A Gettó () Joshua Sobol izraeli drámaíró színdarabja a vilnai gettóról a második világháború alatti náci megszállás során. A darab a gettóbeli zsidó színházra összpontosít, élőzenét is beépítve. Számos történelmi személyiség jelenik meg a darabban: Jacob Gens (1903–1943), a zsidó gettórendőrség vezetője, akit később a gettó vezetőjévé neveztek ki a nácik; Herman Kruk (1897–1944), a gettó szocialista könyvtárosa és krónikása; Bruno Kittel (1922–?) SS-Oberscharführer, a gettó német parancsnoka. A mű a zsidó ellenállási mozgalomról szóló trilógia része, amely az Ádám és az Underground (Föld alatt) című darabot is tartalmazza. A Gettó premierje az izraeli Haifai Városi Színházban és a berlini Freie Volksbühnében volt 1984-ben.
A darabot a londoni Royal National Theatre Olivier Színházában adták elő angol nyelvű változatban, Miriam Schlesinger fordítása alapján. Az előadás bemutatója 1989. április 27-én volt. A darabot Nicholas Hytner rendezte, az előadás elnyerte az 1989-es Evening Standard Theatre Awardot a legjobb darab kategóriában. A Gedalia Besser rendezésében készült előadásnak 1989. április 30-án volt a bemutatója a New York-i Circle in the Square Színházban.
Keletkezése Sobol beszámolt arról, hogy sokak számára a nemzedékéből a holokauszt olyan téma volt, amit igyekeztek kerülni. Egy barátja kérésére írt egy rövid forgatókönyvet a második világháború alatt Európában működő zsidó ifjúsági szervezetekről. A kutatómunka során adatokat talált a vilnai gettóban működő színházról. Egy idő után sikerült felkutatnia Israel Segalt (1907–1985)Israel Segal, a színház volt művészeti vezetőjét. Három éven keresztül tanulmányozta a gettószínház történetét, de nem kezdett bele a darab megírásába, sőt „eszébe se jutott, hogy ebből valaha is színdarab lesz”. Aztán egy drámaíró szemináriumon elkezdett mesélni az egyetemistáknak a vilnai gettószínházról és ezt követően összeállt a történet.
Szereplők Gens, a vilnai gettó zsidó parancsnoka; olyan ember, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy minél több zsidót meg tudjon menteni, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a nácikkal kell együttműködnie, egyeseket hagynia kell meghalni, hogy mások élhessenek. Jó munkakapcsolatot ápol Kittellel, aki a pártfogoltjának tekinti. Ez lehetővé teszi Gens számára, hogy olyan életeket is megmentsen, amelyeket egyébként lehetetlen lenne megmenteni. Mélyen hazafias érzelmű és cionista. Chaja, színésznő; egykori énekesnő, akit Kittel csodál kiváló hangja és lenyűgöző szépsége miatt. Srulik és Kruk is romantikus érzéseket táplálnak iránta, de egyiküknek sem adatik meg a lehetőség, hogy szerelmük beteljesüljön. Kittel, SS-OberscharführerŐrmester, a gettó náci parancsnoka; kegyetlenül bánik a zsidókkal, de van egy művészi és érzékeny oldala is, gyakran látni, amint egy SS-katona utána cipeli a szaxofonját tokban és egy hasonló tokban a géppisztolyát. Srulik, színész; ő a narrátor, akinek a gettó utolsó napjairól szóló emlékei a történet lényegét alkotják. A mesélő volt a gettószínház művészeti igazgatója és hasbeszélőként szerepel a színpadon, akit soha nem látunk az okoskodó bábuja nélkül. Kruk, könyvtáros; Herman Kruk a gettó könyvtárosa és szocialista. A gettóbeli élet történéseit rögzíti naplójában, ritkán teszi ki a lábát a könyvtárból, inkább arra törekszik, hogy a körülötte zajló események megmaradjanak az utókor számára. Valós személyen alapul, akinek naplói a vilnai gettóbeli életet örökítették meg. Weiskopf, üzletember; vállalkozó és egykori gyári munkás, aki kitalálja, hogy a gettóban hozzanak létre műhely a sérült német egyenruhák javítására. Önző és hataloméhes, csak az érdekli, hogy bekerüljön a gettó befolyásos emberei közé. Judit, színésznő Ljuba, színésznő Oma, színésznő Áron, színész Dávid, színész HassideusHaszid tenyérjós, bíró Yankl Dessler, a zsidó rendőrség parancsnokhelyettese
A cselekmény részletes összefoglalója bélyegkép|220px|A gettó térképeAz olívazöld terület a kis gettót jelöli, amit 1941 októberében felszámoltak. Fekete # a gettó kapuja. A cselekmény a vilnai gettóban játszódik 1942. január 18-tól 1943 júniusáig.
