bélyegkép|Bal lapocka, a vállcsúcs (acromion) piros színnel látható
Az emberi anatómiában a vállcsúcs (latinul: acromion) a lapocka (scapula) csontos nyúlványa. A processus coracoideusszal együtt oldalirányban a vállízület fölé nyúlik. Az acromion a lapocka gerincének folytatása, és elülső irányban átnyúlik. A kulcscsonttal (kulcscsont) összeérve alkotja az acromioclavicularis ízületet.
Felépítés Az acromion a váll csúcsát alkotja, és egy nagy, többé-kevésbé háromszögletű vagy megnyúlt nyúlvány, amely hátulról előrefelé lapított. Kezdetben laterálisan vetül ki, majd előre és felfelé görbül, és a cavitas glenoidalis fölé nyúlik. Az acromion alapjától indul, amely a kiemelkedés kiindulópontját jelöli, és a lapockatövisből (spina scapulae) ered.
Felszínek Felső felszíne felfelé, hátrafelé és laterálisan irányul; domború, érdes, és a deltaizom egyes rostjainak tapadására szolgál, egyébként pedig bőr alatti helyzetű. Alsó felszíne sima és homorú.
Szélek Laterális széle vastag és egyenetlen, és három-négy gumót (tuberculum) visel, amelyek a deltaizom ínas eredésének helyei. Mediális széle rövidebb a laterálisnál, homorú, a trapézizom egy részének tapadását adja, és középtáján egy kis ovális ízfelszínt hordoz, amely a kulcscsont acromialis végével ízesül.
Variáció A vállcsúcsnak három morfológiailag elkülöníthető típusa van , és összefüggés figyelhető meg e morfológiai formák és a rotátorköpeny-szakadás között: Típus Megjelenés Előfordulás Elülső lejtő szöge Rotátorköpeny-szakadás Lapos95x95px 17,1% 13.18 3,0% Ívelt95x95px 42,9% 29,98 24,2% Horgas95x95px 39,3% 26,98 69,8%
Os acromiale Az os acromiale négy típusa különíthető el:
Nem jön létre csontos egyesülés a meso- és meta-acromion között; ez a leggyakoribb vagy tipikus forma Nem jön létre egyesülés a pre- és meso-acromion között Nem jön létre egyesülés a pre- és meso-acromion között, valamint a meso- és meta-acromion között; atípusos forma Nem jön létre egyesülés a pre- és meso-acromion között; a meso- és meta-acromion között; valamint a meta- és basi-acromion között
Ez a jelenség gyakori volt a Mary Rose hajóroncsból származó csontvázakon: feltételezik, hogy ezeknél az embereknél a gyermekkorban végzett intenzív íjászat a középkori íjjal (amely háromszor akkora húzóerőt igényel, mint a modern olimpiai íj) olyan mértékben terhelte a vállcsúcsot, hogy megakadályozta annak csontos egyesülését a lapockával.
Bár korábban véletlen leletnek tartották, az os acromiale időnként tüneteket is okozhat, például subacromialis ütközést vagy instabilitást a nem egyesült csontterületen. Tünetes esetekben dinamikus ultrahangvizsgálat során néha fokozott mozgékonyság figyelhető meg az érintett területen a váll mozgatásakor, vagy kompresszió váltható ki a vizsgálófej nyomására.
Életkorral összefüggő változások Az elülső acromialis csőr kialakulása életkorfüggő folyamat, amelynek valószínűsége 50 éves kor után jelentősen megnő. A vállcsúcs morfológiájában megfigyelhető változatosság azonban nem az életkorral járó elváltozások (például a csőrképződés) következménye, és így önmagában, azoktól függetlenül járul hozzá az impingement (ütközési) szindróma kialakulásához.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Lapocka