Donji Skugrić () falu Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Gradačac községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 47, közúton 67 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re északnyugatra, a Szávamenti-síkságon, 120-230 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Topografska karta Doboj 425-2-4 Síkvidéki terep jellemzi, amely a síkság és az alacsony-közepes hegységek közötti átmeneti terület része. A termékeny alluviális talajok a mezőgazdaságot támogatják, beleértve a gabonaféléket, a zöldségeket és az állattenyésztést, a szomszédos lejtőkön lombhullató erdők és rétek foltjai találhatók. A Gradašnica folyó vízgyűjtője a helyi patakokból biztosítja a vizet, minimális karsztos hatással.
Éghajlata Éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár általában meleg, az átlaghőmérséklet 25-30 °C körül alakul, de néha meghaladhatja a 30 °C-ot. A telek hidegek, az átlaghőmérséklet 0 °C körül alakul, de ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 800-900 mm, amely egyenletesen oszlik el az évben, tavasszal és ősszel valamivel több csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb123315Bosnyák137Horvát860Jugoszláv390Egyéb432Összesen140254
Története Őskor Az első ember a tágabb skugriči területen, azaz a boszniai Posavina és Trebava régióban az ókőkorban (paleolitikum) jelent meg, körülbelül 45 000-15 000 évvel ezelőtt. Modriča község területén a lehetséges paleolitikum lelőhelyek széleskörű régészeti kutatása még nem történt meg. Egy kis települést, vagy inkább annak nyomait fedezték fel Skugrićban az úgynevezett Nyugati oldalcsatorna feltárása során. Ez a település egy enyhén hullámzó területen található a Radišnjača alatt, Orahovo falucskájában. Számos kerámia- és kovakőtöredéket találtak itt, amelyek összességében a lelőhely neolitikus eredetére utalnak. Egy másik települést ebből az időszakból Skugrićban, Potpolje falucskájában fedeztek fel. Ez is egy szerény méretű lelőhely, de jelentős, mert bizonyítja a terület nagy népességét a neolitikumban. Mindezek a települések a neolitikum világának egy nagy kulturális köréhez tartoznak, amely a Földközi-tenger keleti részétől a Balkánon át Közép-Európáig terjed. Ennek a kulturális körnek egy részét Vinča-kultúrának nevezik (a Belgrád melletti Vinča faluban található nagy település után). A vaskorból egy az i. e. 14. századból származó temetőt találtak a Skugrić Polje-i lelőhelyen, ahol először a halottakat elégették, majd az elégett csontok maradványait egy urnában a földbe temették.
Ókor Ahogy a rómaiak behatoltak a Száva folyó völgyébe, magukkal hozták egy sokkal fejlettebb civilizáció vívmányait, így városi típusú települések nőttek ki Posavinában is – kőből és téglából épült épületek mészhabarccsal kötőanyagként, kővel burkolt utcák, folyóvízzel ellátott házak, települések nyilvános fürdőkkel. 1962-ben egy ebből az időszakból származó települést fedeztek fel Skugrićban, a Cigla lelőhelyen. Ez egy körülbelül tíz hektáros, egyenlőtlen magasságú terület a Skugrić-mezőn, amelyen több, enyhe domb látható. Ezt az egész nagy komplexumot a Tolisa folyó medre határolja, amely itt kanyarulatot ír le, majd később medrét egy csatorna ásásával megváltoztatták és lerövidítették. A néphagyomány nem emlékszik a csatorna ásására. A Cigla lelőhely egyik lelőhelyét a helyiek Crkvina vagy Tubla néven nevezik. Ez számos kerámiatöredéket, fal- és tetőtéglákat, mészhabarccsal kötött folyami kavicsokból épült fal alapját és egyéb kulturális maradványokat tartalmaz. Hogy összeköthessék hatalmas birodalmuk távoli területeit, a rómaiak utakat építettek, és az egyik legfontosabb útvonal ezen a területen a Száva folyó völgyében haladt. A Tabula Peutingeriana római térképen egy Ad Basante nevű postaállomás is szerepel. A régészeti szakirodalomban számos szakmunka foglalkozik e postaállomás elhelyezkedésével. A fent említett térképen a Marsonia állomás után, amelyről feltételezik, hogy a mai Slavonski Brod helyén állt, következik az Ad Basante postaállomás (de sajnos a mérföld távolságot nem tüntették fel), Ad Basante után pedig 20 mérföld távolságban, a Saldis állomás, amelynek helye a Száván, Brcko környékén lehetett. Az Ad Basante állomásnak a régió három nagy római településének egyikében kellene lennie – Josik Jakeš és Odžak között, Kuliste Kruškovo Poljében és Cigla Skugrićban. Ezek a települések nagyjából a Marsonia és Saldis római postaállomások középpontjában helyezkednek el.
