Az Istenanya elszenderedése székesegyház () Várna legnagyobb temploma és Bulgária harmadik legnagyobb székesegyháza (a szófiai Alekszandr Nyevszkij-székesegyház és a vidini Szent Demetriusz-székesegyház után). 1886. augusztus 30-án nyílt meg hivatalosan, a várnai és preszlavi püspökség székhelye és Várna egyik szimbóluma.

Története

Előkészületek és tervezés Dondukov-Korszakov orosz herceg (knyáz) várnai látogatása során felismerte egy olyan székesegyház szükségességét, amely kielégítené a növekvő város keleti ortodox keresztény lakosságának igényeit. Simeon metropolita összehívta a közösséget egy bizottság megválasztására, amelynek célja egy új templom építésének előkészítése volt, különös tekintettel a helyszín kiválasztására, az adománygyűjtésre, valamint a fa- és építőanyagok biztosítására. Az építkezés költségeit 300 000–400 000 francia frankra becsülték, amelynek nagy részét önkéntes adományokból remélték összegyűjteni. A kezdetben összegyűlt 15 000 frankot gyorsan elköltötték, azonban a bolgár kormány 100 000 leva összegű támogatást nyújtott, emellett egy lottósorsolást is rendeztek 150 000 darab, egyenként 2 levába kerülő sorsjeggyel.

A székesegyház építéséhez elsősorban Várna környékéről származó anyagokat használtak fel. Összegyűjtötték a város lerombolt erődítményfalainak köveit, a homlokzathoz szükséges anyagokat a szomszédos Ljuben Karavelovo és Kumanovo falvakból hozták, a belső oszlopok pedig helyi kőből készültek. Az ablakok alatti külső oszlopokhoz ruszei követ használtak, a boltívek pedig mészkőből vágott kváderkövekre támaszkodtak. A tetőhöz szükséges rézlemezeket, valamint a kőtömbök emeléséhez használt emelőszerkezeteket Angliából hozatták.

Az alapkövet I. Sándor bolgár fejedelem tette le 1880. augusztus 22-én egy ünnepélyes ceremónia és imádság keretében, bolgárokból és örményekből álló tömeg előtt. A fejedelem az ünnepség alkalmából amnesztiát adott minden olyan helyi fogolynak, akinek három hónap vagy annál kevesebb volt hátra a börtönbüntetéséből.

A kiválasztott név, az Istenanya elszenderedése a közelmúltban elhunyt Marija Alekszandrovna orosz cárné, Bulgária jótevője és a bolgár fejedelem nagynénje emlékét őrizte. Az eredetileg kiválasztott helyszín nem nyerte el a fejedelem tetszését; ő inkább egy, a város akkori peremén fekvő dombot részesített előnyben, ahol egy kert is kialakítható volt, és ahonnan a székesegyház az egész városból láthatóvá vált volna.

Építése A peterhofi palota templomának mintájára készült székesegyház tervét egy Maas nevű odesszai építész készítette. Az építkezés közvetlenül az alapkőletétel után megkezdődött, és hat évig tartott. Kezdetben a helyi önkormányzat egy 6000 leva értékű szerződést kötött az építésszel, aki azonban hamarosan további forrásokat kért, így a bizottság úgy döntött, hogy megvásárolja a terveit, de az építkezéssel már nem őt bízza meg. Így az alapokat Maas tervei alapján rakták le, míg maga az épület P. Kupka városi építész tervét követte.

A tervek szerint a székesegyház egy 35 × 35 méteres, háromhajós, négyezeti kupolás bazilika két oldalhajóval; a főoltárt az Istenanya elszenderedésének, az északit Szent Alekszandr Nyevszkijnek, a délit pedig Csodatévő Szent Miklósnak szentelték.

Az építőmester kiválasztásának kérdését 1880 nyarán vitatták meg, de a tarnovói Kolju Ficsetóval folytatott tárgyalások sikertelennek bizonyultak. Az ideiglenes irányítást egy helyi mester, Vaszil Ivanov kapta, azonban hosszú keresgélés után a feladatot Janko Kosztandira bízták. 1884. március 15-én a bizottság a trjavnai Gencso Kancsevnek adta át a megbízást. A templomot a következő évben falazták fel, a tetőzet szeptemberre készült el, az első istentiszteletet pedig 1886. augusztus 30-án tartották.

Az épületbelső kialakítása A belső tér berendezése a következő években is folytatódott. A püspöki trónt, Niko Mavrudi alkotását 1897-ben helyezték el, az ikonosztázt pedig később a debari Ivan Filipov mester készítette. Úgy döntöttek, hogy nem emelnek új és különálló harangtornyot, hanem ehelyett megemelnek egy kupolát, és az eredeti épület egy részét alakítják át erre a célra. A tervek szerint a harangnak 100 pudot (1,6 tonnát) kellett nyomnia, és „A Szabadító tiszteletére” feliratot kellett viselnie. II. Miklós orosz cár adományaként 1901-ben 42 kisebb és 3 nagyobb ikont hoztak Oroszországból, amelyeket 1904-ben további 8, a középső és az északi ajtóra szánt ikon követett. A templom padlóját 1911-ben különböző színű kerámialapokkal burkolták, a karzat pedig négy évvel később készült el.

A 38 méter magas harangtornyot 1941 és 1943 között Sztefan Venedikt Popov építész emelte; ebben az időszakban nyerték el a kupolák jelenlegi formájukat, gőzfűtést építettek be, és a tető szerkezetét is megváltoztatták. Kezdetben rendkívül nehéz volt kivitelezőt találni a munkálatok szponzorálására, valamint az anyagok beszerzésére és szállítására. Az Istenanya elszenderedése székesegyház díszítése 1949 után kezdődött meg N. Rosztovcev professzor irányításával, aki az előcsarnok falfestményeit adományozta. Az ekkor felszerelt csillárok P. Kuslev fafaragó munkái voltak.

A nagy méretű festett üvegablakokat az 1960-as években helyezték be. A (tér felé néző) nagyobb déli ablakokon Szent Cirill és Metód látható, míg az északiak Szent Angelariust és Ohridi Szent Kelement ábrázolják.

A patinásodott rézkupolákat 2000 tavaszán restaurálták és aranyozták be, a homlokzatot ugyanebben az évben újították fel. 2003-ban a freskókat átfogóan restaurálták, ekkor készült el az új világítási rendszer is. 2020-ban a nagylelkű adományoknak köszönhetően a templom újabb felújítási szakaszba lépett. Hat kupoláját felújították és újraaranyozták, és az ólomüveg ablakokat is kicserélték.

Építészeti jellemzői

A templom magassága: 47,92 m A templom hossza: 46,55 m A templom szélessége: 35 m A harangtorony magassága a kupola csúcsáig: 43,48 m A felette lévő aranyozott kereszt magassága: 4,44 m A főkupola magassága a csúcsáig: 34,13 m A felette lévő aranyozott kereszt magassága: 5,03 m

Galéria

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Bulgária ortodox templomai, kolostorai Kategória:Várna Kategória:1886-ban átadott építmények