Pierre Mac Orlan, néha MacOrlan-ként írva (született Pierre Dumarchey; Péronne, 1882. február 26. – Saint-Cyr-sur-Morin, 1970. június 27.), francia regényíró és dalszerző.

Quai des Brumes című regénye volt Marcel Carné 1938-as, azonos című filmjének forrása, melyben Jean Gabin játszotta a főszerepet. Emellett termékeny sanzoníró is volt, melyek közül sokat olyan francia énekesek vettek fel és tettek népszerűvé, mint Juliette Gréco, Monique Morelli, Catherine Sauvage, Francesca Solleville és Germaine Montero.

Élete Az észak-franciaországi Péronne-ban, Somme megyében született Mac Orlan fiatalemberként Rouenben és Párizsban élt, különféle munkákat vállalt, és harmonikázni tanult. Húszas éveiben sokat utazott Európában, mielőtt visszatért Párizsba, és a bohém művészeti körökben ismert alakká vált. Különösen dalszerzői fellépései voltak rendszeresek a Lapin Agile kabaréban.Francis Carco, The Last Bohemia, translated by Madeline Boyd, New York: Henry Holt & Company, 1928. Ebben az időszakban olyan írók és festők széles körének tagja volt, mint Max Jacob, Guillaume Apollinaire, Maurice Utrillo és Francis Carco.

Harcolt a Németország elleni háborúban 1916-ban bekövetkezett sebesüléséig, ezt követően haditudósítóként dolgozott. Később íróként kereste a kenyerét a Párizs melletti Saint-Cyr-sur-Morinban. Az 1920-as évek végén a film és a fényképezés befolyásos kritikusává vált, fontos esszéket írt Eugène Atget, Germaine Krull és mások munkásságáról.

Munkái A Quai des Brumes mellett számos regénye között szerepel az A Bord de l'Etoile Matutine, amelyet Malcolm Cowley fordított angolra On Board the Morning Star címmel, és a La Bandera (1931). Mac Orlan népszerű sanzonjai közé tartozik a "Fille de Londres", a "Le Pont du Nord" és a "Nelly". A francia énekesnő, Germaine Montero Mac Orlan dalai interpretációinak kiterjedt gyűjteményét adta ki a Meilleur de Germaine Montero CD-n. Legutóbb az Egyesült Államokban a Wakefield Press adta ki A Handbook for the Perfect Adventurer (Napoleon Jeffries fordításában, 2013) és a Mademoiselle Bambù (Chris Clarke fordításában, 2017) című könyveinek angol fordítását.

Valódi nevén, Pierre Dumarchey-n, valamint számos álnéven, többek között Docteur Fowler, Pierre du Bourdel, Pierre de Jusange, Sadie Blackeyes, Chevalier de X és Sadinet, évekig írt a Paris Sex-Appeal magazinnak, valamint pornográf regényeket írt, amelyek gyakran ábrázoltak korbácsolást és szadomazochizmust. Ezek a címek többek között: La Comtesse au fouet (1908), egy kegyetlen dominatrix története, Les Grandes Flagellées de l'histoire (1909), Lise Fessée (1910), Masochism in America (1910), Miss (1912), és Petite dactylo et autres textes de flagellation (1913). Pascal Piának elmondta, hogy a Dumarchey nevet arra használta, hogy felbosszantsa egyik nagybátyját, aki megnehezítette az életét.Pascal Pia, Les Livres de l'enfer, du XVIe siècle à nos jours (1978), quoted in Bernard Baritaud (1992), p. 27.

Hatások és öröksége A francia író és politikai teoretikus, Guy Debord, a Szituacionista Internacionálé alapítója,A Szituacionista Internacionálé egy nemzetközi szervezet volt 1957-1972 között, amely avantgárd művészekből, értelmiségiekből és politikai teoretikusokból állt. állandó olvasója volt Mac Orlan városi kalandokról és „alacsony életről” ("low life") szóló regényeinek. of the Situationist International was a constant reader of Mac Orlan's novels of urban adventure and "low life".Andy Merrifield (2005), Guy Debord - (Critical Lives), London: Reaktion Books, 2005, pp. 145–6.Andy Merrifield (2004), "The sentimental city: the lost urbanism of Pierre Mac Orlan and Guy Debord", International Journal of Urban and Regional Research, Volume 28, Issue 4, pp. 930–940, December 2004. Az 1930-as évek New Yorkjának ismert fotósára, Berenice Abbottra nagy hatással voltak Mac Orlan „fantasztikus” és „társadalmi fantáziáról” szóló írásai.See Peter Barr's PhD dissertation "Becoming Documentary: Berenice Abbott's Photographs, 1929–1939" (Boston University, 1997). Freeman Dyson fizikus 2008-as AMS Albert Einstein előadásában Mac Orlan "La Ville Morte" („A halott város”) című dalát az „üres város archetípusának” példájaként értelmezi, amely egy jungi archetípus, ahogyan azt Jurij I. Manyin matematikus leírta.

Filmek La Bandera, rendezte Julien Duvivier (1935, a La Bandera című regény alapján)Marokkói nász (film) Le quai des brumes, rendezte Marcel Carné (1938, a Le Quai des brumes című regény alapján)Ködös utak (film) La tradition de minuit, rendezte Roger Richebé (1939, a La Tradition de minuit című regény alapján)La tradition de minuit (film) Marguerite de la nuit, rendezte Claude Autant-Lara (1955, a Marguerite de la nuit című regény alapján)Az éjszaka Margitja (film)

Forgatókönyek L'Inhumaine, rendezte Marcel L’Herbier (1924)L'inhumaine (film) Le Choc en retour, rendezte Georges Monca és Maurice Kéroul (1937)Le Choc en retour (film) Voyage sans espoir, rendezte Christian-Jaque (1943)Voyage sans espoir (film) François Villon, rendezte André Zwoboda (1945)François Villon (film)

Magyarul megjelent Dinah Miami – Pesti Napló, Budapest, 1930 · Fordította: Bálint György Ködös utakon (Le quai des brumes) – Európa, Budapest, 1958 · Fordította: Justus Pál · Illusztrálta: Csohány Kálmán A matrózok dala (Le chant de l'équipage) – Európa, Budapest, 1978 · · Fordította: Kolozsvári Papp László A gépírókisasszony és egyéb mesék (Petite dactylo) – NewMark / PolgART, Budapest, 2003 · · Fordította: Kolozsvári Papp László

Jegyzetek

Fordítás

További információk Alexis Lykiard, "Mac Orlan" életrajz

Kategória:1882-ben született személyek Kategória:1970-ben elhunyt személyek Kategória:Francia írók Kategória:Francia dalszerzők Kategória:Franciaország katonái az első világháborúban