bélyegkép|Viola da gamba bélbundokkal A bund húros hangszerek fogólapjának része, amely merőlegesen fut a húrokra, és általában a fogólap teljes szélességét átfogja. A bundok támasztékként szolgálnak a húroknak, amelyeket játék közben közvetlenül a bundok mögött ujjakkal nyomnak le, és az egyes húrok rezgő részét az alsó húrrögzítési pont és a megfelelő bund pozíciója közötti fennmaradó hossz határozza meg. A bundok elhelyezésével a húrok hosszuk előre meghatározott hányadára rövidíthetők, a hangolási rendszertől és a hangrendszertől függően.
Etimológiája és idegen nyelveken A történelmi és nem nyugati hangszereken a bundok zsinórból vagy húranyagból, például bélből készülnek, és a nyakra vannak kötve. Innen ered a „bund” (kötés) kifejezés, amely a bundok által meghatározott ujjmezót jelöli. A kifejezést később a fixen beépített „bundrudakra” is alkalmazták.
Az angol „fret” kifejezés, amely a francia „fretter” igéből származik, eredetileg a kötés cselekvésére utal, de mivel etimológiailag közel áll az ófrancia „freter” (jelentése: „díszíteni”) szóhoz, amely szintén „rácsszerű díszítést” jelent, magában foglalja a leszorítás által létrehozott külső nézetet is. A húrok megfogása, amelyet a „fret” szóból származtattak, és leszorításnak neveznek, a némettel ellentétben nem a cselekvés típusára, hanem a helyszínére utal.
A spanyol traste (a tastar szóból, amely elavult a tocar ’érinteni’ jelentésűre; vö. még: olasz toccare) a tapintási aspektust hangsúlyozza azáltal, hogy a bundot az ujj és a fogólap érintkezési pontjaként határozza meg.
Funkciója bélyegkép|Gitár fogólapja bélyegkép|A szitár érintői fém ívek a nyakon, fogólap nélkülu Bár az a tény, hogy a fogólap a bundok elhelyezésével vizuálisan könnyebben felismerhető játékterületekre van osztva, minden bizonnyal megkönnyítheti a fogólapon való eligazodást, különösen a régizenei muzsikálásban és az amatőr zenélésben, végső soron ez csak a bundok mellékhatása, mivel az ujjfelületek vizualizálása gravírozott vagy festett orientációs vonalakkal is elérhető. A bundok tényleges funkciója azonban egyrészt a hangszín (hangminőség) befolyásolásában, másrészt az intonációs pontosság biztosításában rejlik egy hangrendszeren belül.
A húr rezgésére gyakorolt hatása A bundok kompenzálják a pengetős hangszereknél a húrok rezgésének elindításához szükséges nagyobb kezdeti impulzust a vonós hangszerekhez képest. Húrlábként működnek, csökkentve a húr és a puha ujjbegy közötti közvetlen érintkezés rezgéscsillapító hatását. Ez pozitívan befolyásolja mind a rezgés időtartamát, mind a hangszínt azáltal, hogy lehetővé teszi a magasabb spektrális tartományok tisztább kifejezését. Továbbá, a húr bundon való vezetése nagyobb kezdeti amplitúdót tesz lehetővé, még viszonylag alacsony rezgésszám mellett is, ami hangosabb és felharmonikusokban gazdagabb hangzást eredményez.
Az intonációra gyakorolt hatása Továbbá a temperált hangolórendszerekben lévő bundok, különösen a többhúros hangszereken, amelyeket elsősorban polifonikus vagy akkord-szerű textúrák létrehozására használnak, elősegítik az intonáció „tisztaságát”, de korlátozzák az intonációs variációk lehetőségeit is – például a növekvő vagy csökkenő vezető hangok mikrotonális emelését vagy süllyesztését, ami bund nélküli hangszereken gyakori.