Középkor A szlávok a 7. században érkeztek erre a vidékre. A skugrići Cigla lelőhelyen egy egyébként gazdag római uralom korabeli lelőhelyen, egy korábban feltárt csatorna profiljában számos kora szláv jellegzetességeket mutató kerámiatöredéket találtak. A kerámia szabadkézzel, korongozás nélkül készült, sötét vagy vöröses felületű, csak gondatlanul elsimított, egyenetlenül égetett és finomítatlan agyagból készült. 1964-ben Skugrićban, a Gradina lelőhelyen egy kora középkori erődítmény maradványait fedezték fel, földből készült sáncokkal. A felszíni vizsgálat szláv eredetű kerámiákat tárt fel, melyek egy hosszabb időszakból, a kora középkortól a késő középkorig terjedő időből származnak. A Gradina lelőhely egy tágas teraszon fekszik, 10-15 méterrel a Posavina-völgye fölé emelkedve, a körülötte kanyarogó Tolisa-folyó bal partján, így nagyrészt víz veszi körül. A szláv óhazában az ősi szláv védelmi rendszerek mocsaras terephez kapcsolódnak, ezért a Gradina helyszínéül egy mocsaras völgy feletti teraszt választottak. Közvetlenül a Gradina sáncai mellett ma már csak két középkori temető nyomai maradtak fenn. Ezekben nagy mészkő síremlékek voltak, amelyeket a helyiek "mramorovinak" (márványok) és "kamenje" (kövek) neveznek. Az ilyen emlékek a 13. és 16. század közé datálhatók. Az első temető Begove Bare, Gradinától északra, ahol 1964-ben számos kisebb, súlyosan sérült sztélét és számos nagyméretű síremlék töredékét találták. A helyiek jelentős számú, akár 40-50 nagyméretű emlékműre emlékeznek ezen a helyen. A második temető a Gradinától délre található. A neve „Mramorovi i kamenje”. Itt is csak törött emlékművek nyomai vannak. Mindkét nekropolisz a középkori boszniai állam összeomlása utáni időkből származó temetkezések nyomait is tartalmazza. A török tilalmak miatt a keresztények csak kis, szerény emlékműveket állíthattak. Éppen ilyen apró és megmunkálatlan, homokkőből készült, ügyetlenül faragott kereszttáblákkal ellátott lapok találhatók mindkét Gradina környéki temetőben, és ugyanitt muszlim sírkövek is találhatók. Írásos forrásokban egy 1548-as feljegyzés szerint az iszlamizáció a lakosság mintegy 13 százalékát érintette ezen a területen.
Ez a régió Kulin bán idejében a Boszniai bánság része volt. Annak ellenére, hogy Kulin bán elismerte a magyar király legfelsőbb hatalmát, amely biztosította az ország belső függetlenségét, északról folyamatosan fenyegetett a veszély. Az eretnekmozgalom megjelenése Boszniában okot adott a magyar királyoknak arra, hogy nagyon gyakran betörjenek Boszniába, és annak kiirtásán munkálkodjanak. E hadjáratok többsége a Boszna-völgyön át zajlott, amely Magyarország közvetlen közelében feküdt, és ahol különösen erős volt a magyar befolyás, valamint a kalocsai érsek közvetlen egyházi hatalma is érezhető volt. Ez a régió osztozott a boszniai állam sorsában Matej Ninoslav bán uralkodása alatt, amikor a magyarok ismételten keresztes hadjáratokat hajtottak végre Bosznia ellen. Bosznia újabb magyar alárendeltségének messzemenő következményei voltak. Területét felosztották, és részei különböző urak uralma alá kerültek. Az 1237-1319 közötti időszakban Usora, majd csak annak keleti része, Bosznián kívül esett. A terület magyar uralom alatt állt, 1284-től 1316-ig pedig Dragutin szerb király uralma alatt volt. Több érv is szól amellett a feltételezés mellett, hogy a skugrići Tolisa folyó partján fekvő Gradina a középkori Nenostva plébánia erődített központja volt. A plébánia magában foglalta a mai Modriča, Gradačac, Orašje, Šamac, Odžak települések területét, valamint Brčko község legnyugatibb részét, és a középkori Usora régió része volt.
Az újkortól Skugrić első temploma 1769 és 1937 között állt, és a jelenlegi templomtól mintegy 300 méterre, a Popović birtokon, Tolisa falu irányában helyezkedett el. Ez még fatemplom volt, hasonló számos hasonló templomhoz, amelyeket a szerb területeken építettek a török megszállás alatt. A török törvények szerint kicsiknek és feltűnésmenteseknek kellett lenniük. A hagyomány szerint a törökök megengedték, hogy a Skugrić templomának 3 ablaka legyen, és hogy több fény jusson, Sofren Popović pap két ökröt adott két további ablakért. A fatemplomot 1949-ben bontották le a helyi kommunisták. A régi templom helyén (a helyiek régi temetőnek nevezik) áll az emlékműve, a refektórium és Ilija Popović (1838–1880) pap kőemlékműve.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Gradačaci járáshoz tartozó településnek, 114 háztartása és 506 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 89. o. 1910-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településen 163 háztartást, 864 ortodox és 109 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 84. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településnek 921 lakosa volt, közülük 787 ortodox, 119 római katolikus, 8 görög katolikus és 7 muszlim volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 224. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi Bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. Skugrić falu a második világháborúig az azonos nevű község székhelye volt. 1945-ben Donjira és Gornjira osztották, így Gornji Skugrić Modriča, Donji Skugrić pedig Gradačac községhez tartozott. Ez egyben azt is jelentette, hogy a falu két régióra oszlott, mivel Modriča község a Doboj, Gradačac község pedig a Tuzla járáshoz tartozott. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település legnagyobb része a Boszniai Szerb Köztársasághoz került, míg egy délkeleti, kisebb rész a Föderációhoz tartozó Gradačac községnél maradt.
Nevezetességei