Az alacsony szénhidráttartalmú étrendek az átlagos étrendhez képest korlátozzák a szénhidrátfogyasztást. A magas szénhidráttartalmú élelmiszerek (pl. cukor, kenyér, tészta) bevitelét korlátozzák, és magasabb zsír- és fehérjetartalmú élelmiszerekkel (pl. hús, baromfi, hal, kagyló, tojás, sajt, diófélék és magvak), valamint alacsony szénhidráttartalmú élelmiszerekkel (pl. spenót, kelkáposzta, mángold és más rostos zöldségek) helyettesítik őket.
Nincsenek szabványok arra vonatkozóan, hogy mennyi szénhidrátot kell tartalmaznia az alacsony szénhidráttartalmú étrendnek, és ez bonyolítja a kutatásokat. Az Amerikai Családorvosok Akadémiájának egyik definíciója szerint az alacsony szénhidráttartalmú étrendekben a szénhidrátok kevesebb mint 20%-a kalóriából származik.
Nincs jó bizonyíték arra, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diéták általában véve bármilyen különleges egészségügyi előnnyel járnának a fogyáson kívül, ahol az alacsony szénhidráttartalmú diéták hasonló eredményeket érnek el, mint más diéták, mivel a fogyást főként a kalóriamegvonás és a betartás határozza meg.
Az alacsony szénhidráttartalmú diéták egyik sajátos formáját, a ketogén diétát először az epilepszia kezelésére szolgáló orvosi étrendként hozták létre. Hírességek reklámfogásainak köszönhetően vált népszerű fogyókúrás diétává, de nincs bizonyíték arra, hogy bármilyen különös előnye lenne erre a célra, és a diéta mellékhatások kockázatával jár, a Brit Dietetikusok Szövetsége pedig 2018-ban az „öt legrosszabb, a hírességek által elkerülendő diéta” közé sorolta.
Jegyzetek
Kategória:Biológia Kategória:Anyagcsere