Bundok fogólap nélküli hangszereken Az indiai szitár ívelt és mozgatható érintői különleges funkciót töltenek be, mivel ez a hangszer, bár van nyaka, a rajta végigfutó együttrezgő húrokok és homorú alakja miatt nem használható közvetlenül fogólapként. Csak a hídszerű érintőszerkezet teszi lehetővé, hogy az együttrezgő húrok felett futó játékhúrokat a fogó kézzel lerövidítsük.
Bundrend bélyegkép|Diatonikus érintőkkel ellátott cimbalom A nyugati zene modern hangrendszerében az oktávot tizenkét félhangra osztják. Itt a bundok általában úgy vannak elhelyezve, hogy megfeleljenek ezeknek a félhangoknak kiegyenlített hangolásban. Léteznek azonban diatonikus bundos hangszerek és eltérő bundtávolságú hangszerek is, amelyek más hangközöket hoznak létre.
A félhangközös bundok mellett vannak olyan hangszerek is, amelyeken a bundok más hangközöket határoznak meg, például az olyan diatonikus húros hangszerek, mint a cimbalom, amely félhang- és egészhanglépéseket használ, az úgynevezett negyedhangbundokkal rendelkező hangszerek, valamint a keleti zenei hagyományok hangszerei, mint például a török baglama, az arab buzuki, a perzsa szetár vagy az indiai szitár.
A hagyományos és történelmi hangszereken az egyes érintők mozgathatók és dönthetők a darabok között, hogy a hangszert különböző hangolási rendszerekre hangolják; olyan hangszereken, mint a szitár, a mozgatható érintők a használt méretarányos modellekhez való alkalmazkodást szolgálják.
A bundok anyaga - A zsinórból vagy bélből készült bundok jellemzőek a lantokra és a violákra. A 19. század közepéig fából vagy elefántcsontból készült bundokat is használtak.
Manapság a legtöbb bundos hangszeren, mint például a gitárokon, mandolinokon, ukuleléken és bendzsókon, fém bundok vannak, amelyek általában alpakkahuzalból vagy nikkel-ezüst ötvözetből készülnek, és a fogólapba vannak ágyazva, előre kivágott résekbe illesztve, néhány kivételtől eltekintve annak teljes szélességében. A bundok közötti távolság a hangszer teste felé haladva csökken (lásd intonáció).
A bundokat különböző vastagságban, de általában az egész fogólapon egyformán alkalmazzák, elsősorban a húrok vastagságához, anyagához és hosszához igazítva. Például a mandolin vagy ukulele bundjai vékonyabbak, mint a gitáréi, míg az elektromos basszusgitáron vastagabbak.
Speciális bundformák Az úgynevezett ferde bundok rendszere (az angol slant = slanted, oblique; fret = fret szavakból), más néven legyezőalakú bundok, már a 16. században megfigyelhető az orpheoreonon, a reneszánsz lantszerű hangszerén. A modern hangszerkészítők felélesztették az ötletet, és sikeresen alkalmazták. A legyezőalakú bundok lehetővé teszik a különböző húrhosszúságok használatát egy hangszeren, ami állítólag jelentősen teltebbé teszi a basszushúrok hangzását.
Néhány gitárgyártó, mint például a svéd True Temperament'' cég, ívelt („spagetti”) bundokkal kísérletezik, hogy javítsa hangszereik intonációját. Ahhoz, hogy ez meggyőzően működjön, a muzsikusnak következetes húrmechanikát, azonos húrokat és állandó nyakkivágást kell fenntartania, ami problémákhoz vezethet az egyik évszakról a másikra való áttéréskor, vagy utazással kapcsolatos éghajlatváltozások során.
Néhány gyártó olyan modelleket is kínál, amelyekben csak részlegesen vannak kivágva a bundok. Ez a változat lehetővé teszi, hogy a fogólap különböző területein egy bundos és egy bund nélküli hangszer hangját is megszólaltassuk. Ebben az esetben a fogólap felső részén lévő bundokat általában elhagyják.
Fordítás
Kategória:Hangszerészet Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal