A partizán széles fejű szálfegyver, ami elsődlegesen szúrásra való. A 15. században jelent meg, és a 17. században volt a gyalogosok egy fegyvere. Ezt követően a gyalogostisztek és díszőrségek használták.
Neve az olasz partigiana szóból ered, ahogy maga a fegyver is onnan származik, és talán német közvetítéssel került a magyar nyelvbe. Őse feltehetően az ökörnyelv lándzsa volt. Ennek nincsenek szárnyai, viszont feje meglehetősen hosszú és nehéz, akárcsak a partizáné.
A partizán feje szimmetrikus, egy széles, kétélű lándzsahegyből és annak tövénél két oldalnyúlványból áll, amelyeket füleknek is neveznek. Ezek a fülek rögtön 1500 után jelentek meg rajta. A fej 55–78 cm hosszú, alja gyakran félkör alakú. Különösen a 16. századtól készítettek hosszú fejeket, átlagosan 75 cm hosszal. Gyakori, hogy a penge közepén egy központi borda húzódik végig. Előszeretettel alkalmazták díszfegyverként, és ezek formavilága nem kellett, hogy a célszerűséget kövesse. A fönnmaradt példányok jó része ilyen díszfegyver. Fülei hol nagyok és íveltek, hol egészen aprók. Dr. Kalmár János szerint a londoni Towerben őriznek két partizánt Mária Terézia korából, amelyekbe a magyar címert marták bele.
Hasonló fegyver még a sponton, a runka és a spétum, a cseh fülkanál és a szárnyas lándzsa.
Jegyzetek
Forrás
Kategória:Fegyverek