Rasipuram Krishnaswami Narayanaswami , ismertebb nevén R. K. Narayan, indiai író, akit a kitalált dél-indiai Malgudi városában játszódó műveiről ismerünk. Mulk Raj Ananddal és Raja Raóval együtt a korai indiai irodalom vezető szerzője volt angol nyelven. 1980-ban a Királyi Irodalmi Társaság A.C. Benson-érmet adományozott neki, 1981-ben pedig az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia tiszteletbeli tagjává választották.
Narayan több mint 200 regény, valamint novellák és színdarabok szerzője. Munkái kiemelik szereplői társadalmi kontextusát és mindennapi életét, gyakran a hagyományos élet és a modernitás között. Hasonlították William Faulknerhez, aki egy hasonló kitalált várost alkotott, és hasonlóan humorral és együttérzéssel vizsgálta a hétköznapi élet energiáját. Narayan novelláit Guy de Maupassant műveihez hasonlították, mivel képes tömöríteni a történetmesélést.
Több mint hatvan évig tartó pályafutása során Narayan számos díjat és kitüntetést kapott, köztük az AC Benson-érmet a Királyi Irodalmi Társaságtól, a Padma Vibhushan és a Padma Bhushan kitüntetéseket, India második és harmadik legmagasabb polgári kitüntetéseit, valamint 1994-ben a Sahitya Akademi ösztöndíjat, az Indiai Nemzeti Irodalmi Akadémia legmagasabb kitüntetését. Quote: "S. Radhakrishnan was the first “Fellow of the Akademi” to be given this title in 1968 after he left the service of both the government and the Akademi. ... Mulk Raj Anand was the first Indian English writer to be inducted in 1989 and R. K. Narayan the second Indian writer working in English to be inducted in 1994." Jelölték a Rajya Sabhába, az indiai parlament felsőházába is.
Élete Fiatalkora
R. K. Narayan tamil brahmin családban született 1906. október 10-én a brit Indiában, Madrászban (ma Csennai, Tamilnádu). Nyolcgyermekes család egyike volt; hat fiú és két lány. Narayan a második volt a fiúk között; öccse, Ramachandran később a Gemini Studios szerkesztője lett, legfiatalabb testvére, Laxman pedig karikaturista. Apja iskolaigazgató volt, és Narayan tanulmányainak egy részét apja iskolájában végezte. Mivel apja munkája gyakori áthelyezésekkel járt, Narayan gyermekkorának egy részét anyai nagyanyja, Parvati gondjai alatt töltötte. Ez idő alatt legjobb barátai és játszótársai egy páva és egy huncut majom voltak.
Nagymamája adta neki a Kunjappa becenevet, amely név a családi körben ragadt rá. Ő tanította neki a számtant, mitológiát, klasszikus indiai zenét és szanszkritot. LaxmanRasipuram Krishnaswami Laxman (1921. október 24. – 2015. január 26.) indiai karikaturista, illusztrátor és humorista. szerint a család többnyire angolul beszélgetett, és Narayan és testvérei nyelvtani hibáit rossz szemmel nézték. Amíg nagyanyjánál élt, Narayan Madrász számos iskolájában tanult, többek között a purasawalkam-i Lutheránus Missziós Iskolában, a C.R.C. Középiskolában és a Madras Christian College felsőfokú középiskolájában. Narayan lelkes olvasó volt, és korai irodalmi étrendjében Dickens, Wodehouse, Arthur Conan Doyle és Thomas Hardy művei szerepeltek. Tizenkét éves korában részt vett egy függetlenségpárti tüntetésen, amiért nagybátyja megdorgálta; a család politikamentes volt, és minden kormányt gonosznak tartott.
