thumb|Német kanócos puska thumb|Bocskai István erdélyi fejedelem puskás és szálfegyveres hajdúi mellett 1605-ben. A magyar puskások ábrázolásain sosem láthatók kimért puskaport tartalmazó fatokok. thumb|Ágyazattal, tussal rendelkező puskák legelső ábrázolása 1470-ből
A puska kézi tűzfegyver, amit Kínában fejlesztettek ki a 13. században, Európában pedig a 14. században. Magyarul arkebuz néven is előfordul, hiszen nem mindenki jártas a fegyvertörténetben.
Figyelem! A 19. századi modern puskák időszakában puskának már a huzagolt csövű puskát nevezték megkülönböztetésképpen a sima csövű muskétától. Ám a puska 15. századi kifejezés, ami folyamatosan használatban volt, és korábban mást értettek alatta. Ebben a szócikkben kifejezetten a középkori-kora újkori elöltöltős puskákról esik szó. A modern puskákat lásd ebben a szócikkben.
Megjegyzés: A török korban a királyi Magyarország várainak leltárait a német nyelvi igények határozták meg. Mivel a német nyelvben a szakáll nélküli puskákat is szakállasnak nevezték, ezért a leltárakban hívták nálunk a szakáll nélküli puskákat szakállasnak, félszakállasnak, kézi szakállasnak is, a ténylegesen szakállal rendelkezőket pedig valódi szakállasnak és dupla szakállasnak.Kelenik, 485-506. o.
Etimológia
A puska szó 1443 körül jelent meg elsőként írásban fegyver jelentéssel, amikor Hunyadi János erdélyi vajdaként levelében kérte Brassó városát 40 puska elkészítésére.
A puska eredetileg kis dobozt jelentett, a korabeli gyógyszeres dobozok cső formája miatt ragadt rá a kifejezés a kézi puskákra. A szó eredete a német Büchse vagy puchsen, ami kis tokot jelentett, illetve a busche, ami tűzcsövet. Talán szláv közvetítéssel került a magyarba, illetve a magyarból is kerülhetett át más nyelvekbe, mindenesetre a környező szláv országokban a neve szintén puška, a románban ugyancsak pușcă.
Eredete
A kézi tűzfegyver első ábrázolása a kínai Tacu sziklafaragványokon (大足石刻) látható és 1128-ból ered. A legrégebbi fönnmaradt példány pedig az 1288-ból származó hejlungcsiangi kézi ágyú.
A puskáról Európában 1331-ből ismert az a bejegyzés, amely szerint két lovag lóhátról tűzfegyverrel támadt Cividale del Friulira. Jelenleg a legkorábbinak tekintett fönnmaradt puska egy 1380 tájára datált francia kézi ágyú.
A legelső példányok még nem puskagolyót, hanem nyilat lőttek. A kézi ágyút több lépésben fejlesztették tovább. Ilyen lépések voltak az egyenes falú cső, a puskagolyó lövedék, a cső ágyazatba fektetése, vagyis az úgynevezett "nyélbeütő" puska, az eleinte még merev emelőkaros elven működő ravasz-kakas, a serpenyő. A kanócos lakatszerkezetű puska az 1480-1500 közötti években alakult ki. Ennél a kakas csak a ravasz lenyomásának és nyomva tartásának idejéig érintette a serpenyőt, elengedve visszaállt kiinduló helyzetébe.Kalmár, 195. o.
Szakállas puska thumb|Szakállas puskák, szakálluk jól látható A szakállas puska a puskák egy altípusa. Nagy kaliberű, hosszú csövű puskát jelent, amelyet erőteljes visszarúgása miatt sérülésveszélyes lett volna kézből elsütni. Ezért a cső végéhez egy függőleges vasrudat kovácsoltak, amelynél fogva beakaszthatták várfalba, szekér oldalába, állványba vagy hasonló stabil szerkezetbe, hogy az nyelje el a visszarúgás erejét. A szakállas puska elsősorban ostromfegyver mind a támadó, mind a védő oldalon. Nyílt terepen szükséges volt valamilyen szilárd felület, amelybe beakasztható. A fegyver a 15. század második felében jelent meg. A korábbi ágyazat nélküli példányait nyélbeütőnek hívták, amikor a szerkezetére utaltak, a későbbiek puskatussal is rendelkeztek. Tehát a korai példányok kézi ágyú jellegűek voltak, a későbbiek szokásos puska jellegűek.