Első felvonás A darab 1983-ban kezdődik Tel-Avivban, ahol Srulik, egy idős, egykarú férfi, felidézi az utolsó előadást a vilnai gettóbeli zsidó színházban, amelynek művészeti igazgatója volt. A visszaemlékezés során kibontakozó cselekmény 1942-ben, Vilnában játszódik. Kittel, a gettóért felelős SS-parancsnok arra utasítja a zsidóknak, hogy válogassák szét a meggyilkoltak ruháit – pár hete történt egy hatalmas tömegmészárlás, amelyben több mint 50 000 zsidót öltek meg. Most már csak 16 000 zsidó maradt a gettóban.
Miközben a zsidók ruhákat válogatnak, Kittel rajtakapja Chaját, egykori énekest, akinél egy kiló lopott bab van. A hasbeszélő Srulik nagyszájú bábuja segítségével megmenti az énekesnő életét, akit a német parancsnok ki akart végezni. Az SS-katona szétszórja a babszemeket, és megparancsolja a zsidóknak, hogy egy percen belül szedjék össze, de azok csak 940 grammot tudnak összegyűjteni. Kittel megengedi Chajának, hogy dalokkal fizesse meg neki a hiányzó 60 grammot, közben kiderül, hogy Kittel mélyen vonzódik hozzá, és meghatódik az éneklésétől. Srulik is vonzódik Chajához, de bábja hangja nélkül nem tudja kifejezni érzéseit. Kittel egy üres raktárat kínál a zsidóknak színházként, és arra utasítja őket, hogy tartsanak előadást, amivel be tudják bizonyítani, hogy „a művészet megér öt deka babot”.
Ezután Jacob Gensszel, a zsidó rendőrség vezetőjével találkozunk. A Vilnában maradt zsidók számára ő is ellenség, aki folyamatosan a németekkel szövetkezve hoz olyan döntéseket, amelyek családok szétválasztásához, emberek megöléséhez vezetnek. De azzal, hogy együttműködik és kvázi barátságot köt Kittellel, Gens sok olyan ember életét menti meg, akiket egyébként megölnének a németek. Gens odamegy Srulikhoz, és elárulja, hogy sok volt zenész és színész életét mentette meg, elrejtve őket a nácik elől, és utasítja a hasbeszélőt, hogy foglalkoztassa őket egy új darabban, mert így munkaigazolványt, teljes fejadagot kaphatnak, és életben maradhatnak egy újabb tisztogatás során.
bélyegkép|bal|200px|Jacob Gens litván egyenruhában (~1935) bélyegkép|140px|Munkaigazolvány Weiskopf, egykori gyári munkás, azzal a tervvel keresi meg Genst, hogy varróműhelyt hozzon létre sérült katonai egyenruhák javítására. Weiskopf csak abban érdekelt, hogy bekerülve a gettóvezetésbe magasabb státuszt érjen el, de Gens a tervében látja a lehetőséget, hogy több olyan embert mentsen meg, akiket a műhelyben lehetne alkalmazni. Kittel jóváhagyja a tervet, Weiskopfot pedig gyárigazgatónak nevezi ki.
Bemutatkozik nekünk Herman Kruk is, aki a gettó könyvtárában dolgozik, és a vilnai zsidó élet krónikáját állítja össze. Naplójának részletei narrációként szolgálnak a darab során. Gens Krukhoz fordul, és információt követel a gettóban felbukkanó színházellenes propagandáról. Krukot sérti a „színház a temetőben” ötlete, de Gens ragaszkodik ahhoz, hogy a színház egyesítse a gettó népét, a különböző politikai irányzatok képviselőit (cionisták, szocialisták).
Kittel megparancsolja Weiskopfnak, hogy biztosítson jelmezeket a színészeknek, akik improvizálnak egy jelenetet bemutatva a gettó vezetői és az orvosok között zajló vitát arról, hogy mely cukorbetegek kapjanak a rendelkezésre álló kevés inzulinból. Arra a következtetésre jutnak, hogy csak Isten képes életet adni, és emberként nem választhatják meg, hogy kinek adják a korlátozott készleteket. Kittel ekkor beront, és megparancsolja Gensnek, hogy „szabaduljon meg” a zsidó családok minden „létszám feletti” gyermekétől, hivatkozva a Führer új, a zsidó faj szaporodását tiltó parancsára. Megkezdődik a gyerekek elhurcolása, Kruk elmesél egy történetet Gensről, aki megmenti egy kisfiú életét a szelekció során. Jacob kétségbeesett a szörnyű jelenetek után, Oma pedig vigasztalja, miközben siratja helyzetét és a lehetetlen döntéseit, amelyeket meghozott.