Narayan Maiszúr-ba költözött a családjához, amikor apját áthelyezték a Maharaja's College Gimnáziumba. Az iskola jól felszerelt könyvtára és apja sajátja táplálta olvasási szokását, és elkezdett írni is. A középiskola elvégzése után Narayan megbukott az egyetemi felvételi vizsgán, és egy évet töltött otthon olvasással és írással; ezt követően 1926-ban sikeresen letette a vizsgát, és beiratkozott a maiszúri Maharaja College-ba. Narayannak négy évbe telt, mire megszerezte az alapdiplomáját, ami egy évvel hosszabb volt a szokásosnál. Miután egy barátja meggyőzte, hogy a mesterképzés (M.A.) megölné az irodalom iránti érdeklődését, rövid ideig iskolai tanárként dolgozott; azonban tiltakozásul felmondott, amikor az iskola igazgatója felkérte, hogy helyettesítse a testnevelés tanárát. A tapasztalat ráébresztette Narayant, hogy számára az egyetlen karrier az írás, és úgy döntött, hogy otthon marad, és regényeket ír. Első publikált műve egy könyvismertető volt a 17. századi Anglia tengerészeti törvényeinek fejlődése (Development of Maritime Laws of 17th-Century England) című könyvről. Ezt követően időnként helyi témájú történeteket kezdett írni angol újságoknak és folyóiratoknak. Bár az írás nem sokat hozott (az első évben kilenc rúpia és tizenkét anna volt a jövedelme), rendszeres életet élt, kevés szükséglete volt, családja és barátai pedig tisztelték és támogatták rendhagyó pályaválasztását. 1930-ban Narayan megírta első regényét, a Swami and Friends-t, amelyet nagybátyja kigúnyolt, és számos kiadó elutasított. Ezzel a könyvvel Narayan létrehozta Malgudit, egy olyan várost, amely kreatívan reprezentálta az ország társadalmi szféráját; bár figyelmen kívül hagyta a gyarmati uralom által szabott korlátokat, a brit és a függetlenség utáni India különféle társadalmi-politikai változásaival együtt fejlődött.
1933-ban, miközben nővérénél nyaralt Kojambuttúrban, Narayan találkozott Rajammal, egy 15 éves lánnyal, aki a közelben lakott, és beleszeretett. Számos asztrológiai és anyagi akadály ellenére Narayannak sikerült engedélyt szereznie a lány apjától, és feleségül vette. Házasságkötése után Narayan riporter lett a madrászi székhelyű The Justice című lapnál, amely a nem brahminok jogaival foglalkozott. A kiadók örültek, hogy egy bráhmin Iyer Narayanban az ügyüket képviseli. A munka sokféle emberrel és kérdéssel hozta kapcsolatba. Korábban Narayan elküldte a Swami and Friends című könyv kéziratát egy oxfordi barátjának, és körülbelül ekkor a barát megmutatta a kéziratot Graham Greene-nek. Greene ajánlotta a könyvet a kiadójának, és végül 1935-ben jelent meg. Greene azt is tanácsolta Narayannak, hogy rövidítse le a nevét, hogy ismerősebbé váljon az angolul beszélő közönség számára. A könyv félig önéletrajzi ihletésű volt, és számos gyermekkori eseményen alapult. A kritikák kedvezőek voltak, de az eladás kevés volt. Narayan következő regényét, a The Bachelor of Arts-ot (1937) részben főiskolai élményei ihlették, és egy lázadó serdülő témájával foglalkozott, aki meglehetősen jól beilleszkedett felnőtté válik; egy másik kiadó adta ki, ismét Greene ajánlására. Harmadik regénye, a The Dark Room (1938) a családi diszharmóniáról szólt, a férfit elnyomóként, a nőt pedig áldozatként mutatta be egy házasságon belül, és egy újabb kiadó adta ki; ez a könyv is jó kritikákat kapott. 1937-ben Narayan apja meghalt, és Narayan kénytelen volt elfogadni egy megbízást a Maiszúr-i kormánytól, mivel nem keresett pénzt.
Mentora és barátja, Graham Greene kulcsszerepet játszott abban, hogy Narayan első négy könyve, köztük a Swami and Friends, The Bachelor of Arts és a The English Teacher című félig önéletrajzi trilógia is megjelenhessen, kiadókat szerezzen.
Első három könyvében Narayan rávilágít bizonyos társadalmilag elfogadott gyakorlatokkal kapcsolatos problémákra. Az első könyvben Narayan a diákok nehéz helyzetére, az osztálytermi botozás büntetésére és az ezzel járó szégyenre összpontosít. A második könyv a hindu házasságokban a horoszkóp-egyeztetés fogalmát és a menyasszonyra és a vőlegényre nehezedő érzelmi terhet tárgyalja. A harmadik könyvben azzal a gondolattal foglalkozik, hogy egy feleség hogyan tűri el férje bohóckodásait és viselkedését.
