta Besszarábiát és a védnökséget a két fejedelemség felett.

Felkelés és nemzeti ébredés 1821-ben Moldva és Havasalföld bekapcsolódott a görög szabadságharcba, mivel a fanarióta uralkodók és a román bojárok egy része úgy gondolta, hogy a görögökhöz csatlakozva saját országukban is nagyobb szabadságot érhetnek el. Azonban a görög szabadságharc és az 1821-es havasalföldi felkelés célja között különbség volt: a görögök Nagy-Görögországot akarták létrehozni, a románok csak saját érdekeikért harcoltak. Amikor a havasalföldi felkelés parancsnoka, Tudor Vladimirescu rájött, hogy az orosz cár (a görögöktöl kapott félrevezető információval ellenkezően) nem támogatja a görögök ügyét, tárgyalásokat kezdett a törökökkel. Kihasználva a görögök és a románok közötti ellentéteket, a törökök leverték a havasalföldi felkelést, és egy éven át megszállva tartották az országot.

A görög szabadságharc következtében megszűnt a törökök bizalma a fanarióta uralkodókban, a dunai fejedelemségek élére ismét hazai uralkodókat neveztek ki. Ez azonban nem sokáig tartott, mert az 1828–1829-es orosz–török háborút követően a dunai fejedelemségek ismét orosz megszállás alá kerültek. Az orosz uralom alatt került sor a Moldvai és a Havasalföldi Fejedelemségek alapszabályzatának (Regulamentul organic) bevezetésére, amellyel a két fejedelemségben párhuzamos intézményeket hoztak létre. A szabályzat az oroszországinál liberálisabb rendszert vezetett be; a fejedelemségekben első ízben került sor a hatalmi ágak szétválasztására, a parasztság helyzete viszont rosszabbodott általa. Az orosz gyámság a megszállás vége (1834) után is fennmaradt, mivel az országban tartózkodó orosz megbízottak folyton beleszóltak a belügyekbe.

Az 1848-as forradalmak (a sikertelen moldvai kísérlet illetve a havasalföldi forradalmi időszak) során a védnök Orosz Birodalom és a fennhatóságot gyakorló Oszmán Birodalom történetük során először közösen léptek fel, és megszállták a fejedelemségeket.

Egyesülés bélyegkép|A fejedelemségek egyesülése, Theodor Aman festménye Az 1856-os párizsi béke után a fejedelemségek az Oszmán Birodalom és az európai nagyhatalmak (Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága, Francia Császárság, Osztrák Császárság, Porosz Királyság és Szardíniai Királyság) valamint az Orosz Birodalom közös védnöksége alá kerültek. A békeszerződés folyományaként 1858-ban kötött nagyhatalmi megállapodás Havasalföldön és Moldvában két külön fejedelmet és két külön nemzetgyűlést írt elő. 1859-ben ugyanazt a személyt, Alexandru Ioan Cuzát választották uralkodónak mindkét fejedelemségben; ezt a párizsi megállapodás szövege tételesen nem tiltotta, de a szellemének nem felelt meg. Miután az elismerést ellenző Ausztria pozíciója a solferinói és magentai vereségeket követően meggyengült, az európai nagyhatalmak 1859. szeptember 6-án (Julián naptár szerint augusztus 25-én) elismerték a választás eredményét azzal a feltétellel, hogy ez csak Cuza életében érvényes.

Alexandru Ioan Cuza konszolidálta Moldva és Havasalföld egyesülését. Trónfosztása után I. Károlyt választották fejedelemmé, aki Poroszország és Franciaország támogatását élvezte; a választást a nagyhatalmak is elismerték. 1878-ban, a román függetlenségi háború következtében Románia formálisan is felszabadult a török fennhatóság alól, viszont összetűzésbe került a szövetséges oroszokkal Dél-Besszarábia (Budzsák) ügyében; ehelyett végül Észak-Dobrudzsát kapta meg.

Jegyzetek

Fordítás

Források

Kapcsolódó szócikkek Akkermani egyezmény Drinápolyi béke (1829) San Stefanó-i béke Berlini kongresszus

Kategória:Moldva Kategória:Havasalföld Kategória:Románia történelme Kategória:Orosz–oszmán háborúk