Második felvonás Ebben a felvonásban négy fiatal – Ljuba, Geiwish, Yankel és Elia – egy koporsót csempésznek be a gettóba. Gens elkapja őket és letartóztatja Ljubát, a másik hármat pedig arra utasítja, hogy – önkéntes adományként – fizessenek neki ötezer rubelt a fiatalkorú bűnözők intézetének javára, hogy kiszabadíthassák Ljubát. Miközben a helyzetükön elmélkednek, a haszid jövendőmondó felajánlja, hogy jósol Eliának. Amikor fizetséget kérne tőle, Elia leszúrja a haszidot, majd egy köteg pénzt vesz ki a halott zsebéből. Megpróbálják a holttestet a koporsóba tenni, de egy halotti ingbe burkolt alak bukkan elő, és elriasztja őket. A férfi leveszi a leplét, ekkor kiderül, hogy Kittel az, aki így csempésztette be magát a gettóba. Szemüveget vesz fel, hogy új szereplővé, dr. Ernst Paullá, a judaizmus német tudósává váljon.
Paul megérkezik a könyvtárba, és utasítja Krukot, hogy gyűjtse össze a listán szereplő könyveket, melyek a zsidók nélküli judaizmus intézetébe kerülnek majd megőrzésre. Megbeszélik a zsidók jövőjét Európában és Gens látszólagos árulását. Paul felfedi a cionista mozgalom iránti szimpátiáját, de Kruk megvédi hitét abban, hogy kultúrája a hazája.
bélyegkép|200px|Bruno Kittel (1943) A haszid tenyérjós három gyilkosát elítélik és felakasztják. Kittel a büntetést a gettót irányító autonóm és felelősségteljes zsidó hatóság bizonyítékának tekinti, és Genst a gettó vezetőjévé lépteti elő, miközben feloszlatja a zsidótanácsot (Judenrat). Gens meghívja Kittelt és más tisztviselőket egy bálba, melyet az előléptetése megünneplésére szervez. Weiskopf előkészíti a bált, és hangot ad a résztvevők iránti ellenszenvének. Zsidó prostituáltakat hoznak be, és orgia kezdődik közöttük és a zsidó rendőrök között, miközben a németek nézik, filmezik az egészet, mindezt Chaja énekének dallamára. Kittel észreveszi, hogy Gens nem érzi jól magát, és „vigasztalásként” bejelenti egy távolabbi gettó Vilnához való csatolását, Genst pedig mindkettő parancsnokának teszi. Sajnos, ez az oszmianai lakosság felének kiirtását vonja maga után, de Gens ügyes egyezkedéssel 600 főre csökkenti likvidálandók létszámát. Kittel a zsidó rendőrséget küldi a feladat elvégzésére, Kruk narrációja pedig rögzíti azt a borzalmat, hogy a zsidók közreműködtek zsidók legyilkolásában. Gens, egyedül és részegen a parti után, kijelenti, hogy célja a lehető legtöbb zsidó megmentése, és szándékában áll alávetni magát a zsidó igazságszolgáltatásnak, ha túléli a háborút.
Chaja a könyvtárban keresgél, Kruk átad neki egy ellopott orosz katonai kézikönyvet, amely segítségével a zsidó ellenállás házilag tud robbanószert készíteni. Miközben hazafelé tart, Kittel megállítja, elmeséli, hogy mennyire izgatottan várja a szereplését a következő darabban. Ahogy az énekesnő távozik, Kittel ismét dr. Paullá változik, és találkozik Krukkal. Paul átad Kruknak egy új listát a vilnai kolostorokról, amelyeket katalogizálni kell, és biztosítja Krukot, hogy amíg neki dolgozik, addig életben tartják. Kruk emlékezteti Pault a közeledő szovjet hadseregre, és tagadja, hogy részt vett volna a gettóbeli fegyveres földalatti ellenállásban.
A gettóban megünneplik május elsejét, a polgárok virágokkal és transzparensekkel vonulnak. Chaja egy ellenállási dalt énekel, Kruk pedig arról beszél, hogy az utolsó emberig ellenállnak a németeknek, példaként említve a varsói gettófelkelést. Gens beront a helyszínre, és elrendeli a náciellenes felvonulás leállítását, valamint észrevételezi a zsidó nacionalizmus hiányát a gettóban. Elrendeli, a hivatalos nyelv a héber legyen a jiddis helyett, de Srulik bábuja kigúnyolja a parancsnok nacionalizmusát. A tömeg szétszéled, és Chaja elmondja Sruliknak, hogy aznap este egy szennyvízcsatornán keresztül elhagyja a gettót és csatlakozik a partizánokhoz. Kérleli, hogy menjen vele, de a hasbeszélő nem hajlandó, mert nem akarja otthagyni a távozásra képtelen családokat.
bélyegkép|bal|240px|Weiskopf (2010)A Cameri Színház 2010-es előadása. Weiskopf szerepében Rami Baruch izraeli színész.