Rajam 1939-ben tífuszban halt meg. Halála mélyen megviselte Narayant, és sokáig depressziós maradt. Soha életében nem nősült újra; aggódott lányukért, Hemáért is, aki mindössze hároméves volt. A gyász jelentős változást hozott az életében, és ihletet adott következő regényéhez, a The English Teacher-hez. Ez a könyv, akárcsak első két könyve, önéletrajzi ihletésű, de inkább az, és a Swami and Friends, valamint a The Bachelor of Arts után egy nem szándékosan tematikus trilógiát zár le. A későbbi interjúkban Narayan elismeri, hogy a The English Teacher szinte teljes egészében önéletrajz volt, bár a szereplők nevei és Malgudi helyszínének változása eltérő; azt is elmagyarázza, hogy a könyvben részletezett érzelmek tükrözték a sajátját Rajam halálakor.
Sikereinek köszönhetően 1940-ben kipróbálta magát egy folyóiratnál, az Indian Thought-nál. Nagybátyja segítségével, aki autókereskedő volt, Narayannak több mint ezer előfizetőt sikerült szereznie csak Madrász városában. A vállalkozás azonban nem tartott sokáig, mivel Narayan nem tudta vezetni, és a folyóirat egy éven belül megszűnt. Első novelláskötete, a Malgudi Days, 1942 novemberében jelent meg, majd 1945-ben a The English Teacher című kötete. Közben, mivel a háború miatt elvágták Angliától, Narayan megalapította saját kiadóját, amelyet (ismét) Indian Thought Publications-nek neveztek el; a kiadó sikeres volt, és ma is aktív, most unokája vezeti. Hamarosan, miután odaadó olvasótábora New Yorktól Moszkváig terjedt, Narayan könyvei jól fogytak, és 1948-ban elkezdte építeni saját házát Maiszúr külvárosában; a ház 1953-ban készült el. Körülbelül ebben az időszakban írta Narayan a Gemini Studios Miss Malini (1947) című filmjének történetét, amely az egyetlen általa írt, filmvászonra szánt és megvalósult történet maradt.
A mozgalmas évek A The English Teacher után Narayan írásai fantáziadúsabb és kreatívabb külső stílust öltöttek a korábbi regények félig önéletrajzi hangvételéhez képest. Következő műve volt az első olyan könyv, amely ezt a módosított megközelítést mutatta be. Azonban továbbra is merít saját tapasztalataiból, különösen a saját naplója elindításának aspektusából; korábbi regényeihez képest is jelentős elmozdulást mutat az életrajzi események keverésével. Nem sokkal ezután kiadta The Financial Expert (A pénzügyi szakértő) című művét, amelyet mesterművének tartanak, és 1951-ben az egyik legeredetibb szépirodalmi műként ünnepeltek. A regény ihletője egy igaz történet volt egy pénzügyi zseniről, Margayyáról, aki a testvére rokonságban volt. A következő regény, a Waiting for the Mahatma, amely lazán Mahátma Gandhi Malgudinál tett kitalált látogatásán alapul, a főszereplő romantikus érzéseit tárgyalja egy nő iránt, amikor részt vesz a látogató Mahatma előadásain. A Bharti nevű nő Bhārat Mātā laza paródiája, aki India megszemélyesítője és Gandhi előadásainak középpontjában áll. Bár a regény jelentős utalásokat tartalmaz az indiai függetlenségi mozgalomra, a hangsúly az átlagember életén van, Narayan szokásos iróniájával elmesélve.
1953-ban jelentek meg művei először az Egyesült Államokban a Michigan State University Press kiadásában, amely később (1958-ban) lemondott a Viking Press jogairól. Bár Narayan írásai gyakran rávilágítanak a társadalmi struktúrák és nézetek anomáliáira, ő maga is tradicionalista volt; 1956 februárjában Narayan minden ortodox hindu rituálét követve megszervezte lánya esküvőjét. Az esküvő után Narayan alkalmanként utazni kezdett, és továbbra is legalább 1500 szót írt naponta, még útközben is. A The Guide című könyvét 1956-ban, a Rockefeller Alapítvány keretében az Egyesült Államokban töltött látogatása során írta. Az Egyesült Államokban tartózkodása alatt Narayan napi naplót vezetett, amely később a My Dateless Diary (Dátum nélküli naplóm) című könyvének alapjául szolgált. Körülbelül ekkor, egy angliai látogatás során találkozott Narayan először és utoljára barátjával és mentorával, Graham Greene-nel. Indiába való visszatérése után jelent meg a The Guide; A könyv Narayan írói készségeinek és elemeinek legreprezentatívabb példája, kifejezésmódja ambivalens, és a konklúzió rejtélyes. A könyv 1960-ban elnyerte neki a Sahitya Akademi-díjat.