Puska és muskéta thumb|M1754 típusú osztrák muskéta
A muskéta olyan hosszú és nehéz puska, amely szakállat ugyan nem igényelt, de súlyos csövét puskavillával kellett alátámasztani lövésnél. Eleinte dupla puskának is hívták (doppelhaken). Később a muskéta súlya csökkent, egy idő után a puskavillát elhagyhatták, de a fegyver neve megmaradt.Kelenik, 485-486. o. Puskákat a muskéták térhódítása idején is használtak, különösen a Magyar Királyságban és az Erdélyi Fejedelemségben. Zrínyi Miklós például a Vitéz hadnagy című művében érzékelteti, hogy a puska kisebb, gyengébb tűzfegyver, mint a muskéta. A magyar gyalogos katona nem hajlandó muskétát hordani, hanem "kis puskát" használ helyette. Emellett azért tudni kell azt is, hogy a jellemzően a törökökkel küzdő magyar lövészeknek nem kellett vastag páncélt átlőniük, hiszen a törökök csak elvétve hordtak magyar vagy horvát huszároktól zsákmányolt vastag mellvérteket. Ha egyáltalán hordtak páncélt, akkor helyettük páncélinget viseltek, a lemezes páncélingjeik lemezei pedig vékonyak voltak.
Puska és karabély
A lovas lövészeket kisebb puskával is ellátták, amit 1589 után karabinnak, magyarul karabélynak neveznek. A karabély név elterjedéséig fegyverüket harquebus néven is emlegették angol nyelvterületen, használóikat pedig harquebusiernek. Magyarul erre is a puska elnevezés a megfelelő.
A karabély név elterjedése után is a részletesebb nyugat-európai források különbséget tesznek a karabélyok és a muskétánál kisebb kaliberű puskák között is. Karabély helyett használhattak puskát például egyes dragonyos alakulatok, akiket lóról leszállítva gyalogos lövészként kívántak bevetni.
Puskák adatai Az adatok a 30 éves háború puskáira vonatkoznak. A golyó/font értékhez azt kell tudni, hogy a puskákat nem kaliber alapján tartották számon, hanem hogy egy font ólomból hány darab golyót öntenek egy adott kategóriához. A font mértékegység nem az angol fontot jelenti. Az "ideális" puskáról alkotott vélemények eltértek, úgyhogy mindenki olyat használt, amilyet gondolt és tudott. A 30 éves háború puskáinak jellemző adataiGuthrie, William P. - Battles of the Thirty Years War: From White Mountain to Nordlingen, 1618-1635, Greenwood Press, Westport, 2001, Típus Golyó/font Hossz (cm) Tömeg (kg) Lőtáv (m) Villa?Nehéz muskéta 8 165+ 10,8 250 IgenÁtlagos muskéta 10-12 140 7,2 225 IgenFélmuskéta 14-15 122 5,4-6,4 200 OpcionálisKarabély 20-24 80-92 5,4 150 NemPuska 20-24 90-102 4,5-6,4 100 Nem
Fajtái thumb|Kovás lakat
A használt lakatszerkezet alapján típusokba csoportosíthatók. Az elsütőszerkezet szabta meg, hogy a szerkezet miként gyújtotta meg a puskaport, és hatással bírt a töltés sebességére is. Például a kanócos puska kanócát minden töltés előtt eltávolították, majd lövés előtt újra a kakasba helyezték. A kerekes lakatúak rugós kerekét föl is kellett húzni.
Egyes puskákat elláttak kanócos és kerekes vagy kanócos és kovás gyújtószerkezettel is. Ezeket kettős lakatú puskának hívjuk. Mindkét szerkezet ugyanahhoz a csőhöz tartozott. Ha az egyik nem működött, a másikkal is lehetett próbát tenni.
Kézi ágyú: A lakatszerkezet nélküli puska szokásos neve a kézi ágyú. Eleinte kézzel érintették a parázsló kanócot a gyújukhoz, később egy karral. Ez a puskák legkezdetlegesebb formája. Kanócos lakat: A puskaport a kakasba befogott égő kanóc gyújtja meg. A folyamatos fejlesztések ellenére a franciakovás lakat elterjedéséig a gyalogos katonákat leginkább ezzel szerelték föl. Tehát 17. század végéig jelen volt, Magyarországon a 18. század elejéig. Ennek oka a fegyver egyszerűsége, emiatt olcsósága, illetve a megbízhatósága. Emellett az állandó tűzkészültséghez a kanócot folyamatosan égetni kellett. Taplós lakat: Kakasa végén apró henger található, ebbe helyezték a taplót, amit aztán kanóccal gyújtottak meg. A tapló gyújtotta meg a fegyver serpenyőjébe helyezett lőport, ami továbbterjedt a cső belsejébe, meggyújtva a golyó mögé tömött lőport. Nagy biztonsággal garantálta az elsütést, ám a lövés során a tapló széttörhetett, vagy a nyomás kivethette azt helyéről. Ezért a lövésznek gyakran kellett új taplót helyeznie a kakasba és azt meggyújtania.Kelenik, 89. o. Keréklakat: A ravasz meghúzása megforgat egy dörzskereket, és az általa csiholt szikrák gyújtják be a lőport. Állandó tűzkészültségben tartható. A keréklakattal szerelt puskát kerekes puskának hívták. A lovasság alkalmazta előszeretettel ezt a típust pisztolyaiban és karabélyaiban. Drága fegyver volt, ráadásul a hozzá használt dörzskerék a használattal elkopott, ezt pótolni kellett, ezért bár fejlett szerkezet, mégsem terjedt el általánosan. Kovás lakatok A kovás lakatok esetén a kakasba fogott kovakő csap le acélra, az összeütközés által keltett szikrák gyújtják meg a serpenyőbe helyezett puskaport. Előnye a gyors töltés. Fajtái: Csapózáras lakat (snaplock) Rugózáras lakat (snaphaunce) Miqueletzáras lakat: A mediterrán országokban használták, beleértve az Oszmán Birodalmat is. Kalmár spanyol lakatnak nevezi.Kalmár, 199. o. Kutyazáras lakat (doglock): angol lakattípus. Franciakovás lakat: A kovás lakatok legjobbja. 1640 körül jelent meg, és a 17. század végétől elterjedt egész Európában. A 19. században a gyújtást az ütésre robbanó lőpor alkalmazása tökéletesítette. Perkussziós lakat: A kakas kova helyett teljesen acél, ami egy apró, speciális lőporral töltött lőkupakra csap le. Az ütés berobbantja a lőport, és ez gyújtja meg a csőbe töltött lőport. A lőkupakot hívják kapszlinak is. Gyutacsos lakat: Szintén ütésre lobbanó gyújtási rendszer, ahol a kakas egy apró fémcsőbe töltött lőporra csap le, és annak a robbanása gyújtja be a puskacsőbe töltött lőport. Augustine féle lakatnak is nevezik föltalálója után. Ezt a típust kizárólag a Habsburg Birodalom katonái használták, az 1848-as forradalom idején a magyar katonák is ilyen rendszerű muskétákkal lőttek.
Huzagolás
A sima csövű puskacsővel használt golyó gyakran kisebb volt, mint a cső vastagsága, ezért a belőle kilőtt golyó a csőben pattogott, nagyon nehéz vele hosszabb távra célozni. Ez a tömegben harcoló puskásoknál nem volt annyira fontos, ám mondjuk vadászathoz vagy céllövésekhez elégtelen. Az első huzagolásra 1480-ból ismertek adatok, akkor még csak a puskapormaradványok összegyűjtése céljából, és egyáltalán nem biztos, hogy ezeket spirálisan vésték be. Az első biztosan spirális huzagolást Augustus Kotter készítette 1520-ban. A spirális huzagolás lövés során forgó mozgásra készteti a puskagolyót, a golyó pontos illeszkedése mellett emiatt is pontosabb.
A vont csövű puskáknak nevezett fegyverek nem terjedtek el általánosan. Töltésük hosszabb időt vett igénybe, mert a puskavesszővel erősen a csőbe kellett döngölni a golyót, hogy az ne pattogjon a csőben a lövés során, és hogy a puha ólom behatoljon a huzagolás hornyaiba. Mégis, a fegyver pontosságát drasztikusan növelte. A vadászok és a mesterlövészek számára pedig a pontosság fontosabb volt, mint a tűzgyorsaság.
Nevezetesebb puskák thumb|Tersényi avagy csinka puska 1630 tájáról thumb|Török Miqueletlakatos tüfenk, késő 18. század
Pulhák vagy polhák: Lengyel eredetű nagyobb puska, de magyarországi mesterek is készítették. A hajdúk között volt népszerű. Tersényi puska (számos névváltozatban), csinka puska: A sziléziai Teschen városában gyártott kis kaliberű keréklakatos puskák. Rendszerint vont csövűek, csőátmérőjük mindössze 6,5–10 mm, tusájuk jellegzetes szarvaspata alakra emlékeztet. Vadászfegyverként is alkalmazhatták. Nagyon kedveltek voltak a magyar, lengyel, cseh, szász főúri körökben, a fönnmaradt példányok közül sokat gazdagon díszítettek.Kalmár, 206-207. o. Jancsár puska: A janicsárokat rövidebben jancsárnak is hívták, a tőlük zsákmányolt puskákról lehet szó. Ezeket gyakran Miqueletzárral szerelték föl. Török nevük tüfenk. Flinta: Sörétes vadászpuskák. A flint kovakövet jelent. A 17. század utolsó negyedében terjedtek el Magyarországon szárnyasok vadászatához. Félkézpuska: Talán pisztolyt jelentett. Hírlövő puska: Figyelmeztető lövéseket adtak le velük, hogy a környékről mielőbb védett helyre húzódjanak az emberek.